Isten válasza néha az, hogy várj – kánoni látogatás a Nagykállói Görögkatolikus Egyházközségben

A kánoni látogatás intézménye az egyházjog által előírt rendkívüli esemény, amely lehetőséget ad a püspöknek, hogy személyesen győződjön meg a parókiák állapotáról és a lelkipásztori munka hatékonyságáról. Nagykállóban ez a folyamat pénteken vette kezdetét a parókia hittantermében, ahol a képviselő-testület tagjai ünnepi ülésük keretében a húsvéti örömben végzett imádság után a főhelynöknek arról számoltak be – a parókus jelenlétében és távollétében egyaránt –, hogyan telnek az egyházközség mindennapjai és hogy zajlik a közös munka. Egy rendkívül részletes, közel hatvanoldalas jegyzőkönyv is segített ennek áttekintésében.

Dr. Gánicz Endre Sándor főhelynök atya hangsúlyozta, hogy ez a dokumentum az egyházközség minden területére kiterjed: „Rákérdezett arra, hogy a vagyoni dolgoktól kezdve a szentségi életen át a hívek erkölcsi életéig hogyan is áll jelenleg az egyházközség”. A főhelynök külön köszönetét fejezte ki a testület tagjainak, akik közül többen szabadságot vettek ki, hogy jelen lehessenek, és „ismét újabb áldozatot hozzanak az egyházközségért”.

A vizitáció második napján a hangsúly a pasztorális találkozásokra helyeződött. A vizitáció megismerte a több mint ezer fős parókia „keresztmetszetét”: meglátogatták az idősek otthonát, a helyi családokat, és kiemelt figyelmet kapott a kiskállói filia is, ahol a hívek betekintést engedtek közösségi életükbe. A megyéspüspök a délután folyamán a Korányi Frigyes Görögkatolikus Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium érettségi előtt álló diákjaival és az intézmény lelki vezetőjével, Grunda Dávid atyával folytatott hosszas, inspiráló párbeszédet. A látogatás nem csupán hivatalos aktus volt, hanem ünnepi alkalom is, „igazi atyai találkozás” – ahogyan Tamás atya fogalmazott.

Az eseménysorozattal egy időben zajlott az egyházközségi bál. A parókust segítő legszűkebb hívek és önkéntesek – csaknem harmincan – Tamás atya bevallása szerint „családként veszik körül”, ezen a héten is egyszerre készültek a főpásztor fogadására és a közösségi mulatságra.

A vasárnapi ünnepi Szent Liturgián Szocska A. Ábel püspök atya prédikációjában a történelmi távlatokat állította párhuzamba a jelenbeli lelki üzenetekkel. Felidézte a százévente ismétlődő kánoni látogatásokat: míg az 1700-as években egy féloldalas kézirat rögzítette a templom akkori, repedezett falú állapotát, mára a technikai és közösségi fejlődés okán ez hatvanoldalas anyaggá bővült. A főpásztor az emberi és az isteni válaszok különbségére hívta fel a figyelmet: „Mi emberek kétféle választ tudunk csak adni: igen vagy nem. Egyedül az Istennek van hatalma, hogy egy harmadik választ adjon: várj! Mert lehet, hogy most nem kaphatod meg azt, amire szükséged van. Várj, amíg elérkezik a megfelelő idő.” Ezt a türelmet állította példaként a nagykállói hívek elé is, emlékeztetve őket, hogy a közösség építése türelmes és kitartó munka gyümölcse.

A liturgia végén dr. Gánicz Endre Sándor főhelynök atya praktikus tanácsokkal és észrevételekkel egészítette ki a látogatást összegző tapasztalatait. Hangsúlyozta a betegek kenete szentségének fontosságát, a gyóntatási lehetőségek elérhetőségét, továbbá a templom nyitottságát a zarándokok felé.

A főpásztor zárásként méltatta Lipcsák Tamás parókus atya és felesége szolgálatát: „Nagyon hálás vagyok, hogy ilyen derék papjaink vannak, mint Tamás atya, aki hűségesen szolgálja Krisztus egyházát, és a tisztelendő asszonynak is, aki orvosi feladatai mellett segíti és erősíti férjét ebben a sokoldalú feladatban.”

Az esemény főpásztori áldással és antidór-osztással ért véget. A takarosan felújított műemléktemplom körül, a szintén megújult közösségi téren agapéval és beszélgetéssel folytatódott immár kötetlenül az együttlét.

Kapcsolódó:

https://nagykallo.nyirgorkat.hu/

Szerző és fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye