Érintő – vasárnapi gondolatok Szabó Csaba Péter atyával

Mt 8,28–9,1

Krisztusban Kedves Testvérek!

Sokszor nem gondolunk hétköznapi dolgokra Jézussal kapcsolatban, de el kell mondjuk, Ő is nyári szünetre ment. Nem az iskolapadokban ül már, nemcsak a végeláthatatlan munkában, hanem itt van velünk. A nyaraláson, a hétvégén, az iskolaszünetben, a jóban, rosszban. Jézus nem tőlünk függetlenül akar jelen lenni az életünkben, hanem velünk, mellettünk. Mi emberek, ennyire vagyunk fontosak az Istennek, még mindig.

A csodaelbeszélések sorában a mátéi szakasz szinte kiemelkedik. Jézus a csodák folyamatában a mostani partraszállásánál találkozik két megszállottal, akik már távolról megszólítják: „Mi közünk hozzád...?" Minek jössz? Már megint mit akarsz? Miért nem hagysz békén? Talán pont azért, mert a békét egyedül Ő tudja igazán nekünk megszerezni, nekünk ajándékozni.

Te mi akarsz? Te meddig akarod, hogy ne legyen közöd Jézushoz? Közöd van hozzá, vagy csak úgy teszel, mintha közöd lenne hozzá? Tanítvány vagy, vagy csak megfigyelője, szemlélője és várakozója a Vele való találkozásnak? De Ő már ott van. Ott van melletted, és szinte közvetlen közelből várja, hogy engedd a Vele való létet. Időzzetek együtt, töltsétek együtt az időt, és engedd, hogy megszabadítson minden olyan nem isteni dologtól, amire valójában nincs is szükséged az üdvösségedhez.

Mindig érdekesnek tartom, hogy a megszállottak, honnan tudták, hogy Jézus mit akar? Ha nem neki szolgáltak, ha nem hallgatták tanítását, ha nem voltak követői, akkor honnan tudták, hogy mit akar Jézus?

Mi már tudjuk, hogy mit akar Jézus, hallgatjuk tanítását, követőinek mondjuk magunkat, akkor mi miért nem merünk végre Vele lenni? Jézus odalép hozzád, az Isten érted kilépett minden megszokottból, és te földi hitványságokra pazarolnád a lehetőségét annak, hogy Vele lehess? Jézus szól hozzád. Ha lecsendesítesz mindent most magad körül, akkor meghallod, hogy Jézus szól hozzád! Nem akármit! „Menjetek" – mondja. Nemcsak a megszállottaknak, hanem neked is mondja. Engedj el most minden nem hozzá valót, minden olyat, amire neki nincs szüksége, hogy veled kapcsolatba léphessen, és mindent, ami téged akadályozna, hogy Vele kapcsolatba léphess. Menj, indulj, lépj a követésére, tarts Krisztussal!

Amikor e szakasz elhangzik, valahogy azt érzem, kiváltságban van részünk, nekünk keresztényeknek, és mégis pillanatok alatt el tudjuk engedni kiváltságunkat.

Jézus, a lakosok kérésére, döntésére tovább ment, elment onnan, ment másokhoz hirdetni Isten Országát. Persze, nem csak mi vagyunk, akiket Jézus megment. De mi a sokaság közül fel tudjuk fogni, hogy milyen kiváltságban van részünk? Isten értem küldte a Fiát. Az Egyszülöttet. Én meg megyek tovább, élem az életem a saját fejem, gondolataim, vágyaim, haragjaim, örömeim szerint, holott az Egyszülött értem jött el. Hogy engem közel vezessen az Atyához.

Jézus utánam jön a nyári szünetben is, mert Isten Országát nem lehet szabadságra küldeni. A nyár csak Vele lesz igazán áldott, csak Vele lesz valóságosan szabad, csak általa lesz igazán pihentető.

Jézusom, most több időm van, amit neked adhatok. Több időm van, amikor elhallgathatok. Több időm van, amiben rád figyelhetek, adj még időt, hogy követhesselek.

Ámen.

Szöveg: Szabó Csaba Péter, fotó: en.wikipedia.org

Nyíregyházi Egyházmegye