A remény zarándokai

Mit tapasztaltunk meg ezen az általunk megtett több, mint 100 kilométeren?

– Mindannyian mások vagyunk, de elfogadjuk egymást olyannak, amilyennek a Jóisten teremtett bennünket. 

– A komfortzónánkat minden egyes nap átléptük, volt, hogy nem csak egyszer egy nap.

– Nincs jobb program a világon, mint az emmauszi út, ahol ketten beszélgetünk és Jézus is mellénk szegődik.

– A csendszakasz arra való, hogy rádöbbenjünk kicsinységünkre, tapinthatóan találkozzunk Istennel és beszéljünk vele kettesben.

– A hegycsúcsokat azért teremtette Isten, hogy meghódítsuk őket, a völgyeket pedig arra, hogy a lelkünket felüdítsék.

– Nem csak a szüleink és nagyszüleink tudnak inni nyomóskútból.

– Vannak őrangyalaink, akik a leglehetetlenebb helyen és helyzetben is felbukkannak a Gondviselőnek köszönhetően.

– Krisztuskövetőnek lenni küldetés.

– A messengernél jobb egy plébániai szállás, mert sokkal több mindent megtudsz beszélni a másikkal.

– A sár erőssé tesz, mert ha megcsúszol, akár egy fát is majdnem ki tudsz húzni.

– Az árok az a hely, ahová legmerészebb álmaidban sem szeretnél kerülni, de a zarándoklat alatt mégis ott kötsz ki.

– Fantasztikus érzés, hogy másnak is fáj a vádlija, válla és mindene.

– Isten nem ad nagyobb keresztet, mint amit elbírsz..., nem úgy, mint Anyukád, aki a táskádat pakolta a zarándoklatra.

– Az alagút végén nemcsak fényesség, hanem vacsora is vár.

Hálásak vagyunk, hogy céllal lettünk teremtve. A Jóisten, Jézus és a Szűzanya mindig mellettünk vannak életünk zarándokútján, bármennyi kihívás is ér bennünket.

Szerző: Szikora Csilla/zarándoktábor-vezető, fotó: Gerner Attila/zarándoktábor-vezető

Nyíregyházi Egyházmegye