A szeretet politikusa: előadás és rendhagyó kiállításmegnyitó volt Nyíregyházán Esterházy Jánosról

A rendezvényt Szilágyi Zsolt, a Rákóczi Szövetség hálózatfejlesztési igazgatója nyitotta meg. Beszédében hangsúlyozta: Esterházy János olyan mérvadó személyisége a magyarságnak, akinek emlékezetét kötelességünk évről évre ápolni, hiszen életéből ma is csak tanulni lehet. Felidézte a szövetség által alapított Esterházy-díjat is, melyet a magyarságért végzett áldozatos munka elismeréseként adnak át rendszeresen.

A délután fő előadója dr. Molnár Imre történész, Esterházy-kutató volt, aki megrázó erővel vázolta fel a gróf életútját. Kiemelte a lengyel édesanyai gyökerek meghatározó szerepét és azt a gyermekkori útravalót, amely Esterházy egész életét irányította: „Légy fiam mindig jó keresztény és jó magyar.”

Az előadás bemutatta a politikus kálváriáját: a Gulág borzalmait, a szovjet börtönök kínzásait és a csehszlovákiai halálos ítélet árnyékában töltött éveket. Molnár Imre rámutatott: Esterházy a szenvedést nem csapásként, hanem Krisztus követésének lehetőségeként élte meg. Esterházy János börtönévei alatt teljesen átadta magát az isteni gondviselésnek. Mint írta feljegyzésében, olyanná vált, amilyenné Krisztus legirgalmasabb szíve formálta őt.

„A hitemet nem veszítem. Az Úristen és minden szentjeink itt vannak velem és segítenek. Ne aggódjatok, imádkozom értetek mindenkiért”

– idézte a történész a gróf egyik börtönlevelét.

Különösen megható momentum volt a leírás arról, ahogyan a gróf utolsó óráiban, a börtönkórházban egy ruszin görögkatolikus püspök, Vaszil Hopko karjaiban, szentségekkel megerősítve tért meg Teremtőjéhez.

A rendezvény második részében Dávid Zsuzsanna festőművésznő tartott rendhagyó tárlatvezetést. A kiállított alkotások nem csupán illusztrációk, hanem mély meditációk a gróf életének egy-egy állomásáról. A művésznő személyes vallomásában elárulta: Esterházy János élete és közbenjárása indította el őt is a felnőtt keresztény hit és a szentségi élet útján.

A képek között megelevenedtek a családtagok alakjai, rabtársak is, akik osztoztak a meghurcoltatásban. A művész kiemelte: Esterházy alakja a megbékélés szimbóluma, aki ellenségeiért is imádkozott, és a megosztottság helyett a krisztusi testvériséget hirdette a Kárpát-medence népei között.

A kiállítás záróakkordjaként a jelenlévők értesültek a 125. évforduló kapcsán indított felhívásról: a cél legalább 125 szentmise felajánlása Esterházy János boldoggá avatásáért. Az esemény résztvevői azzal a lelki útravalóval térhettek haza, hogy a szenvedésben is megőrzött hit és a szeretet politikája ma is élő, mozgósító erő.

Szerző: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye