PANNÓNIA KÁVÉHÁZ

Nagypénteki öltöztetés

Orosz Beáta írása. 

Temetés volt. Még érezni a tömjént, igaz, füstje már nem látszik, elillant. Bár itt a levegőben mindig érezni a tömjén illatát, hiszen templomban vagyunk. Itt volt temetés még pár perce, s a Szent Sírban most ott fekszik a halott Krisztus. Fojtó a csend néha, de itt jól esik. Most jól esik.

Öltöztetünk. Ott áll már frissen, tisztán az új ruha, gondos kezek által előkészítve. A ikonok elől, az oltárról, az asztalokról lekerül a böjtre emlékeztető mélyvörös bársony, és fehér selyem kerül a helyére. Már sokadik Nagypénteken öltöztetek én is. Bár már nem emlékszem, mikor kérdezték meg először a szomorúsággal átitatott szertartás után: „Segítesz?” „Persze.” - válaszoltam. És részese lettem a templom átöltözésének: az ünnepélyes, mély, mégis nekem szomorú és tompa bordó bársonyból – az új, fényes, élettel teli fehérbe. Szinte folytatódik a szertartás, dúdolom magamban az ősi dallamokat. Pár perce biztató hírt, szavakat hallottuk: „…a kenetek a halottakat illetik, Krisztus az enyészettől idegen maradt…”.

Önkéntelenül is oda-oda pillantok, hiszen egy sír mellett, A Sír mellett forgolódunk. Ott látom az összetört, bánattól összeroskadt Máriát, Jánost, Arimateai Józsefet. Még pár nap, csupán pár óra, és kilép a sírból Krisztus – mi már tudjuk, készülünk, már egy kis derű is körüllengi a gyász tömjénillatát. De milyen lehetett nekik ott, reményvesztetten… és milyen lehetett harmadnapon?

Lebben a selyem, helyére kerülnek az utolsó rajzszögek is, omlik az ikonok előtt a ragyogó anyag. Így könnyebb hazamenni, könnyebb várni a harmadnapot. Mi már tudjuk, pár nap, és Ünnep lesz.

Benned is ünnep lesz?

Orosz Beáta