Nagyböjtben nem teszünk mást, mint felemeljük kezeinket és Istennek kiáltjuk: már oda akarok figyelni Rád – előszenteltek liturgiája a Kertvárosban

Gyurkovics Miklós atya a nagyböjti szertartások kiemelkedő mozzanataira hívta fel a figyelmet: a Krisztussal való Eucharisztikus találkozásra és az Ószövetségi kinyilatkoztatásokra. Sokszor imádkozzuk ebben az időszakban: »ízleljétek és lássátok, mily jó az Úr«.

„Az Isten önmagával táplál minket, s jó Atyaként olyan táplálékot ad nekünk, hogy növekedjünk. Az Eucharisztia mellett az Isten szava úgyszintén táplál – szellemi táplálékkal”: az Ószövetség Teremtés könyvének első fejezeteit értelmezve ezt a táplálékot ízlelgette a közösség az atya segítségével, aki szerint az egész nagyböjt kap értelmet akkor, ha az elején a Biblia ezen verseiről gondolkodunk.

„A Teremtés könyvében ugyanis a bűneinkre ismerünk, mi több: a saját bűneink pszichológiájára. Olvasásuk és ízlelgetésük a nagyböjt folyamán arra int, hogyan kell óvakodnunk a bűnöktől.” – s a bűnbeesés verseit magyarázva állapította meg: „a legnagyobb bűnöket az ember tudva és akarva követi el”.  Az első kísértés, a birtoklás, a tulajdonlás kérdése volt: kié a Paradicsom, kié a Föld – az ember képes elhitetni önmagával, hogy minden a mi tulajdonunk. „Az igazság az, hogy mi csak részesülünk a Föld gazdagságából, a terméseiből, sőt a saját életünk sem a mienk, még azt sem bírjuk teljesen. Erre bizonyíték, hogy bármikor elveszíthetjük azt. A böjttel nevelni akarjuk magunkat, hogy arra figyeljünk, akitől ezeket az ajándékokat kaptuk.”

Majd arról beszélt, hogy milyen következményekkel járt Ádám és Éva számára, mikor a kísértésnek nem tudtak ellenállni és ettek a tiltott fa gyümölcséből: ráébredtek csupaszságukra, arra, hogy semmijük sincs, s ezzel együtt védtelenek is. S a bajt Isten nélkül, maguk akarták rendbe hozni. Így lett osztályrészük a fáradtság és fájdalom. „Ilyenek vagyunk, elfordulunk Istentől, bűnt követünk el, s mikor erre ráébredünk, még inkább eltávolodunk az Atyától, és nélküle akarjuk megoldani a problémát, még mélyebbre süllyedünk. De Isten elfedi Ádám és Éva csupaszságát: bőrből készített ruhát ad nekik, védelmet, őrizetet. Nagyböjtben nem teszünk mást, mint felemeljük kezeinket és Istennek kiáltjuk: most már oda akarok figyelni Rád, úgy akarok élni, ahogy Neked tetszik.”

Az atya arra biztatta a híveket, hogy otthon is ízleljék Isten táplálékát, szavait: ebben a szent időszakban többször forgassák a Szentírást, hogy finom táplálékra lelhessenek.

A liturgia utolsó mozzanataként dr. Obbágy László parókus megszentelte a böjti eledelt, a kolibát, melyből mindenki vihetett magával néhány pohárnyit.

A jövő heti alkalommal dr. Papp Tibor főhelynök atya tart elmélkedést a Legyező utcai Szent Kereszt felmagasztalása templomban 17:30-tól. Az imádságos együttlétekre mindenkit szeretettel hívnak és várnak.

Szöveg és fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye