„A természetes emberi erőfeszítésre épülhet a természetfeletti isteni kegyelem.” – Apák zarándoklata Máriapócson

Tudunk-e olyan tisztán és őszintén hálát adni az Istennek mindazért, amink van, mint a gyermekek? Amikor imájában az 5 éves kisfiam minden egyes este azzal kezdi hálaszavait, „köszönöm, hogy ilyen szép családom van”, elszorul a torkom. Nem rest gondolataiba idézni azt a mindennapi, ’megszokott’ állapotot, hogy „apukája, anyukája, s a világon a legjobb testvére, van”. Vajon a mi hálaszavaink, felnőtteké, kifejezik-e ilyen őszintén a hálát azért, amit természetesnek veszünk, de ami a Jóisten kegyelme nélkül nem biztos, hogy a mienk lenne. Ha szavaink nem is mindig, de cselekedeteink, áldozatunk beszélhetnek helyettünk is, főleg ha nem sajnáljuk az erőfeszítést, hogy megtegyük a dolgunk. Mint azon édesapák, akik Debrecenből Máriapócsra indultak, hogy fáradozásukkal mondjanak köszönetet gyermekeikért, családjaikért.

Az édesapák búcsúja egy a szokásosnál is meghatóbb zarándokesemény Máriapócson. Idén október 6-án negyvenöt zarándok vette a fáradságot, hogy elgyalogoljon Debrecenből – útközben meg-megállva, imádkozva és a megérkezés örömét remélve – a pócsi kegyképhez. A kétnapos, közel hatvan kilométeres út alkalmat adott arra, hogy elmélyüljenek hitükben az édesapák, s hogy egymást erősítve megosszák egymással életük egy-egy mozzanatát.

A zarándoklat hálaadó Szent Liturgiáján, október 8-án, vasárnap Orosz István kegyhelyigazgató is épp arról prédikált, hogy „a természetes emberi erőfeszítésre épülhet a természetfeletti isteni kegyelem.” Nekünk, embereknek meg kell tennünk, ami tőlünk telik.

„Halászként ki kell vetni a hálót, mint Péter” – mondta az atya, mert nem tudhatjuk, mit tesz hozzá munkánkhoz kegyelmével a Jóisten. Mert az Isten „rajtam keresztül működtet”.

Parókus atya szavai nyomán megfogalmazódhatott mindenkiben a felismerés, hogy ki-ki a maga területén kell kivesse a hálót, tegye meg a tőle várható legjobbat: tanárként megtanítani a jóra a tanítványokat, apaként nevelni a gyermekeket…

Egy a lényeg: „ne sajnáljuk az erőfeszítést. Mert amire képes vagy, azt nem spórolhatod meg.”

A zarándoklatról a szervező Terdik János debreceni atyát kérdeztük.

Forrás, fotó, videó: Polyákné Tóth Nóra

Nyíregyházi Egyházmegye