Konferencia és ereklye-elhelyezés Máriapócson

A Miniszterelnökség, a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt., a Hungary Helps, a Hierotheosz Egyesület, a Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskola és a Barankovics Alapítvány közreműködésével létrejött konferencia keretében újabb ereklye került a máriapócsi bazilikába.

„A szentek ismerete Isten ismeretét is jelenti, ebben is szeretnénk gazdagodni e konferencia során”

– mondta megnyitó beszédében Seszták István főhelynök, a konferencia ötletgazdája.

Istenhez vezető utunkon számos közvetítő segít, akik közül első helyen állnak a szentek. Érezzük az ő közelségüket, de reméljük, hogy életüket is jobban megismerjük e két nap során – mondta István atya, majd köszöntötte a Győrből, Felvidékről, Kárpátaljáról és Partiumból érkező vendégeket. A magyar kormány képviseletében Soltész Miklós egyházi ügyekért felelős államtitkár és Vinnai Győző országgyűlési képviselő vett részt a konferencián.

Az esemény házigazdája, Mosolygó Péter kegyhelyigazgató a konferencián érintett szentek közelségéről azt mondta, nemcsak térben, de időben is közel vannak hozzánk, hiszen kortársaink. „Máriapócson nemcsak az ikonok, a festmények, a teológia szárnyán, de kézzel foghatóan, ereklyéken keresztül is érezhető Isten jelenléte. A kegytemplomban Romzsa Tódor és Gojdics Péter ereklyéi mellé hamarosan Szent II. János Pál pápa ereklyéje is elhelyezésre kerül – különösen is kedves ő nekünk, hiszen 1991-ben itt járt nálunk és Szent Liturgiát mutatott be.

„Kívánom, hogy az ereklyék és a konferencia is segítsen, hogy még közelebb érezzük magunkat Istenhez!” – zárta köszöntőjét.

Az első előadáson Nyirán János fődiakónus a bizánci rítus szent-tiszteletéről beszélt. Mint mondta, a szentekről már az Apostolok Cselekedeteiben is olvashatunk, ahol már életükben szentként tisztelt személyekkel találkozhatunk. Az általunk tisztelt szentek közül az elsők kivétel nélkül vértanúk voltak. Az azóta eltelt évszázadokban számtalan kisebb és nagyobb szentet tisztelünk, akiket az egyházon belül betöltött szerepük szerint oszthatunk csoportokba, ünneplésükhöz útmutatót is ad az egyház.

A 4. században Pakhomiosz atya dolgozta ki következetesen a szentség ideáját, amire törekednie kell minden embernek.

Az első századokban az aszkéta szentek kiüresítették magukat, minden földi dologról lemondtak, hogy még jobban el tudja tölteni őket Isten. A 6. században már társadalmi szerepet is vállalnak, a 9. században már fontos pozíciókat betöltő, politikailag megnyilvánuló közszereplőket is látunk a szentek sorában. A püspököket ekkor elsősorban már nem a szerzetesek közül választják, hiszen a „külvilágban” jártasabb emberek jobban ismerik a világot, mint a szerzetesség csendjében élők. A 12. századból már tanult, retorikai képességekkel ellátott, jómódú családból származó szentekkel is találkozunk.

A „szent őrültek”, Krisztusért balgatagok tulajdonképpen együgyűséget színlelnek Isten szolgálatáért. Lenézték őket, ahogy ők is a világot. Mások lelki üdvéért fáradoztak egész életükben.

A 13. századi szentek az igazságot hirdették, és gyakran emeltek szót a császár politikája ellen. A szentté avatásnak ekkor már konkrét eljárása volt. Ha a szinódus szentnek mondott valakit, az az egész bizánci birodalomban szentté nyilvánult.

Föltehetjük a kérdést, hogy ma kevesebb szent él-e, mint az első századokban? Mondhatjuk, hogy igen, hiszen az első századokban sokkal jobban készültek a végidőre, Krisztus eljövetelére. Azt is megkérdezhetjük magunktól, hogy miért van kevés görögkatolikus szent? Azt is figyelembe véve, hogy hosszú, bonyodalmas és költséges eljárás vezet a szentté avatáshoz, valóban kevés a görögkatolikus szentünk, de az nem azt jelenti, hogy nincsenek köztünk élő szentek. Tudatában kell lennünk, hogy nem csupán azok a szentek, akiket szentté vagy boldoggá avatnak.

Görögkatolikus egyházunkban a fődiakónusok orárionján (a bal vállon átvetett, díszes szalag) olvasható a SZENT felirat. Ennek fontos szimbolikája van. Az orárion az angyalok szárnyát jelképezi, akik mindenben segítenek az oltár körül. A diakónus igyekszik az angyalok feladatát ellátni. A SZENT felirat mindannyiunknak szól: legyetek szentek, mivel aki meghívott benneteket, szent. Meg van írva: szentek legyetek, mert én szent vagyok (1Pét 1,16).

Dobos András teológus, főiskolai tanár a bizánci egyház ereklyetiszteletéről beszélt. Mint elmondta, a nyugati egyházban ereklyének nevezik a szentek ruháit vagy a hozzájuk kapcsolható tárgyi emlékeit is, a keleti egyházban azonban a szentek testi maradványait tekintjük ereklyének. Régészeti és írásos bizonyítékok szerint a szentek földi maradványainak tisztelete már az első századokban megjelent. A kereszténység szabaddá válását követően a vértanúk sírjai fölé martyriumokat, mauzóleumokat emeltek. A sírokat gyakran fölnyitották, a maradványokat új, nagyobb templomokba vitték. Az újbóli keresztényüldözések során, amikor tiltva lett a szentek sírjainak látogatása, gyakran magukkal vitték a szentek csontjait a keresztények, hogy erőt merítsenek belőlük, és megóvják a pusztítástól.

A bizánci képrombolás során az ereklyéket is üldözték, ezt követően (9. század) azonban szinódusi rendelet mondta ki, hogy minden templomot csak úgy lehet fölszentelni, ha az oltárban egy szent ereklyéjét helyezik el. Egy apró ereklyét varrnak be az antimenzionba is. Az antimenzion a püspök által a közösségnek adományozott díszes vászondarab, melyen igazolja a szentelés jogosságát. Ez mindig az oltárterítő alatt van, enélkül nem lehet szertartást végezni.

Az ereklyékhez számos csoda fűződik, melyeket dokumentált az egyház. Vannak illatos mürót árasztó sírok, romolhatatlan testek és gyógyító erejű ereklyék. Görögkatolikus egyházunkban azért van kevés történelmi ereklye, mert az ereklyék beszerzése igen költséges volt, a Rómával egyesült egyház pedig jellemzően a szegény, paraszti réteg között virágzott. Ismereteink szerint a történelmi Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegyében csak az ungvári székesegyházban és a máriapócsi bazilikában volt ereklye – zárta előadását András atya.

A rövid kávészünetet követően különleges tanúságtételt hallhattak a jelenlevők: Máriapócs testvérvárosa, Beit Jala – mely egyike Szentföld keresztény többségű településeinek – képviselője, Nassar Khamis tiszteletbeli palesztin nagykövet videón keresztül, magyar nyelven mesélte el a palesztin keresztények helyzetét. A betlehemi Születés Templomától 1 kilométerre fekvő város kétharmadát lerombolták a külföldről betelepült zsidó telepesek számára épített telepek miatt. Nassar úr 7 kilométerre lakik Jeruzsálemtől, de három éve nem léphetett be a városba, mert nem kap rá engedélyt.

Kérdésre elmondta: „a nehézségek ellenére imádkozunk, élünk és félünk”. Sajnos kilátástalan a jövő, ezért különösen a keresztény fiatalok elvándorolnak szülőföldjükről. Ma a palesztinok nagyjából 1%-a keresztény, félő, hogy a háborúk és az elnyomás miatt Szentföldről eltűnik a kereszténység.

„A máriapócsi pápa” címmel Janka György egyháztörténész idézte föl Szent II. János Pál pápa életét, pápaságát és máriapócsi látogatását. A szentekről szólva György atya kiemelte, hogy a nagy pápa 482 szentet és 1338 boldogot avatott, többet, mint az előző pápák összesen.

Az 1991-es máriapócsi látogatása és a magyar nyelven végzett Szent Liturgia a remény üzenete volt a Kárpát-medence kommunizmusból szabaduló és betiltásból ébredező népeinek, a magyar görögkatolikusoknak pedig évszázados elégtétel, hiszen a magyar nyelv liturgikus használata egészen 1965-ig tiltva volt számunkra.

Máriapócs lelki erőközpont – mondta Soltész Miklós államtitkár. Ezt már a 17. század végén bizonyította az is, hogy a császár 150 lovas katonát küldött a képért egy poros kis faluba. De az imádság ereje akkora volt, hogy újabb csodák történtek és történnek azóta is. Az imádság ereje mindennél nagyobb. Az imádságra és békére buzdított Szent II. János Pál pápa is, aki az ortodoxiához való közeledést is fontosnak tartotta. Ez a törekvés azonban nagyon hosszú időre megakad a jelenlegi orosz-ukrán háborúval, ahol keresztény országok háborúznak egymással.

Az államtitkár görögkatolikus vértanúinkat és a közelmúlt magyar szentjeit a következő szavakkal illette: Boldog Romzsa Tódor a kitartás és a Rómával való egység szentje, Gojdics Péter Pál a hűség és a hatalom visszautasításának szentje, Hopkó Bazil a hűség és a kínzások, a börtön ellenére is a hit mellett kitartás szentje, Orosz Péter Pál a Mária-tisztelet és a lelkigyakorlatok szentje, Bogdánffy Szilárd az oktatás szentje, Apor Vilmos a válaszutak szentje, Brenner János az Oltáriszentség kiszolgáltatásának szentje, Scheffler János a hűség és a kispapok oktatásának szentje, Bódi Mária Magdolna a szolgáló szeretet és tisztaság szentje.

Ma minden gyorsan lecserélhető, ám ők a bizonyíték arra, hogy hitünkhöz a végsőkig lehet ragaszkodni. A szabadelvűség, a mesterséges intelligencia, az „izmusok”, a befolyásolás, a könnyebb megoldások világában az ő életük, példájuk, ragaszkodásuk egyértelmű üzenet számunkra: az áldozatvállalás, a Krisztushoz ragaszkodás mindent legyőző erő.

A konferencia első napjának zárásaként a résztvevők alkonyati istentiszteleten vettek részt a kegytemplomban Fülöp metropolita vezetésével, melynek végén körmenetben helyezték el Szent II. János Pál pápa ereklyéjét a bazilika Szent Bazil-oltárán.

A konferencia pénteken folytatódik.

Szerző: Király András/Görögkatolikus Metropólia, fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye