Kicsoda neked Jézus Krisztus? – nagyszerdán a Szent Miklós-székesegyházban

A liturgiát – miként nagyhétfőn és nagykedden is – Szocska A. Ábel nyíregyházi megyéspüspök végezte. A nagyheti lelkigyakorlatos tanítást folytatva dr. Gánicz Endre Sándor főhelynök atya mondott prédikációt: az elmúlt böjti idő áttekintésén és az előttünk álló ünnepi események összefoglalásán túl önvizsgálatra késztető spirituális utazásra hívta a híveket.

Az atya elmélkedését a korábbi napokon elhangzó fundamentális kérdésekre alapozta. Emlékeztetett: nagyhétfőn a világ végének, a parúziának közelsége és az arra való készenlét állt a középpontban, míg nagykedden az embertársaink felé tanúsított tetteink kerültek mérlegre. Nagyszerdán azonban a kérdés szintet lépett: már nem emberi felvetés, hanem maga Krisztus kérdése visszhangzott a templom falai között, amelyet egykor apostolainak szegezett Fülöp Cezáreájában: „Kinek tartják az emberek az Emberfiát? És ti kinek tartotok engem?”

A homília végigvezette a közösséget a nagyböjti vasárnapok evangéliumi állomásain, rávilágítva arra, miként formálódott a Krisztus-képünk a bűnbánati út során. Felidézte Natánael tiszta hitvallását, a négy barát áldozatos hitét a béna meggyógyításakor, valamint a beteg gyermekéért könyörgő apa drámai felismerését: „Hiszek Uram, segíts hitetlenségemen!” Az atya rámutatott a kontrasztokra is: a virágvasárnapi tömeg ingatag lelkesedésére, amely pár nap alatt váltott „Hozsannáról” a „Feszítsd meg”-re.

Különös hangsúlyt kapott a nagyszerdai evangélium két szélsőséges alakja: a bűnös asszony, aki hálából, egyévnyi bérét feláldozva kente meg drága kenettel az Úr fejét, és Júdás, aki félreismerve a Messiás valódi küldetését, végül az árulás útjára lépett.

Gánicz atya hangsúlyozta, hogy a hit nem csupán elméleti tudás vagy dogmatikai ismeret. Bár a Krisztus-ismeret elengedhetetlen, az csak akkor válik életté, ha gyakorlati tettekben, a parancsok megtartásában és Krisztus követésében nyilvánul meg.

„Te kinek tartod az Isten Fiát?” – tette fel a kérdést az atya, arra kérve a jelenlévőket, hogy a „te” névmás után mindenki illessze be a saját keresztnevét; azt a nevet, amellyel megkeresztelték, amellyel a szent áldozáshoz járul, és amellyel majd egyszer az örökkévalóság kapujában áll az Úr elé.

Zárásaként arra mutatott rá, hogy a következő napok eseményei – az utolsó vacsora, a kínszenvedés, a keresztrefeszítés és a sír csendje – adják meg a végső választ arra, ki számunkra valójában Jézus Krisztus. A 2026-os esztendő húsvétja akkor válhat valódi ünneppé, ha a szertartásokon való részvételünk nem csupán külsőség, hanem egy élethosszig tartó, tettekben megnyilvánuló hitvallás része.

Szerző és fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye