Nem csupán hinni benne: élni kell Krisztussal – nagycsütörtök a székesegyházban

Szocska A. Ábel püspök atya homíliájában a papi hivatást három alapvető tapasztalat – az öröm, a nehézség és a hűség – mentén világította meg. A püspök hangsúlyozta, hogy a hivatás alapja az a kezdeti öröm, amellyel a pap elindul a szolgálat útján.

Figyelmeztetett: ezt a belső tüzet és derűt tudatosan őrizni kell, hiszen „ha hiányzik belőlünk az öröm, a hívek sem látják rajtunk, mekkora kegyelem Krisztust szolgálni”. Meglátása szerint az a boldog ember, aki reggel örömmel indul feladatai elvégzésére, majd a nap végén ugyanazzal az örömmel tér haza övéihez.

A prédikáció második pillére a nehézség volt. A főpásztor rámutatott, hogy a küzdelmek nem csupán a jellemet formálják, hanem az őszinteség és a mély imádság forrásai is. „Bizonyos, hogy legmélyebb imádságaink a legnagyobb megpróbáltatások közepette születnek” – fogalmazott, hozzátéve, hogy a saját nehézségeink tesznek minket képessé arra, hogy valódi együttérzéssel forduljunk a fájdalmakkal küzdő hívek felé.

A hűségről szólva kiemelte, hogy a valódi keresztényi mivolt a váratlan helyzetekben és a bántások idején mutatkozik meg. Záró gondolatában hangsúlyozta: a pap számára nem elegendő pusztán hinni a tanításban, hanem személyes kapcsolatban, „Krisztussal kell élnie”.

A liturgiát követően, de attól el nem választva került sor a lábmosás szertartására. Krisztus alázatát követve a megyéspüspök levette felső püspöki öltözetét, és magára kendőt kötve tizenkét klerikus társa – tíz áldozópap és két papnövendék – lábát mosta, törölte és csókolta meg. Az alázatnak ez a megrázó kifejezése nem csupán emlékezés volt az utolsó vacsora eseményeire, hanem a szolgáló szeretet és a papi testvériség élő tanúságtétele, amely méltó módon vezette be a közösséget a Nagyhét további szertartásaiba.

Szerző és fotó: Juhászné Szabó Erika, P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye