Testvérem, igazad van, hibáztam. Bocsáss meg nekem! – kiengesztelődési vecsernyével kezdődött a nagyböjt a Nyíregyházi Egyházmegyében

Ősi hagyomány, hogy a nagyböjt áldott készületi időszakát kiengesztelődéssel kezdjük. Március 3-án Ábel püspök hívására az egyházmegye papjai alkonyati istentiszteletre érkeztek Máriapócsra, ahol a főpásztoruk páldáját követve az atyák bocsánatot kértek egymástól ezekkel a szavakkal: „Bocsáss meg nekem, testvérem, és áldj meg engem!” A válasz erre így hangzott: „Bocsásson meg neked az Isten és áldjon meg téged!” 

A sort, jó vezetőhöz méltón, maga a püspök kezdte azzal a gesztussal, hogy püspöki öltözékét levetve borult le és kért bocsánatot. „Hol van az a főpásztor, aki leborult a papság elé beiktatása előtt és megígérte, hogy alázatos lesz?”– vallatta önmagát a kérdéssel Ábel püspök, aki felhívta a figyelmet arra, mennyire fontos őszintén bocsánatot kérni, hisz óhatatlanul megbántjuk egymást. Ügyintézések alkalmával sokszor félreértés, irigység, megszólás támadhat a szívünkben. Majd folytatta: „Legyünk alázatos papok!”

Papnak lenni a családban, a mindennapokban, az ügyintézés közepette és a templomban: mindenütt alázattal közvetítsük az imádságot és kéréseket. Remete Szent Antal szerint az a testvér üti meg az alázat mércéjét, aki szerzetes testvére figyelmeztetésére, bármennyire is nehéz, de azt tudja válaszolni: testvérem, igazad van, hibáztam, bocsáss meg nekem! Ez a megbocsátás és az alázat mércéje. A figyelmeztetés nagyon fontos eleme a papi közösségnek, s ezt nem csak úgy véletlenszerűen vessük oda a másiknak, hanem szeretettel, jó szándékkal, időt szánva rá, imádság után és imádság közben kerüljön sor rá – mondta prédikációjában.

Ezt az útmutatást követve történt meg a kiegenszetlődés vasárnap este, a böjt kezdetén: imádság után és közben az egyházmegye különböző pontjairól érkező ötvenöt paptestvér között.  

Szöveg és fotó: Grunda Dávid

Nyíregyházi Egyházmegye