Jézus feltámadása egyértelmű és mindenkinek szól – ünnep a nyíregyházi Szent Miklós-székesegyházban

A szertartások sorozata a nagyszombat esti alkonyati istentisztelettel vette kezdetét, amelynek sajátos dinamikáját a színek átmenete adta.

Míg a szertartás a bűnbánat és a gyász sötét tónusaiban indult a Szent Sírnál, a Nagy Szent Bazil liturgiája alatt a papság már fehér öltözéket öltött, mintegy hirdetve a vasárnap hajnali dicsőség előfényét.

Orosz Gábor atya, beosztott lelkész a Krisztus sírja mellett mondott prédikációjában éppen erre a feszültségre épített. Rámutatott, hogy a keresztény ember élete gyakran ezen a különleges „váltóponton” zajlik: még látjuk a leplen Krisztus testét, de az evangéliumban már halljuk a feltámadás hírét.

A szónok hangsúlyozta, hogy ez a kettősség nemcsak a templom falain belül, hanem a saját lelkünkben és a világban is jelen van. Míg mi a negyvennapos böjt csendjében készültünk, a külvilág gyakran zajongva és közönyösen ment el az áldozat mellett.

A homília legfontosabb üzenete azonban az volt, hogy Isten szeretete nem teljesítményalapú, és a feltámadás ténye minden emberi mércét felülír. Ahogy Gábor atya fogalmazott: a feltámadás már nem kettős, hanem egyértelmű, nem válogat, hanem mindenkihez szól – azokhoz is, akik hittel várták, és azokhoz is, akik talán nem is törődtek vele.

„Isten számára nem az a mérce, hogy mi hogyan tudtuk teljesíteni a böjtöt, vagy mennyire lángolóan vallottuk meg a hitünket. Neki az a fontos, hogy ő akkor is szeret bennünket, ha azzal senki sem törődne.”

A püspöki lítiával végzett liturgia után a templom rövid időre elcsendesedett, hogy a virrasztók gyertyafényben, elmélyülten várják az ünnep beteljesedését. Éjfélkor aztán a közösség újra megtöltötte a padsorokat, hogy a papsággal együtt gyertyafényes körmeneten hirdessék a városnak a győzelmet.

A fényárban úszó templomba visszatérve a feltámadását magasztaló énekek örömujjongása töltötte be a templomot és a hívek szívét; dr. Gánicz Endre Sándor főhelynök felolvasta Aranyszájú Szent János húsvéti beszédét, majd a szertartás zárásaként Ábel püspök megszentelte a családok által készített pászkáskosarakat.

„Ne keseregjen senki bűnei miatt, mert fölragyogott a sírból a bocsánat! Ne féljen senki a haláltól, mert megszabadított minket az Üdvözítő halála!”

Szerző: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye