Június 29. mind a katolikus mind az ortodox egyházban nagy ünnep, ekkor emlékezünk meg Szent Péter és Szent Pál főapostolokról. Az ő tiszteletükre lett felszentelve 1999-ben a Debrecen-Csapókerti templom, melynek idei búcsúját az ünnepet követő vasárnap, július 3-án tartották. A Szent Liturgia keretében szentelte Fülöp metropolita diakónussá Gedeon Tamást, az eddig alszerpapi rendben itt szolgáló kántort.
Fülöp érsek-metropolita atya szentbeszédében így fogalmazott:
Eleve a teremtettségünknél fogva függő lények vagyunk. Minden, amink van, ami a mienk, amit használunk, azt mindet kaptuk valakitől. Leginkább tehát attól függünk, akitől mindezt megkaptuk. Ő tudja, hogy mire kaptuk, mire használhatjuk. „Amikor Isten szolgái lettetek, felszabadultatok a bűntől” – idézte újra a szentírási szakaszt a szónok. Erről beszél Szent Pál, ez az igazi szabadság, annak fölismerése, hogy kitől függök, és mire valók a tőle kapott adottságok. Aki Istent szolgája, az felismeri az igazságot, s az az igazán szabad ember, aki e szerint él. Aláveti magát Istennek, a Teremtőnek, elfogadja ezt a megkötöttségét, az emelkedni fog célja felé, az üdvösség felé. „Gyümölcsötök a megszentelődés, célotok az örök élet.” – folytatja Szent Pál. A földi vágyak lefelé húznak, az Istenre irányuló vágyak fölfelé – világított rá érsek-metropolita atya.
Majd a szentelés előtt álló fiatalemberre terelte a szót. Aki eddig alszerpap volt, most tovább szeretne lépni, lehajtja a fejét az oltár előtt, hogy még inkább szolga legyen. Felolvasóként már egyszer meghajtotta a fejét, akkor a királyi ajtó előtt, s hajának megnyírásával fejezte ki azt, hogy az egyház szolgálatára adja magát. Szép feladat ez is, amit aztán az alszerpapi fokozat követ. A felolvasó a kántorizálással, az alszerpap a ministrálással szolgálja a közösséget, de ezt a szolgálatot lehet tovább mélyíteni. Ez a szolgálat egyre közelebb visz az oltárhoz, az Eucharisztiához, az Istenhez.
Ez a több diplomával, jó állással rendelkező fiatalember, ez a több gyermekes családapa elhatározta, hogy még mélyebben szeretne szolgálni. Ezekben a fokozatokban látszólag egyre nagyobb hatalom adatik. A kántor is vezet, a hívek énekét. A diakónus is vezet, vezeti a liturgiát. Ám valójában nem ő vezet, hanem csak tudja, hogyan vezet a liturgia, ezt továbbítja. A kántornak is követnie kellett az egyházi előírásokat, nem egyéni produkcióval áll elő. A diakónus pedig még teljesebben követi az egyház előírásait, s így tudja közelebb vinni a híveket Istenhöz. S folytathatnánk a sort, mert a papnak még mélyebb alázatra van szüksége, hogy vezetni tudjon.
A tudósítást teljes terjedelmében elolvashatja ITT.
Nyíregyházi Egyházmegye





| H | K | SZ | CS | P | SZ | V | 
|---|---|---|---|---|---|---|
| 
 1  | 
 2  | |||||
3  | 4  | 
 5  | 6  | 
 7  | 
 8  | 
 9  | 
10  | 11  | 12  | 13  | 
 14  | 
 15  | 
 16  | 
| 
 17  | 18  | 19  | 20  | 21  | 
 22  | 23  | 
24  | 25  | 26  | 27  | 28  | 29  | 30  |