spiritual balm at all times

Mt 10,32-33.37-38; 19,27-30

Kedves testvérek!

Kicsoda számomra Krisztus? Minden. Krisztus az Atya képmása, a Szentlélek küldője. Krisztus a megtestesült Isten, aki áldását adta személyes teremtettségemre, fogantatásomra. Ő, Aki megváltott, Aki által nemcsak a földi életemre, hanem az öröklétemre is megvagyok hívva. Krisztus az irgalmas Atya, aki megbocsát, Ő az, aki barátjának nevezett és aki táplál engem saját testével és vérével. Krisztus számomra minden mindenben.

A mai evangéliumi szakasz sokak számára talán a legnehezebben érthető üzenete Krisztusnak. Ugyan hogyan várhatja el Jézus, hogy apámat, anyámat, házastársamat vagy gyermekemet elhagyva kövessem őt? Úgy vagyunk, mint az apostolok az utolsó vacsorán: nem tudjuk miről beszél…

Jézus szavainak nyitja, hogy megértjük: számunkra Ő a minden. Jézus követése hűséget kíván. Állhatatosságot, kitartást a hitemben. Azt is mondhatnám Jézus követésének megélt hitnek kell lennie. Ma sokan csak szavakban dicsőítik Istent, ám cselekedetekben nem követik a Mestert. Amikor Pünkösdhétfőn Jézus a világ megtérítésére szólít fel, akkor nekünk nem messzi tájak idegen nemzeteinek térítésére kell gondolnunk, hanem közvetlen környezetünk missziójára:

A családomban adott példára, hogy a négy fal között hogyan beszélek és viselkedem szüleimmel, házastársammal, gyermekeimmel. Hogyan viselkedem a munkahelyemen, az utcán a hétköznapokban. Látják-e rajtam, hogy szeretettel vagyok mások iránt? Akkor vagyok hiteles, ha tudják és látják, hogy én Krisztus követője vagyok. Igen, lehet akár ma is, hogy konfliktust kelt vagy megütközést szül, ha hűséges vagyok Istenhez, de igenis tudják rólam a családban és környezetemben, hogy böjtölök. Hogy mértékletes vagyok bármilyen összejövetelen, vagy hogy elvárom, hogy a környezetemben ne beszéljenek trágár módon. Tudják rólam, hogy hűséges vagyok a házastársamhoz és következetes a gyermekeimhez. Tudják rólam, hogy van egy értékrendem, amit elvárok, hogy tiszteletben tartsanak. 

Ugyanakkor tudják rólam azt is, hogy az Istenhez való ragaszkodás és az isteni szeretet kizárólagossága az életemben nem elválaszt másoktól, hanem mindenkivel összeköt. Mert mint jó tanítvány én is irgalmas vagyok, ahogy az én Atyám is irgalmas hozzám. Mint jó tanítvány én is barátsággal fordulok a körülöttem élők felé. Szeretteimet, ha kell testemmel – vagyis önfeláldozó módon – táplálom. Istent szolgálva, ha kell, mindenkinek mindene leszek.

Igazából a mai napon talán nem is azon kell elgondolkodnunk, hogy Jézus kizárólagosságot kér tőlünk, hiszen ennek természetesnek kellene lennie. A megütközést és a szavak megértésének nehézségét az váltja ki belőlünk, hogy nem így hiszünk és nem így élünk. Mindenhol és mindenkivel megalkuszunk. Jézus tanításából hol ezt, hol azt elhagyjuk, mazsolázunk, s csak a kedvünkre valót tartjuk meg. A baj az, hogy így elveszünk. Nem vagyunk hitelesek családunkban, munkahelyünkön, az utcán, a foci meccsen, a hétvégi nyaraláson. A baj az, hogy így nemcsak mi, de a családunk, a kollégák, az ismerősök, és ismeretlenek is elvesznek, mert ha a só ízét veszti nem való semmire…

Kicsoda számomra Krisztus? – tettem föl a kérdést gondolataim elején. Erre a kérdésre kell őszinte választ adnom Mindenszentek ünnepén, látva, hogy mások példája előre viszi a világot. Egy-egy szent élete családok, városok, országok életét változtatta meg. Legyünk mi is hűséges tanítványai Krisztusnak, akik számára Krisztus a minden, hogy mi is mindenei lehessünk a világnak.

Ámen.

Szöveg: Kicsák János, fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye