„Az elmúlt napokban megállt a világ: nem csupán a hétköznapok nyüzsgése hagyott alább, de az én, saját életem is gyökeresen megváltozott” – Kocsis Dániel atya gondolatait olvashatják a világot sújtó megpróbáltatások közepette: újabb lelki táplálék a legnehezebb időkben.
Ragyogtasd Urunk keresztje kegyelmed tündöklő sugarait tisztelőid szívére, s mindazokra, kik Istentől kapott szeretettel átölelnek téged, világ óhaja, mert általad bánatos könnyeink felszáradtak, a halál csapdájából kiszabadultunk, és eljuthatunk a végtelen örömbe. Mutasd meg szépségednek fönségét, és add meg a te szolgáidnak önmegtartóztatásuk jutalmát, mert hittel kérjük a te gazdag oltalmadat és a nagy irgalmat!
sztichira az előesti vecsernyéből
Az elmúlt napokban megállt a világ: nem csupán a hétköznapok nyüzsgése hagyott alább, de az én, saját életem is gyökeresen megváltozott. Négy fal közé "szorultunk" (furcsa ezt mondani akkor, amikor szeretett otthonunkról beszélünk). Milyen érdekes... Történt mindez a Szent Nagyböjt közepén, amikor templomainkban és otthonainkban a Szent Keresztfára tekintve próbálunk erőt meríteni Krisztus végtelen szeretetéből.
A Jóisten talán most azt kéri tőlünk, hogy az egyszülött Fiának keresztjére pillantó, és az Ő szenvedését megérteni akaró ember azon keresztül tekintsen saját, konkrét életére. A keresztfa ugyanis pontosan arra tanít bennünket, amit most mindennapjainkban, a világjárvány miatt megváltozni kényszerülő életritmusunk önmagától megteremt körülöttünk: vállalni és megtenni mindent azért, hogy a világnak élete legyen! Az ember élete esendő, nem mindig igazságos, fájdalmas, és – ami a legfontosabb – kiszolgáltatott. Jézus nem akarta a keresztet. Nem azért lett emberré, hogy kínhalált haljon, hanem, azért hogy megtanítson bennünket az Ő lényegére, vagyis a szeretetre. Az emberi bűn akarta, hogy megfeszítsék Őt. Megváltónk pedig szabad akaratából elfogadta mindazt, ami szükséges volt azért, hogy nekünk és a világnak élete legyen.
Most mindannyian kaptunk egy közös keresztet, az otthonmaradás, a másokért meghozott áldozat keresztjét, amit nem mi akartunk, még csak nem is mi vagyunk a felelősek azért, hogy lett. De fel kell vállalnunk, azért, hogy a világnak újra élete lehessen.
Nem véletlen, hogy a kereszt lett hitünk legfőbb jelképe, holott a Feltámadás egész életünk alapja: a Kereszt szabadságunk és éppen ezért felelősségünk jelképe is! Felelősek vagyunk, most leginkább egymásért! A feltámadást, mely a végtelen örömöt és az Életet jelenti, Isten adja, de az áldozatot mi hozzuk meg! Ezt jelenti jónak lenni.
Ahogyan a gyógyulást, a megoldást sem mi hozzuk majd, de a jó körülményeket mi is megteremthetjük azzal, hogy felelősen viselkedünk, vagyis jól döntünk és minden tőlünk telhetőt megteszünk családunkért és minden embertársunkért. Ezt a felismerést ragyogja most szívünkbe a Szent Kereszt. Ez az az öröm, mellyel megváltásunk eszközére, a Szent Keresztfára kell tekintünk. Ezzel az örömmel kell meghozni minden tőlünk telhető áldozatot, hogy a Húsvéti Öröm eltöltse majd a világot!
Szöveg: Kocsis Dániel, fotó: P. Tóth Nóra
Nyíregyházi Egyházmegye





| H | K | SZ | CS | P | SZ | V | 
|---|---|---|---|---|---|---|
| 
 1  | 
 2  | |||||
3  | 4  | 
 5  | 6  | 
 7  | 
 8  | 
 9  | 
10  | 11  | 12  | 13  | 
 14  | 
 15  | 
 16  | 
| 
 17  | 18  | 19  | 20  | 21  | 
 22  | 23  | 
24  | 25  | 26  | 27  | 28  | 29  | 30  |