Serve with Chtist in our heart

Közös hálaadás és Lelki táplálék

A nagyszabású esemény főszervezője Bodnár-Szabó Ildikó, a Nyíregyházi Egyházmegye Szociális Irodájának vezetője, valamint a Szociális Iroda munkatársai és Szabó Tamás pasztorális helynök atya voltak. A résztvevők az ország számos településéről érkeztek: Egertől, Füzesabonyon keresztül Nyíracsádig – a Hajdúdorogi Főegyházmegye, a Miskolci Egyházmegye és a Nyíregyházi Egyházmegye intézményeiből és parókiáiról egyaránt.

Bodnár-Szabó Ildikó kiemelte, hogy a jelenlévők nagy részvételi száma is mutatja:

„van igény arra, hogy a szociális terület dolgozói közösen adjanak hálát a Jóistennek, a Szűzanyának, a munkájukhoz a segítséget kérjenek.”

A nap nemcsak lelki táplálékot, hanem a test táplálékát is kínálta: a meleg ételeket a szakolyi Szent Heléna Görögkatolikus Integrált Szolgáltató Központ, valamint a hodászi Szent Miklós Ápoló-Gondozó Otthon munkatársai szolgálták fel. Ezen kívül a két intézmény az ellátottak által készített kézműves termékeket is árulta a templom előtt felállított sátrakban.

„Szeretve vagyok, ezért tudok szeretettel szolgálni” – Dévai Marcell tanúságtétele

A Szent Liturgia előtt Dévai Marcell, a Szent Kamill Rehabilitációs Központ igazgatója tartott megható tanúságtételt az örömforrásokról a mindennapi szolgálat nehézségei közepette.

A szociális szférában dolgozókat megszólítva feltette a kérdést: „De hogyan is tudnánk örülni az Úrban? Örülni, amikor oly sok fáradtságot, fájdalmat, szenvedést, magányt látunk nap mint nap a szolgálatunkban.” Hétköznapi tapasztalatokon keresztül nyolc erőt adó szempontot osztott meg, amelyek segítenek átlendülni a mélypontokon. Ezek között említette a család jelenlétét, mely „sokszor erőt ad a következő naphoz, mert tudom, hogy van, aki mindig meghallgat az Istenen kívül és rajta keresztül is.”

Kiemelte a figyelmes meghallgatás jelentőségét. Felidézett egy történetet, amikor egy gondozott problémáját aktív figyelemmel hallgatta meg, amiért a gondozott egy szoros öleléssel fejezte ki háláját. „Megosztotta velem, adott az ő nehézségéből, az ő keresztjéből. Kérte, hogy segítsek egy kis időre hordozni a keresztjét.” Hozzátette, hogy sokszor csak a bibliai négy barát egyikeként segíthetünk: csupán eszközök vagyunk abban, hogy a bajban lévő eljusson a gyógyulás forrásához, Jézushoz.

Az egyik legfontosabb erőforrás számára az, hogy a gondozottakban, munkatársakban is meglássuk Krisztust. Bevallása szerint ez nehezen megy, de ilyenkor eszébe jut Jézus tanítása: „amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek.”

Végezetül a legfontosabb forrást említette:

„tudatosítsam magamban azt, hogy szeretve vagyok. […] Ha nem érzem azt, hogy szeretnek, hogy akarom a szeretetnek a szolgálatát végezni?” Ezt a feltétel nélküli szeretetet megtapasztalva lehet csak „örülni az Úrban, szüntelen.”

Miként Mária, Krisztussal a szívünkben járjunk – Szent Liturgia főpásztori útravalóval

A zarándoklat központi eseménye a Szent Liturgia volt, melyet dr. Gánicz Endre főhelynök atya vezetett, Szocska A. Ábel megyéspüspök elnökletével, nyolc pap koncelebrálásával. A közös imádságban a különböző egyházmegyék papjai és szeretetszolgálatainak dolgozói együtt adtak hálát. A szertartás alatt a kegytemplom körül sok paptestvér gyóntatott.

Ábel püspök szentbeszédében Erzsébet és a Szűzanya találkozásából merített útravalót a szeretetszolgálatban dolgozóknak: „eljöttünk, hogy tanuljunk a Szűzanyától, hogy ellessük tőle, hogyan viselkedett.”

A főpásztor köszönetét fejezte ki minden munkatársnak az ellátottak, püspöktársai és az egyházmegyék nevében: „nagy hálával a szívemben gondolok a munkatársakra.” Kiemelte, hogy a keresztény szolgálat más karitatív szervezetekétől abban különbözik, hogy

nemcsak a feladatot teljesítjük, hanem „a mindennapokban Krisztussal a szívünkben végezzük a látogatást, a szolgálatot, ahogy Mária tette.”

A főpásztor útmutatása szerint a látogatás igazi hatása akkor érezhető, ha Krisztust viszik az ellátottak felé:

„Ha mi Krisztussal a szívünkben szolgálunk, akkor azoknak a szívében is megdobban valami, akiket szolgálunk.” Az ellátottak pedig – folytatta a püspök – így fogadják a segítőket: „maga Krisztus látogat el hozzánk, azoknak a személyében, akik segítenek nekem.”

Tematikus előadások a megerősödésért

A nap programját négy párhuzamosan futó előadás színesítette, amelyek a spirituális megerősödést szolgálták.

Kocsis Dániel atya a hit és a boldogság kapcsolatáról beszélt az Emmanuel Ház emeleti termében. „Tényleg boldogabb leszek, ha imádkozom?” című előadásában az imádságról mint „az ember boldogságának a legfőbb zálogáról, illetve a legbiztosabb segítőjéről beszélt. „Az imádság, az Istennel való kapcsolat az, ami az igazi boldogságot, az igazi válaszokat, valamint mindazt megadja az életünkben, amit keresünk.”

Szabó Tamás pasztorális helynök atya a Családvár földszinti termében „Zakariás és Erzsébet házában” címmel tartotta meg előadását.

„Erzsébetben sokszor azokra a munkatársakra ismerhetünk, akik a hétköznapokban, munkájuk során segítik, gondozzák az elesetteket, a támogatásra szoruló embertársaikat, ahogy annak idején ezt Erzsébet Máriával szemben is tette.”

Pindzsu István atya a Zarándokház előadóteremben az Isten országáról beszélt: „Az Isten országa köztetek van” (Lk 17,21). Elmondta, hogy „Krisztus az, aki építi ezt az országot a ránkbízottakkal együtt, velünk és általunk.” Személyes tapasztalatok alapján mutatta be, hogyan építi Isten az országát a betegek, haldoklók és a gondozóik által.

A negyedik helyszínen a fatemplomban a kegyhely és a csodás könnyezések történetét ismerhették meg Gorcsa György főkántor segítségével.

A zarándoklat résztvevői feltöltődve, lelki és szellemi útravalóval térhettek haza, megerősödve abban, hogy szolgálatuk nem csupán munka, hanem Isten szeretetének közvetítése, melyet „Krisztussal a szívünkben” végezve valódi örömforrássá válik.

Összefoglaló hanganyagunkat meghallgatja podcast csatornánkon Médiatárunkban, vagy a különféle szolgáltatóknál:

Spotify

ApplePodcast

YouTube

Szöveg és fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye