Szemtől szemben Szent Miklóssal – előesti virrasztás: képriport

December 5-én is így történt: a gondosan díszített ikon az ambon elé került.

Már ebben az ikonban is ott a myrai főpap ereklyéje, de egy másik, díszes tartóban lévő relikviát is ide helyeztek az előesti szertartások során. A virrasztást megelőző Szent Liturgián még többségben voltak jelen a hívek, de a kijárási korlátozás miatt sokan nem maradhattak végig a szertartásokon. Így aztán később a Görögkatolikus Papnevelő Intézet növendékei nemcsak létszámban, de hangjukkal is betöltötték a püspöki székesegyházat.

A többszólamú szertartások, a gyertyafénynél felolvasott szentírási szakaszok, a kenyéráldás, a keresztvetések és meghajlások (több, mint két órán át tartó áradata) mind-mind Szent Miklós középre állított ikonja és ereklyéi előtt zajlottak.

Azért vannak ezek a templomhajó közepén, hogy szemlélhessük, hívek és lelkipásztorok egyaránt, példáját annak, aki csodát tett, s aki a szeretet magvait szórta bőkezűen embertársaira földi életében, s halála után is segíti patrónusként az utazókat, a megrágalmazottakat, a hajósokat, a halászokat, a kereskedőket, a zarándokokat, a férjhez menni vágyó lányokat, s mindazokat, akik hozzá fordulnak.

De vajon csak mi figyeltük őt, vagy ő is figyelt minket? Figyel, ahogyan a gyermekeket biztatjuk: a Mikulás látja tetteiket, s érdemeik szerint hozza az ajándékot nekik.

Könnyen meglehet, hogy az ikonon át most Miklós püspök, az egykor volt jószívű és segítő ember, aki Krisztus-követésében és önfeláldozásában szentté vált, veséket vizsgált: vajon megérdemeljük-e a jóság és szeretet ajándékait?       

Szöveg és fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye