Néha a legismertebb szavak felett is átsiklunk, pedig bennük van minden kapaszkodó a mindennapi küzdelmekhez. Egy csendes vasárnapi Szent Liturgia döbbentett rá, hogy számomra miért ez a négy rövid kérés a lélek legfontosabb mentőöve. Juhászné Szabó Erika sorait olvashatják.
A húshagyó vasárnapi Szent Liturgián egyedül ültem a padban. A családom otthon maradt: a férjem a vasárnapi ebéd utolsó fázisát készítette, a gyerekek pedig kicsit köhécselve pihentek. Ebben a csendes, értük is végzett imádságban döbbentem rá arra a rövid kérésre, amely minden alkalommal elhangzik, mégis sokszor átsiklunk felette: „Oltalmazz, ments meg, könyörülj és őrizz meg minket, Isten, a te kegyelmeddel.” Ahogy ott ültem, rájöttem, hogy ez a négy szó valójában egy teljes „lelki stratégia”. Lefedi az ember állapotát a kísértéstől a bukásig, majd a talpra állásig.
Ez a kérés akkor szólal meg bennem, amikor még tiszta a helyzet. Az oltalom egyfajta pajzs: azt kérjük Istentől, hogy lépjen közbe még azelőtt, hogy a kísértés legyőzne minket. Nemcsak a külső bajoktól, hanem a saját gyengeségeinktől is oltalmat kérünk. Ez a „megelőző szeretet”, amely segít elkerülni a szakadékot, mielőtt a szélére érnénk.
Vannak helyzetek, amikor az oltalom már nem elég, mert rossz döntést hoztunk. Amikor már benne vagyunk a bűnben vagy egy kilátástalan élethelyzetben, a „ments meg” már nem egy udvarias kérés, hanem egy segélykiáltás. Isten nem hagy magunkra: utánunk nyúl oda is, ahová magunktól sosem lett volna szabad mennünk. Ebben a szóban benne van a remény: nincs reménytelen állapot.
Amikor belátom a hibáimat, és megszületik bennem a vágy a változásra, akkor kérem az Ő irgalmát. A könyörület több, mint a büntetés elmaradása: ez az a pillanat, amikor újra rátalálunk az Atyára. Itt kezdődik a belső gyógyulás, itt tisztulnak le azok a sebek, amiket a saját gyengeségünkkel okoztunk magunknak vagy másoknak.
A bűnbánat után, tiszta lappal újra megkapjuk a szabadságunkat. Az „őrizz meg” kérése ilyenkor kap valódi értelmet: Uram, maradj velem, hogy ne essek vissza, és hűséges maradjak hozzád. Ez a kérés már a jövőre néz. Azt tanítja, hogy a kegyelem nem egy egyszeri ajándék, hanem egy folyamatos jelenlét, amely segít, hogy a visszakapott szabadságot ne veszítsük el az első szembejövő nehézségnél.
Ez a négy szó egy életre szóló útmutatás. Isten kegyelme nemcsak a „takarításnál” segít, hanem végigkísér az úton: a hiba előtt, a bajban és a talpra állás után is.
Juhászné Szabó Erika