2025. május 26.

5. hang

ApCsel 17,1-9

Azon időben Pál és Szilás áthaladtak Amfipoliszon és Apollónián, majd Tesszalonikibe érkeztek, ahol a zsidóknak zsinagógájuk volt. Pál szokás szerint bement hozzájuk és három szombaton át magyarázta nekik az Írást. Kifejtette és kimutatta, hogy Krisztusnak szenvednie kellett és halottaiból fel kellett támadnia, és »Ez a Jézus az a Krisztus, akit én hirdetek nektek.« Némelyikük hitt és csatlakozott Pálhoz és Sziláshoz, az istenfélő pogányokból szintén nagy sokaság, és nem kevesen az előkelő asszonyok közül. A zsidók azonban féltékenykedtek. Maguk mellé vettek a csőcselékből néhány gonosz embert. Csődületet támasztottak és izgalomba hozták a várost, majd Jázon házánál csoportosulva megkísérelték, hogy kihozzák őket a nép közé. Mivel azonban nem találták meg őket, Jázont és néhány testvért vonszolták a város előljárói elé, s közben így kiáltoztak: »Ide is eljöttek ezek, akik felkavarják a világot. Jázon meg befogadta őket, pedig ezek mindnyájan a császár rendeletei ellen cselekszenek. Azt mondják ugyanis, hogy másvalaki, hogy Jézus a király.« Fel is bőszítették a népet s a város előljáróit, akik ezt végighallgatták. Mégis szabadon bocsátották őket, miután Jázon és a többiek kezeskedtek értük.

Jn 11,47-54

Abban az időben a főpapok és a farizeusok összehívták a főtanácsot Jézus ellen, és azt mondták: „Mit tegyünk? Mert ez az ember sok csodajelet tesz. Ha hagyjuk ezt neki, mindnyájan hinni fognak benne, aztán majd jönnek a rómaiak, és elveszik tőlünk szentélyünket és népünket is.” Egyikük pedig, Kaifás, aki abban az évben főpap volt, ezt mondta nekik: „Ti nem tudtok semmit! Nem fontoljátok meg, hogy hasznosabb nekünk, hogy egy ember haljon meg a népért, mintsem hogy az egész nemzet elvesszen.” Ezt pedig nem magától mondta, hanem mint azon év főpapja megjövendölte, hogy Jézus meg fog halni a nemzetért, és nemcsak a nemzetért, hanem azért is, hogy Isten szétszóródott gyermekeit egybegyűjtse. Attól a naptól tehát elhatározták, hogy megölik őt. Jézus ezért nem járt többé nyilvánosan a zsidók között, hanem elment onnan a pusztához közeli vidékre, az Efraimnak nevezett városba, és ott tartózkodott tanítványaival együtt.

Szent Kárpusz apostol

Kárpusz egyike volt a 72 apostolnak. Szent Pálnak volt a társa és szolgája, ö vitte el az apostol leveleit, ahova ő címezte. Jelentős ideig az apostollal együtt hirdette az evangéliumot, emiatt sok kellemetlenséget kellett elviselnie. Szent Pál tette őt a Thrákiai Berea püspökévé. Az evangéliumot hirdetve sok pogány hellént nyert meg az igaz hitnek. A zsidók előtt is feltárta tévedésüket és Istennek nevezte a keresztre feszített Jézust. Ezért a zsidók megölték őt, az I. század végén.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!