Merjünk élni, hinni és újrakezdeni Krisztus által! – Húsvétvasárnap a székesegyházban

Krisztus feltámadt!

Főtisztelendő paptestvérek, Krisztusban kedves testvérek!

Húsvét szent ünnepén egyetlen szót szeretnék az önök szívére bízni, és ez a szó nem más, mint: merjetek.

Nem tudom, rácsodálkoztak-e már templomunk szépségére, és elgondolkodtak-e azon, miért ilyen gazdagon festett? Elidőztek-e az ikonok előtt, keresve az üzenetet, amelyet görögkatolikus templomunk falai hordoznak? Ha jobbra tekintenek, az első nagy kompozíció Jézus Krisztus születése, majd a templom körben bemutatja egész életét, a kereszthalálon át egészen a feltámadásig. Ezeknek az ikonoknak tanúságtevő erejük van.

Egyetlen mozzanatot szeretnék kiemelni: ha megfigyelik a falakon lévő festményeket, kettőn különös hasonlóságot fedezhetnek fel. A Születés és a Feltámadás ikonján egyaránt jelen van a háttérben a mélyfekete szín. Bár mindkét ünnep az örömről szól, a bizánci hagyomány mégis sötét háttérrel ábrázolja őket. A feltámadási ikon alsó részén, a baldachin mögött ott a sötétség. Ez a fekete szín arra tanít minket, hogy Krisztus egy olyan világba érkezett, amelyben bizony jelen van a sötétség. Eljött, hogy megvilágosítson minket, a feltámadási ikon pedig azt hirdeti: Krisztusnak van hatalma kiemelni mindannyiunkat a sötétségből, a világ fájdalmából és nehézségeiből.

Az ikonok a mai ünnep lényegét adják át: a világban lévő rosszat Krisztus legyőzte. Ami sötétség volt, az megvilágosodott. Bár időről időre mindannyian nehéz helyzetbe kerülünk, Krisztusnak van hatalma kiemelni minket onnan.

Püspökként a Jóisten kegyelméből sokfelé megfordulok. Sok szép élményben van részem, számos emberrel találkozom, de az örömök mellett látom a fájdalmat is. Látom a családi kríziseket, a fiatalok csalódottságát a felnőttekben, az édesanyák kimerültségét és a férfiak aggodalmát a bizonytalan jövő miatt. Látom a megfáradt kapcsolatokat, az egyedül maradt időseket és betegeket, s azokat is, akik kívülről erősnek mutatják magukat, de belül nehéz keresztet hordoznak. Látom a tönkretett környezetet, a szomszédunkban dúló háborút, a válságot és a belőlük fakadó indulatokat.

Kedves testvérek, látom én is a sötétséget, de a mai ünnep arra figyelmeztet, hogy látnom kell a húsvét örömét is! Mert látom a Feltámadottat, és jó látni önöket is, akik eljöttek, mert fontosnak tartották, hogy részesüljenek az örömhírben, és vállalták az áldozatot, hogy akár végigállják ezt a hosszú szertartást.

János evangéliumában Jézus azt mondja: „Én vagyok a feltámadás és az élet.” Engedjék meg, hogy hozzátegyem: Ő az, aki ki tud emelni a sötétségből, mert feltámadt! Ezért ezen a húsvéti ünnepen arra bátorítok mindenkit: merjen élni, merjen hinni és merjen újrakezdeni. Ha ebből csak egyetlen lépést is megtesznek, már jó irányba haladnak, mert az önök életében is megtörténik a húsvét.

Merjünk élni. Talán azt gondoljuk, az élet magától értetődően könnyű és szép. De vajon nem volt-e mindenki életében olyan pillanat, amikor azt érezte: jobb lenne már nem élni? A szakemberek szerint szinte mindenki eljut egyszer egy olyan mélypontra – legyen fiatal vagy idős –, amikor az elkeseredés elhomályosítja az élet értelmét. Nehéz élni, amikor elhagyatottak vagyunk, amikor elveszítünk valakit, vagy betegséggel küzdünk.

Mégis, lehet-e ilyenkor élni? A mai nap válasza: igen, Jézussal igen! Krisztus által merjünk élni, hiszen Ő azért jött, hogy „életük legyen és bőségben legyen”. Ő minden rosszat jóra tud fordítani. Ha nehéz helyzetbe kerülnek, tegyék fel a kérdést: Vajon Krisztus most mit tenne? Megvallom, az én életemben is volt pillanat, amikor elfogyott az erőm. De olyankor eszembe jutott: Jézus mit tenne az én helyemben? És a válasza mindig ez volt: merj élni!

Merjünk hinni. De kinek? Itt van ez a sok gyermek és fiatal – hadd meséljek el egy kedves történetet. Egy szülőpár összeszólalkozott egy öt-hat éves gyermek előtt, majd megkérdezték tőle: „Szerinted kinek van igaza?” A gyermek a maga naiv egyszerűségével rávágta: „Krisztusnak!” Érezte, hogy ha bármelyik szülője mellé áll, azzal megbántja a másikat, de ráérzett a legfontosabb igazságra: Krisztusnak kell hinnünk. Mi, felnőttek, sokaknak hiszünk: orvosoknak, tanároknak, barátoknak. De mennyivel fontosabb lenne mindenekelőtt Krisztusnak hinni! Hinni abban, amit értünk tett, amit megígért, és abban, hogy nem hagy magunkra. Hinni, hogy a halál után van élet, és hogy az életünk minden fordulata – legyen az jó vagy rossz – Isten kezében van.

Végül: merjünk újrakezdeni. Van-e köztünk olyan, akinek sikerült már talpra állnia egy tragédia, egy tönkrement kapcsolat vagy egy betegség után? Húsvétra készülve figyeltem fel a karzaton lévő ólomüveg ablakra, amely XII. Pius pápát ábrázolja. Az ő jelmondata ez volt: „Mindent megújítani Krisztusban.” Mintha a szent pápa előre látta volna: ha merünk megújulni, nemcsak az egyén, de az egész egyházunk is képes a megújulásra.

Jézus mondja: „Íme, újjáteremtek mindent.” Ahhoz, hogy megújuljunk, a múltat, a gyászt és a fájdalmat Krisztusra kell bíznunk, hogy Ő átformálja azokat. Úgy tekintsünk a múlt nehézségeire, mint az üres sírra: a fájdalom már nincs ott, csak a feltámadás lehetősége. Minden kudarc magában hordozza az újrakezdést.

Ezt kívánom önöknek húsvét szent ünnepén: merjenek élni Krisztus által, merjenek hinni Krisztusnak, és merjenek újrakezdeni Krisztussal!

Mert Krisztus feltámadt! – Valóban feltámadt! Ámen.

Fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye