Érintő - vasárnapi gondolatok Szabó Csaba Péter atyával

Jn 1,1-17

Föltámadt Krisztus! Valóban föltámadt!

Ez nem kétség! Nem kérdés! És nem is holmi egyházi szokás! Föltámadt Krisztus! Valóban föltámadt!

Az angyal ma hajnalban az asszonyoknak buzdító felhívással mondja: nézzétek, itt a hely, ahová tették! Jézus föltámadása még a képzett tanítványokra is újként hat, hiszen tudták, sejtették, miről beszél a Mester, de titkon féltek elhinni, amit hinni akartak.

Pedig az életet nem lehet a sírba végleg rejteni. Nem birtokolhatja a halál azt, aki a föltámadás és az élet. Szükség van új életre, szükség van megújulásra, szükségünk van a hit valóságában való megújulásra, szükségünk van gyógyítóra, tanítóra, szabadítóra, szükségünk van a szentre, szükségünk van Jézusra.

Föltámadásához én is szeretnék odamenni, vinni neki nehéz szívem nagyheti olaját, hogy meg tudjam vele kenni értem oly sokat szenvedő testét. Ezzel kedveskedhetek neked, Uram? Vagy látsz az életemben, Uram, olyat, amit neked ajándékozhatok a te föltámadásodra?

De mit adhatok én az Úrnak? Hogyan hálálhatom meg értem vállalt szenvedéseit? Készítsek virágot? Vegyek neki valami szépet? Adjak neki valami drága ajándékot? Igen! A legdrágábbat kell az Úrnak adni: a szívemet.

Föltámadt Krisztus azért, hogy a félrebillent szeretetemet helyreállítsa. Valóságos föltámadás ez, mint ahogy szívem szent utáni vágya is valós. Most láthatom, énekelhetem, átélhetem a legszentebb dolgot! Föltámadt Krisztus! Valóban föltámadt!

Dicsőség a te föltámadásodnak, Jézusom! Értem vállalt halálod után csak hálámat tudom neked adni és dicsőítő imámat. Nagy vagy te, fölséges és hatalmas!
Tudom, Uram, azt is, hogy nem szavakra van szükséged, hanem a szívem egészére. De az imádság szavaival engedd szívemet vezérelni a te értem átszúrt szíved felé, hogy ezen a húsvéti ünnepen már nyitottabban tudjam megérteni és elfogadni értem végbevitt nagy tettedet.
Életet adsz és éltetsz, Jézusom. Föltámadsz, hogy előkészítsd a föltámadásom, és engem is készíts a mindennapi újbóli föltámadásokra. Dicsőítelek téged, Föltámadott, hogy megmutatod nekem: nem a nagypéntek a vég. Hálát adok neked, mert a sír csendjében hatalmas munkát végeztél értem.
Uram, te mindent tudsz, te azt is tudod, hogy szeretlek téged. Ámen.

Az elmélkedést meghallgathatja podcast csatornánkon, valamint a különféle podcast szolgáltatóknál:

Nyíregyházi Egyházmegye on Apple Podcasts

Nyíregyházi Egyházmegye/Podcast on Spotify

Szöveg: Szabó Csaba Péter, fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye