2026. április 8.

ApCsel 2,22-38a

Azon időben mondá Péter: Izraelita férfiak, halljátok ezeket a szavakat: ti a Názáreti Jézust, azt a férfiút, akit az Isten igazolt előttetek erőkkel, csodákkal és jelekkel, amelyeket - mint ti is tudjátok - Isten általa művelt közöttetek, ezt az embert istentelenek keze által felszegezve megöltétek, miután Isten elhatározott terve és előretudása szerint átadatott. Isten azonban föloldozta a halál bilincseit és föltámasztotta őt, aminthogy lehetetlen is volt, hogy abban fogva maradjon, mert Dávid róla mondja:
„Magam előtt látom az Urat mindenkor,
mert jobbomon áll ő, hogy meg ne inogjak.
Ezért örvend a szívem
és ujjong a nyelvem,
sőt testem is békében nyugszik el,
mert nem hagyod lelkemet az alvilágban
s nem engeded, hogy a te Szented rothadást lásson.
Megmutatod nekem az élet útját
s jelenléted gyönyörűségével töltesz el engem.”
Férfiak, testvérek! Hadd szóljak hozzátok bátran Dávid ősatyáról. Ő meghalt, eltemették, és sírja a mai napig itt van nálunk. Mivel azonban ő próféta volt és tudta, hogy Isten esküvel fogadta meg neki, hogy az ő utódaiból ül majd valaki a trónjára A jövőbe látva beszélt Krisztus feltámadásáról: hogy sem az alvilágban nem marad, sem a teste nem lát rothadást.
Ezt a Jézust Isten feltámasztotta, s ennek mi mindannyian tanúi vagyunk. Miután tehát Istennek jobbja felmagasztalta őt, és elnyerte az Atyától a Szentlélek igéretét, ő kiárasztotta azt, akit ti láttok és hallotok. Mert nem Dávid ment fel az égbe, hiszen ő azt mondta:
„Azt mondja az Úr az én Uramnak:
ülj a jobbomra,
amíg lábad zsámolyává teszem ellenségeidet.”
Tudja meg tehát Izrael egész háza teljes bizonyossággal, hogy az Isten Úrrá és Krisztussá tette őt, azt a Jézust, akit ti keresztre feszítettetek.«
Mikor ezeket hallották, szívükben megrendültek. Így szóltak Péterhez és a többi apostolhoz: »Mit tegyünk, férfiak, testvérek?« Péter pedig azt felelte nekik: »Tartsatok bűnbánatot, és mindegyiktek keresztelkedjék meg Jézus Krisztus nevében bűneitek bocsánatára.

Jn 1,35-51

Abban az időben megállt János két tanítványával, és mihelyt meglátta Jézust, amint közeledett, így szólt: „Íme, az Isten Báránya!” E szavak hallatára a két tanítvány Jézus nyomába szegődött. Amikor Jézus megfordult, és látta, hogy követik, megkérdezte: „Mit kerestek?” Így feleltek: „Rabbi - ami annyit jelent, mint Mester -, hol laksz?” „Gyertek, és nézzétek meg!” - mondta nekik. Elmentek tehát vele, megnézték, hol lakik, és aznap nála is maradtak. A tizedik óra körül járhatott. A kettő közül, aki János szavára követte, az egyik András volt, Simon Péter testvére. Elsőként testvérével, Simonnal találkozott, és szólt neki: „Megtaláltuk a Messiást, vagy más szóval a Krisztust.” Elvezette őt Jézushoz. Jézus rátekintve így szólt hozzá: „Te Simon vagy, Jónás fia, de Kéfás, azaz Péter lesz a neved.” Másnap Jézus ki akart menni Galileába. Találkozott Fülöppel, és mondta neki: „Kövess engem!” Fülöp Betszaidából, András és Péter városából való volt. Fülöp találkozott Natánaellel, és elmondta neki: „Megtaláltuk, akiről Mózes írt a Törvényben és a próféták: a názáreti Jézust, József fiát.” „Jöhet-e valami jó Názáretből?” - kérdezte Natánael. „Gyere és lásd!” - felelte Fülöp. Amikor Jézus meglátta Natánaelt, amint feléje tartott, ezt mondta róla: „Lám, egy igazi izraelita, akiben nincs semmi álnokság.” Natánael megkérdezte tőle: „Honnét ismersz?” Jézus így válaszolt: „Mielőtt Fülöp hívott volna, láttalak, a fügefa alatt voltál.” Natánael erre felkiáltott: „Rabbi, te vagy az Isten Fia, te vagy Izrael királya!” Jézus ezt felelte neki: „Mivel megmondtam, hogy láttalak a fügefa alatt, hiszel. De nagyobb dolgokat is fogsz látni ezeknél.” Majd hozzátette: „Bizony, bizony, mondom nektek: mostantól látni fogjátok, hogy megnyílik az ég, és az Isten angyalai föl- és leszállnak az Emberfia fölött.”

Péld 21,3-21

Fiam! Azt tenni, ami igaz és igazságos, sokkal kedvesebb az Úr előtt, mint az áldozat. A fennhéjázás a gőgös szív felfuvalkodottsága; a gonoszok lámpása a bűn. Aki röviden szól, annak gondolatai bővelkednek, s aki nem szorgalmas, az lemarad. Aki hazug nyelvvel gyűjt kincset, hiú terveket űz, és előbb-utóbb beleakad a halál hálójába. A gonoszokat erőszakos tettük vesztükbe sodorja, mivel nem akarnak igazságot tenni. Akik ravaszak, azoknak útját is tekervényessé teszi Isten, mert az ő művei tiszták és egyenesek. Jobb egy tető sarkán lakni, mint egy házsártos asszonnyal egy házban. A gonosz életén senki meg nem könyörül. Ha a szemtelen bűnhődik, tanul belőle az együgyű, a bölcs pedig már a tanításból is okul. Az igaz megérti a bűnösök lelkét, s az istenteleneket a rossztól visszatartja. Aki bedugja fülét, hogy meg ne hallja a gyöngéket, maga is hiába kiált majd, mert nem lesz majd, aki meghallgassa. A titkos adomány megtöri a haragot, aki viszont sajnálja az ajándékot, az heves indulatot kelt. Az igazságszolgál­tatás öröm az igaznak, ám a szentéletű ember tisztátalan a gonosztevők szemében. Az olyan ember, aki letér a belátás útjáról, a holt óriások gyülekezetében fog nyugodni, ínségre jut az, aki szereti a mulatozást, s aki kedveli a bort és az illatszert, nem lesz gazdag. Az igaz ember helyett a bűnös szolgád váltságul, s az igazak helyett a gonosz. Jobb kietlen földön lakni, mint házsártos és Fecsegő asszonnyal. A bölcs ember ajkán kívánatos kincs van, az oktalan emberek viszont felemésztik azt. Aki az igazságosság és irgalmasság útját követi, életet és dicsőséget talál.

Szent Herodion és apostoltársai

Herodion a ciliciai Tarzusból származott, szent Pál rokona volt. Szent Pál tette őt Patrász püspökévé, ahol sokat szenvedett a pogányoktól és zsidóktól Krisztus hitének terjesztéséért. Szent Péter apostolt Rómába követve, az apostol vértanúságának napján őt is lefejezték. Szent Agabus próféta volt és megjövendölte a nagy éhínséget, ami Klaudius császár idején bekövetkezett, és szent Pál szenvedéseit Jeruzsálemben. Szent Rufuszt az apostol a rómaiakhoz irt levelében üdvözli (l6f 13.) Ő Théba városának volt püspöke, Görögországban. Aszynkrit apostol neve ugyanabban az üdvözletben fordul elő, ő a kisázsiai Hirkániában sasi volt püspök. Flegon apostol a thrákiai Maratonban volt püspök, ^ermiász pedig Dalmáciában. Mindnyájan sokat fáradtak az evangélium hirdetésében. Különféle helyeken sok pogányt térítettek meg a keresztény hitre. Majdnem mindnyájan kínzásokat szenvedtek el a pogányoktól és zsidóktól és így nyerték el a vértanúi koronát.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!