Három napig szüntelen imádkoztak Sajópálfalán a zsolozsmás táborban

Az emberi szív egy mély kút, melynek a felszínén zavaros víz van. Ha elég mélyre ásunk, - amihez sok kitartás kell, - akkor egyre tisztább forrásra lelünk. Az ásás legjobb formája az ima.

A zsolozsmás tábor története idén már negyedszázados múltra tekint vissza. A közös imádságnak először Abaújszolnok, majd később Irota szolgált helyszínül, majd az utóbbi két évben a sajópálfalai kegytemplom.

"A szüntelen imádáság parancsát csak közösségben tudjuk igazán teljesíteni" – mondta Orosz Atanáz püspök a táborzáró alkalmával. Homíliájában kiemelte, hogy a folyamatos imádsággal közelebb kerülünk Istenhez, és ugyanakkor testvéri közösséggé is formálódunk. Hangsúlyozta, hogy a háromnapos imádság jó alakalom akár a vezeklésre vagy a bűnbánatra, hogy majd visszatérve hétköznapjainkba, keresztény életünket ennek szellemében tudjuk tovább folytatni.

A szertartásokban és imaórákban Kiss Domonkos OSB szerzetes gondolatai segítették a mélyebb elmélyülést. Három gyönyörű csokrot nyújtott át nekünk az egyetemes egyház hagyományából: a zsolozsmát, a lectio divinát és a Jézus imát mutatta be egy-egy elmélkedésében a tihanyi bencés szerzetes, mindegyiket beágyazva a szentek tanításába.

A liturgia végén kollibát is szenteltek, melyet a táborlakók közösen fogyasztottak el. A kollibát a magyar gyakorlatban a nagyböjt első péntekjén szenteljük meg Tiró Szent Tivadar tiszteletére. De külföldön sokkal gyakrabban szentelik és fogyasztják ezt a főtt gabonából, mézből és aszalt gyümölcsökből készült finomságot. 

Miskolci Egyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye