Érintő – vasárnapi gondolatok Beregi István atyával

Jn 12,1-18

Krisztusban Kedves Testvérek!

Amikor Jézus bevonulását ünnepeljük, számunkra ez már egyértelműen örömteli esemény. Mégis, ahogyan János evangéliumát olvassuk, érezzük a folyamatos feszültséget és ellentétet, amely ott van Jézus élete, életének eseményei és az ellenfelek között.

Itt van a betániai megkenés története, ahol látunk egy nagylelkű asszonyt és egy szűkkeblű tanítványt. Milyen óriási feszültség: ez a nő a szeretetének nagylelkűségében jót tesz Jézussal, és Jézus meg is védi őt. Ugyanakkor ott a tanítvány, aki később az árulója lesz, és csak problémát lát ebben.

Látjuk Lázárt a vacsoránál, akivel kapcsolatban Jézus messiási csodát hajtott végre, hiszen a negyedik napja volt a sírban, amikor Jézus előhívta és visszaadta az életét. Ez a csoda sokakból odaadást váltott ki, hiszen a zsidók közül sokan mentek oda miatta, és hittek Jézusban. Ám a feszültség itt is jelen van: a főpapok azon tanakodtak, hogy Lázárt is megöljék. Mennyire más eredményre jut az egyik csoport, és mennyire másra a másik.

Sok múlik azon, hogy mit értenek meg abból, ami valójában történt. A jeruzsálemi bevonulást is jellemzi a félreértés. Mit vár a tömeg? Dávid országát. Azt kiáltják: „Hozsanna, áldott, aki az Úr nevében jön, Izrael királya!” Máté és Márk evangéliumában is látjuk ezt a lelkesedést, ahol Dávid országának eljövetelét várják.

Az emberek nagy része Dávid országát várja, Jézus viszont Isten országát akarja elhozni. Míg Dávid országa elsősorban politikai és gazdasági szabadságot jelent, Isten országa a lélek szabadságát. A pálmaágak is a szabadság jelképei voltak, de a tömeg mást várt Jézustól, mint amit ő hozni akart.

Jézus elfogadja az ünneplést, hogy beteljesedjen Zakariás próféta jövendölése. Jézus nem harci ménen, nem fegyverrel felszerelkezve, nem erőszakkal akar uralkodni, hanem szamárcsikón ülve, amely a béke jelképe. Fegyvertelenül vonul be, jelezve, hogy nem a politikai szabadságot akarja fegyverrel kivívni, hanem a lélek belső szabadságát akarja megadni.

Nemsokára látni fogjuk, hogy nem a szamár, hanem Jézus a legszentebb áldozat. Ezekben a feszültségekben érdemes meglátni a helyes megértés fontosságát. Mit várunk Jézustól? Helyesen értjük-e őt és mindazt, amit tett? Megértjük-e, mekkora áldozatot vállalt értünk, hogy magára vegye bűneinket és legyőzze a halált? Szeretetének legnagyobb jele a kereszt.

Fontos levonni a következtetéseket: hogyan kell Jézust ünnepelnünk? Megfelelő megértéssel és odaadással. Nem a tömeg ingatag lelkesedésével, hanem egy keresztény közösség erkölcsi tartásával, amely oda tudja adni magát Istennek. Ezért énekeljük minden szent liturgiában: „Áldott, aki az Úr nevében jön, Hozsanna a magasságban! Az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, Ámen.

Szerző: Beregi István, fotó: Zadubenszki Norbert/Nyíregyházi Egyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye