 
"A szomorúság ajándéka." – elmélkedés Egri Tibor atyával Pünkösd utáni 10. vasárnapon.
Krisztusban Szeretett Testvéreim!
A mai elmélkedésünk témájául az evangéliumi szakasz egyik eldugott, ám mégis figyelemreméltó szavát választottam, amely azt gondolom – bárha ünneprontónak is tűnik, mégis – érdemes a figyelmünkre. Ez a szó padig nem más, mint a szomorúság. Természetesen joggal tehetik fel kedves Testvéreim a kérdést, hogy mi történt az atyával? Talán a nyári forróság zavarta meg, hogy az Örömhír hirdetése helyett a szomorúságról elmélkedik? Vagy miért nem inkább a meggyógyított fiú öröméről beszél, mintsem a szomorúságot ecseteli. Jogosak a kérdések. Mégis úgy érzem, hogy érdemes egy pillanatra megállni és elgondolkodni a szomorúság „ajándékáról”, még ha megdöbbentőnek és ide nem illőnek tűnik is.
Jézus csodáit általában kitörő öröm, lelkesedés és elmondhatatlan boldogság követte. Ebben a boldogságban pedig büszkén osztoztak Jézus közvetlen munkatársai, a tanítványok is. A mai történetben viszont mintha valami megváltozott volna: a csoda után a tanítványok nemhogy nem örültek, hanem ahogy Máté evangélista leírja, igen elszomorodtak. Két okból is: egyrészt, Jézus erős szavakkal korholta őket, amikor megkérdezték, hogy ők miért nem tudták kiűzni az ördögöt. Kicsiny hitűnek nevezte őket! Másrészt Jézus olyat tett, amit eddig még soha: a szenvedéséről, haláláról jövendölt. Arról, amiről a tanítványok eddig nem tudtak vagy nem is akartak tudni. Arról, hogy egyszer vége lesz a dicsőségnek, és elközeleg a dicstelenség órája. Így már teljesen érthető a zavarodottságuk, a szomorúságuk. Én mégis azt gondolom, hogy
Jézus csodálatos pedagógusként nemcsak tanította, hanem a nehézségekre is felkészítette tanítványait: akkor, ott és ma is, bennünket is. A ’hogyan’-ra és a ’miért’-re pedig keressük együtt a választ. És ha megtaláljuk, akkor rádöbbenünk, bármennyire furcsa is, de a szomorúság lehet ajándék.
Pünkösd után, a Lélekkel eltöltött tanítványok átestek a szomorúság tisztító purgatóriumán: új célt, új életet és új lehetőséget kaptak. Mint mi is, ma élő, szomorú, de megvigasztalt, esendő, de felállni képes, gyenge, de Istenben erős tanítványai a mi Istenünknek!
Ámen
Hallgassa meg az elmélkedést Tibor atyától a különféle podcast szolgáltatóknál:
Nyíregyházi Egyházmegye on Apple Podcasts
Nyíregyházi Egyházmegye / Podcast on Spotify
Szöveg: Egri Tibor, fotó: P. Tóth Nóra / Nyíregyházi Egyházmegye
Nyíregyházi Egyházmegye





| H | K | SZ | CS | P | SZ | V | 
|---|---|---|---|---|---|---|
| 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | ||
| 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 
| 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 
| 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 
| 27 | 28 | 29 | 30 | 31 |