Érintő - vasárnapi gondolatok Beregi István atyával

Erről a példázatról eszembe jut egy gondolat, amit valahol olvastam: Milyen szomorú látni, hogy mennyi ember él materialistaként és hal meg nihilistaként. Igen, hiszen Jézus példabeszéde korabeli képekkel tanít és figyelmeztet bennünket.

Ha első pillantásra úgy gondoljuk, hogy itt arról van szó, hogy a szociális helyzet megváltozik – hiszen a gazdag szenved, a szegény pedig az üdvösségre jut –, akkor valójában mélyebbre kell ásnunk. Meg kell látni, hogy itt nem a szociális helyzet megváltozásáról, hanem elsősorban az élet beteljesedéséről van szó.

Mi is a gazdag problémája? Nem az, hogy gazdag, hanem az, hogy az ő élete önmagába zárkózó lesz. Az ő élete állandó kikapcsolódásról, állandó szórakozásról, önmagáról szól. Tudjuk, hogy ha valaki csak szórakozik, az a kiégéshez, ürességhez vezet, hiszen az élet gyümölcstelenné válik. Ez a gazdag ember még annyi gyümölcsöt sem hajlandó teremni, hogy a háza küszöbén levő Lázáron segítsen. Annyira magába zárkózik, hogy a keze ügyébe eső szegényen sem segít. És ez az önmagába zárkózó, gyümölcstelen élet teljesedik be az örökkévalóságban. Továbbra is magába zárkózó marad, nem nyílik meg Isten előtt. Úgy gondoljuk, a pokol Isten nélkül lenni, önmagába záródni. Akit lezárja, bezárja a maga életét – akár gazdagságban, akár más dolgokban, hírnévben vagy kapcsolatokban –, annak az élete ilyen módon teljesedik be: üressé válik egy örökkévalóságra. Ez a láng, ez a gyötrődés, amit Jézus korabeli képekkel szemléltet.

Ezzel szemben ott van a szegény Lázár, akiről csak annyit tudunk meg, éppen a neve alapján, mert a Lázár azt jelenti, hogy Isten a segítség. Ez azt mutatja, hogy ő ezt az állapotot Istenben bízva éli végig. Ezért az Istenben való bizalma az, ami beteljesedik a halál után. Mind a szegénynek, mind a gazdagnak lehet kísértése.

A gazdag élhetné az életét, sok jót tehetne, hiszen van rá lehetősége és anyagi forrása. Az ő kísértése az, hogy elbizakodottá válik, azt gondolja, ő az élet császára, és az anyagi javakkal mindent meg lehet oldani. Talán erre a fajta elbizakodottságra is utal az, hogy a gazdag a pokolban is Ábrahámot, az Atyát hívja segítségül, jelezve, hogy a zsidó származásból eredő kiváltságokban bízott.

A szegénynek is lehet kísértése, hogy kétségbeesik, és állandóan panaszkodik az állapota miatt. De ő – ahogyan a neve mutatja – reménykedik, a reménységbe kapaszkodik.

Amikor a gazdag a pokolban kéri Ábrahámot, hogy küldje el Lázárt a testvéreihez, figyelmeztetni őket, az a válasz érkezik: ott van Mózes és a próféták, hallgassanak rájuk.

Ekkor jön a pokolban fogant gondolat: ha a halottak közül támadna föl valaki, annak biztos, hogy hinnének! És itt jön képbe az a gondolat, hogy Jézus talán nem véletlenül nevezi néven ezt a szegény embert, és nem véletlenül utal a név egy másik Lázárra is: arra a Lázárra, akit Jézus negyednapos halottként visszahív az életbe. Hozzá sokan elmennek, és miatta sokan hisznek Jézusban. De miatta a zsidó vezetők azt gondolják, talán meg kellene őt is ölni.

Annak az embernek, aki elzárkózik Isten elől, Isten üzenetei elől, mindazok elől a jelek elől, amelyeket Isten ad az ember számára útmutatásként, annak számára valóban ez a jel sem lesz elegendő. Sőt, éppen a rosszindulatot erősíti bennük. Talán éppen ezért érdemes azt a gondolatot még felemlíteni, amit ma oly sokszor hallunk, amikor azt mondják az emberek: „Onnan még nem jött vissza senki.”

Milyen nagy tévedés! Hiszen mi keresztények éppen kétezer éve ezt hirdetjük, hogy Jézus visszajött a halálból, hogy legyőzte a halált és feltámadt az örök életre. Nem erre a világra jött vissza, nem tovább folytatta a földi élet szakaszát, hanem az örök életre támadt fel, és legyőzte a halált. Éppen ez az, amit újra és újra ünnepelünk, és ezen alapszik a mi hitünk.

Ezért olyan fontos, hogy lássuk a tévedéseket, lássuk azokat a gondolatokat, amelyek félrevihetik az embereket, és hogy tudjunk helyes választ adni, tudjunk helyesen reménykedni, és tudjunk figyelni arra, hogy az életünk mindig nyitott legyen Istenre, a Jézus által mutatott értékekre, az ő általa nyújtott sokféle szépségre.

Ámen.

Szöveg: Beregi István, fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye