PANNÓNIA KÁVÉHÁZ

A pálmaágaktól a szívig – Amikor Jeruzsálem a lelkembe költözik

Virágvasárnap nemcsak a múlt egy dicsőséges pillanata, hanem a jelen lehetősége is: engedni, hogy a Király a mi megtisztított szívünkbe is bevonuljon. Juhászné Szabó Erika sorait olvashatják.

Számomra már régóta Lázár szombatjától egészen Tamás vasárnapjáig tart a húsvét titka. A nagyhét a készülődésről szól: a gyerekekkel kifestőket színezünk, később jön a tojásfestés, és a házat is ünnepi díszbe öltöztetjük. Készülünk kívül, hogy méltó módon fogadhassuk azt, ami belül következik.

Ma, virágvasárnap az atya Jézus dicsőséges bevonulásáról tanított a szentbeszédben. Ahogy hallgattam a Szentírást, megelevenedtek előttem a képek. Láttam már számtalanszor ikonokon, falfestményeken és szentképeken ezt a jelenetet, de most valahogy mélyebbre ment a szó. Jézus belép Jeruzsálembe - és közben kopogtat az én ajtómon is.

Így, a nagyböjt végén, a szentgyónás után, amikor a lelkünk már megtisztult, mi is leteríthetjük a „képzeletbeli" kabátjainkat a lábai elé. A prédikáció alatt és után végig ez a kép kísért: Jézus, a dicsőség Királya, megérkezik hozzám. Szeretném, ha nemcsak áthaladna rajtam, hanem ott is maradna, hogy együtt éljük át a következő napok nehéz, majd felemelő eseményeit. Ha Ő velem van, a lelkem sokkal valóságosabban éli meg a feltámadást is.

Kétezer évvel ezelőtt látták és érintették Őt, később leírták a történetét, ma pedig újra hallhattuk az evangéliumban. De számomra ez a mai napon vált igazán valósággá: Jézus dicsőségesen bevonult a lelkembe. Nemcsak a történelemkönyvek lapjain, hanem az én jelenemben is megérkezett.

Kész az én szívem, Uram! Gyere és maradj velem, hogy a nagyhét minden egyes lépésénél együtt maradjunk az Úton. Ne csak vendég légy a lelkemben, hanem tartsunk ki együtt a keresztig, hogy aztán együtt örülhessünk az üres sírnak is.

Juhászné Szabó Erika