Boldogok, akik... – Orosz Péter Pál vértanú pap öröksége a nyolc boldogság fényében

I.

„Nem a földön gyűjtött kincseket, hanem mindent, amit kapott, szétosztotta a szegények között. De Rabár atya egy bizonyos szempontból elégedetlen volt vele, mert azt akarta, hogy Péter atya szebben legyen öltözve, mint a falusiak, ahogy egy paphoz illő. Rabár egy szép öltönyt akart venni neki, de Péter atya azt mondta, hogy nem fogadja el, majd vesz magának. De amit vett, az egy egyszerű cájg-öltöny volt, és mindig abban járt.” (Ilyeneké Isten országa, 48.oldal)

Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa.

Boldogok, mert szabadok: nem bilincselik őket a tárgyak. Szabadok, mert gondolataik, kezeik és lelkük nyitva marad valami nagyobb, a legnagyobb felé. A tárgyak képesek örömet adni, de ez az öröm csak múló, pillanatnyi. Az emberi vágy pedig újabb és újabb dolgokat, tárgyakat kíván, és az azokhoz kötődő öröm után sóvárog. Az igazi boldogság a mennyek országának megtapasztalása, amely az Istenhez és az emberekhez fűződő kapcsolatban rejlik.

Gyakorold ezt az utat, amely a boldogsághoz vezet:

Ne vedd meg! Tedd le! Ajándékozd oda másnak! – így szippants bele a szabadság levegőjébe, így ízleld meg a lélek szegénységből fakadó függetlenségét.

---

II.

„Az atya buzgón és fáradhatatlanul imádkozta át az éjszakákat és meglátogatott mindenkit, akit csak tudott, rövid buzdító leveleket fogalmazott meg.” (Ilyeneké Isten országa, 145)

Boldogok, akik sírnak, mert vigasztalást nyernek.

Az élet nehézségei sokszor beszűkítik gondolkodásunkat, és könnyekbe hajszolnak minket. Amikor valakit vagy valamit elveszítünk, természetes, hogy sírunk. Mégis, a vigasz és a remény ott rejlik a fájdalom mélyén: a pillanatot átjárja az örökkévalóság, a múlandót felülírja a romolhatatlan, a könnycseppeket átvilágítja a végtelen szeretet.

Az igazi, biztos és tartós vigasz akkor születik, amikor felismerjük: minden emberi szenvedés mögött jelen van Isten. Krisztus kereszthalála az emberi fájdalom legmélyebb pontjára vitte el az Isten szeretetének vigasztaló valóságát.

Gyakorold ezt az utat, amely a boldogsághoz vezet:

Viseld a kereszt jelét nyakadban! Függeszd a szobád falára! Rajzold magadra! Tedd magad elé, hogy újra és újra tudatosítsd: a kereszt a vigasztaló szeretet jele.

---

III.

„Hihetetlen, leírhatatlan szeretet élt lelkében. Ez jellemezte társaival való kapcsolatát. Állandóan és igen kedvesen mosolygott, mindenkivel nagyon szépen beszélt, mindenkihez volt jó szava, senkit se ítélt el, senkit se bántott meg, senkit se sértett meg.” (Ilyeneké Isten országa, 39.oldal)

Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet.

„Indulataim által mindig legyőzetve...” Legyen az vágy, harag vagy düh, mind hat és rombol. A reklámok és a digitális kommunikáció csak felerősítik és fokozzák az emberi indulatokat. Nehéz úrrá lenni rajtuk, és közben látjuk, mennyi sebet ejtenek másokban – sőt, saját magunkban is. Túlstimulált világunkban egyre kevésbé vesszük észre az Isten képére teremtett szépségünket.

A szelíd ember azonban más: indulatai fölött uralkodik, nem rombol, hanem épít; nem bánt, hanem gyógyít; nem a saját igazát hajtogatja, hanem a békét keresi. Ez a szelídség formálja át a földet.

Gyakorold ezt az utat, amely a boldogsághoz vezet:

Vigyázz indulataidra! Merj nemet mondani a túl sok ingerre! Kezdj digitális böjtöt – legalább egy napra! Kapcsold ki a képernyőket, és engedd, hogy a csendben megszülessen benned a szelídség ereje.

---

IV.

„Péter atya térdein olyan volt a bőr, mint a talpán, ilyen sokat imádkozott térden állva.” (Ilyeneké Isten országa, 140. old.)

Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert eltelnek majd vele.

„Kinek van igaza?" – tesszük fel újra és újra a kérdést, és sokszor megdöbbenünk, mennyire relatívnak tűnik az igazság. Létezik-e olyan igazság, amely nem múló emberi érdekekhez és ideológiákhoz igazodik? Van-e igazság, amely kívül áll, sőt felülmúlja az emberi gondolkodást? Erre vágyunk, ezt keressük...

Péter atya nagyon sokat imádkozott térden állva. Ez a testtartás alázatra tanít: arra, hogy önmagunk helyett Isten felé fordítsuk gondolatainkat. Hosszan imádkozott, hogy gondolatai lassan megérkezzenek Isten akaratának megértéséhez.

„Ítéletem igazságos, mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak akaratát, aki küldött engem." (Jn 5,39) Ez az igazság tesz szabaddá. Ez az igazság felemel. Ez az igazság örökké tart.

Gyakorold ezt az utat, amely a boldogsághoz vezet:

Térdelj le, és imádkozz! Keress így igazságot – mert a térdre ereszkedő ember szívében megnyílik a hely az örök Igazság számára.

---

V.

„»Atyácska, amikor miseruhában van, senki se látja, milyen az öltönye, de a cipőjét mindenki látja, a magáé meg lyukas. Újat hoztunk magának.« Pár nap múlva kételkedve megkérdezték a kurátorok: meg van-e még a cipő? Az atya kicsit elpirult és mondja: »már nincs, mert volt nálam egy ember, akinek még rosszabb cipője volt, hát odaadtam neki.«" (Ilyeneké Isten országa, 165. old.)

Boldogok az irgalmasok, mert irgalmasságot nyernek.

Az irgalmasság több, mint megbocsátás, jóval több, mint a bűn eltakarása. Az irgalmasság önmagunk egy darabjának odaajándékozása másoknak. A feleslegesből jótékonykodni, a maradékból adni „csak" emberi szeretet, derék szívjóság. Az irgalmasság ennél több: az isteni szeretet megvalósítása.

Olyanok lehetünk, mint az Isten, ha úgy szeretünk, mint Ő. Irgalmasnak lenni annyi, mint kilépni önmagunkból, és úgy adni, hogy az legalább egy kicsit fájjon. Mert ekkor válik a szeretet tudatossá, ez az irántunk megnyilvánuló isteni szeretet felismerésének legbiztosabb útja.

Gyakorold ezt az utat, amely a boldogsághoz vezet:

Adj valamit, ami fontos neked! Légy képes lemondani arról, amihez ragaszkodsz! Mert ahol az áldozat megszületik, ott válik láthatóvá az irgalom ereje.

---

VI.

„Egész életemben nem találkoztam olyan emberrel, akiben annyi szeretet lett volna, mint őbenne” – vallotta róla egyik kortársa. (Ilyeneké Isten országa, 39. old.) Másvalaki pedig így emlékezett rá: „Jó, nagyon jó ember volt, senkinek semmivel sem tett rosszat, csak jóra tanított.” (Ilyeneké Isten országa, 101. old.)

Boldogok a tisztaszívűek, mert meglátják Istent.

Az érdekek, a rossz érzések és gondolatok, az önzés és a bűn sokszor torzító hályogként telepszenek a szívünkre. Emiatt látjuk az Istent távolinak, a felebarátot ellenségnek, önmagunkat értéktelennek.

Hogyan tisztíthatjuk meg szívünket? Úgy, ahogy a tékozló fiú: siessünk az Atya ölelő karjaiba és szerető tekintetébe! Nála szívünk újra megtisztul, és megláthatjuk önmagunkban az értéket, a másikban a testvért, a világunkban pedig Isten országának jeleit.

Gyakorold ezt az utat, amely a boldogsághoz vezet:

Kérd a szentgyónásban az Atya gyógyító tekintetét, szívet tisztító ölelését! Térj vissza hozzá újra és újra!

---

VII.

„Krisztus Feltámadt! Kedves Nesztor bácsi! Semmi a világon nincs oly kedves a jó Isten előtt, mint önként, türelmesen szenvedni az Úr Jézusért! (...) Azért küldte a jó Isten a papságunk elitjét messze Oroszországba, hogy missziós munkát fejtsen ki, hogy minél előbb jöjjön el Isten országa e földön s mielőbb köszöntsön be az igazi krisztusi béke.” (Orosz Péter levele a fogságban lévő Romzsa Nesztor atyának, Ilyeneké Isten országa, 121.old.)

Boldogok a békeszerzők, mert Isten fiainak fogják hívni őket.

Békesség nektek! – így köszönti Krisztus a tanítványait.

Békesség nektek! – így fordul a pap is felénk a liturgiában az isteni üzenettel.

A békesség nem puszta hangulat, hanem isteni ajándék, egy belső lelki állapot, amely kisugárzik kapcsolatainkra és környezetünkre. Éppen ezért nem elég várni rá: dolgoznunk kell rajta, érte, ápolni és gyakorolni nap mint nap.

Munkaterv a békességhez:

1. Az elégedettség, megelégedettség gyakorlása. Annak örülni, amink van, és nem keseregni azon, ami hiányzik. A leghatékonyabb módszer: a hálaadás.

2. Függetlenedés mások véleményétől. Kritikus szót csak attól fogadj el, akinek a tanácsát is elfogadnád.

3. Védekezés a sok és felesleges információkkal szemben. Építs szellemi immunrendszert: mi az, ami valóban szükséges és épít? A legjobb módszer: a kikapcsoló gomb tudatos használata.

4. Folyamatos utántöltés, hiszen a békét használjuk, elhasználjuk – és mások is merítenek belőlünk. Pótolni kell, újra és újra.

Békesség nektek! (Lk 24,36) – mondja Krisztus. A békét hordozni és másoknak is átadni: ez a békeszerzők boldogságának titka.

Gyakorold ezt az utat, amely a boldogsághoz vezet!

---

VIII.

„Istenem, legjobb védelmezőm az élet minden kellemetlenségében. Imádva kérlek, erősítsd meg gyenge erőimet, hogy ne essek el a teher alatt, amely a szívemet nyomja. Én Istenem! Emlékeztess a felfeszített Jézusra és tedd meg, hogy türelmesen hordozzam a kereszteket, amelyeket Te, Istenem küldeni méltóztattál rám. Uram az élet kellemetlenségei tanítsanak arra, hogy kiérdemeljem a mennyei dicsőség hervadhatatlan koszorúját. Tedd ezt a Te szent kegyelmed által, én Istenem, Ámen.” Orosz Péter Pál saját kezűleg írt imádsága (Ilyeneké Isten országa, 171.oldal)

Boldogok, akiket az igazság miatt üldöznek, mert övék a mennyek országa.

»Én vagyok az út, az igazság és az élet!« (Jn 14,6) – tanítja Krisztus. Az igazság és az élet együtt jár, összetartozik: akik elveszik az életet, elveszítik az igazságot, az igazsághoz való jogot is. Akik viszont ragaszkodnak az igazság teljességéhez, birtokolják az élet teljességét is.

Ez az élet túlmutat a biológiai lét sérülékenységén és múlandóságán. Az igazság és az élet örök birtokosa és forrása az Isten. 

Krisztus az Út – mely elvezet az igazság és az élet teljességéhez. Ott, ahol az igazság és az élet határtalan, ott kezdődik a mennyek országa.

Ugye így van, Péter atya?

---

IX.

Örüljetek és vigadjatok, mert jutalmatok nagy lesz a mennyekben.

„Péter atya élete lépésről lépésre nyílik meg szemeink előtt. Ennyire tudatosan haladni céljához, ennyire határozottan szeretni Istent és az egyházat, ilyen nagy tűrőképességgel rendelkezni és ennyire felemelkedni az emberi gyengeségek fölé, semmilyen gyűlöletet nem érezni az ellenségek iránt, felülkerekedni a nemzeti és szűk regionális érdekeken – csak olyan ember tehette ezt meg, aki teljességgel a Szentlélek hatása alatt volt, aki nem emberi mértékkel mérte az emberi életet.” (Ilyeneké Isten országa, 113.oldal)

Nyíregyházi Egyházmegye