Kánoni látogatás Timáron: dokumentumok 1822-ből és pillanatképek 2026-ból

A 2026. február 6. és 8. között zajlott kánoni látogatás apropóján közzétett fotógalériánkban a timári görögkatolikus templom belső terét és berendezési tárgyait mutatjuk be. A felvételek segítségével az érdeklődők körbenézhetnek a templom szakrális terében.

A jelenbeli látogatáshoz kapcsolódóan a Nyíregyházi Egyházmegye Levéltára jóvoltából az egyházközség múltjának két meghatározó dokumentumát is megtekinthetik. Az egyik az 1822-ben végzett egyházlátogatás eredeti jegyzőkönyve, amely részletesen rögzítette a parókia akkori állapotát.

A település egyháztörténeti jelentőségét növeli Lupess István egykori timári parókus munkássága is.

A levéltár állományában található az a 19. századi körlevélgyűjtemény, amelynek díszítése tőle származik, valamint az ő 1814-es kéziratában maradt fenn a Krucsay Mihály-féle Aranyszájú Szent János-liturgiafordítás is. Az alábbi összeállítás ezen írásos emlékek és a mai templombelső együttes bemutatásával nyújt betekintést a közösség életébe.

---

A timári templom és parókia, valamint az ezekhez tartozó dolgoknak az 1822. április 26-i főesperesi látogatás alkalmával tapasztalt állapota

1. §

A templom állapota

A templom 1795-ben épült szilárd anyagokból, a közösség költségén, a nagyméltóságú Kamara csekély segítségével. Az akkori szabolcsi főesperes, Tarkovits Gergely[1] áldotta meg Szűz Mária születése tiszteletére. A falu és a parokiális telek közepén helyezkedik el, száraz és minden tűzvésztől mentes helyen, most teljes egészében a nagyméltóságú Kamara költségén zsindellyel fedték be. Egy oltára van, amelyen a tabernákulum régi, ezért az egyébként minden szükséges dologgal ellátott oltár nem túl szép. Az ikonosztáziont a régi templomból helyezték át ebbe, jó állapotban van. A templomot tisztán tartják, két kántorpadja van, amelyek kényelmesek az újonnan készített székekkel, a szószék most készül; van még egy elég szép munkával készült, a nőket elválasztó fala. A templom kerítése a nyugati oldalon lécekből van, népiesen palánknak mondják, a maradék sövénnyel kerített. Tornya falazott, a nagyméltóságú Kamara költségén emelték, amelyben három harang van: a legnagyobb 250 font súlyú, 1788-ban öntötték, a másik 1741-ből való, 60 font súlyú, a harmadik 1705-ből való, 40 fontot nyom.

2. §

Az egyház fenntartási alapja és jövedelmei

Az egyház minden stabil alapot nélkülöz, belső szükségleteit a hívek perselyadománya és felajánlásai fedezik – a nagyméltóságú Kamara tartja fenn. A számadásokat a helyi parókus igen szorgalmasan naplókba vezeti, és évente a parókia elöljáróinak jelenlétében szokták felolvasni.

3. §

A temető állapota

A temető új, a falun kívül van, árok veszi körbe, kilenc évvel ezelőtt a jelenlegi nagykállói esperes, Bónyi Bazil áldotta meg. A kereszteletlen gyermekeket a temető sarkába temetik. A halottak eltemetésénél a 48 órát figyelembe veszik. A temetőben van egy kereszt az Üdvözítő képével, Hajka György házastársa, Bintzás Anna állíttatta.

4. §

Az istentiszteletek rendje

Az isteni szolgálatokat az előírt szabályok szerint illendően végzik, vagyis a parókus a virrasztást három órakor, az utrenyét öt órakor, a Szent Liturgiát rendszeresen kilenc órakor szokta elkezdeni – a vecsernyét hasonlóképp délután három órakor. A szent nagyböjt idején minden istentiszteletet a templomban nyilvánosan végeznek. Körmeneteket a nagy ünnepeken a templom körül, minden második évben pedig a földek megáldása végett tartanak – a szentségeket a templomban szolgáltatják ki.

5. §

A földesurak

A földesúr a nagyméltóságú Magyar Királyi Udvari Kamara, amely a kegyuraságot a bemutatás jogával gyakorolja.

6. §

A hívek állapota

Az anyaegyházban és Rakamaz, Nagyfalu, Szabolcs, valamint Vaskapu[2] filiákban a lelkek száma 1033, amelyből 760 gyónóképes. A 6 és 14 év közötti fiatalkorúak száma 165. A nép szorgalmas, vallását és rítusát szerető. A hívek között nincsenek istenkáromlók, sem a böjtöt megvetők, sem uzsorások. A húsvéti gyónást nem végezte el a körülbelül 60 éves Kiss György, aki személyesen ezen alkalommal sem tudott megjelenni. A római katolikusok körülbelül százan vannak, akiknek a lelki gondozását a rakamazi plébános végzi. Azután vannak itt reformátusok, olyannyira elfogadók, hogy halál esetén a görögkatolikus kántor temette el őket.

7. §

A parokiális ház és telkei

A parokiális házat 19 évvel ezelőtt szilárd anyagokból a nagyméltóságú Kamara építette. A parókus lakásául két szoba szolgál, a harmadik a cseléd számára van, éppen úgy konyha és pince, most jó állapotban. A ház mellett van istálló négy lónak, éppen így kocsiszín és kamra, valamint a hívek költségén felépített disznóól. Mindezeket jelenleg az egyház pénztárából tartják fenn. Van továbbá a szomszédos kertben egy másik, elég nagy istálló, amelyet szintén a hívek tartanak fenn, a helyi parókus valamicske segítségével, a szomszédos cselédszobával és konyhával együtt. A teljes parokiális telek körülbelül kétköblös. Keletről a közút, délről a régi temető, nyugatról ismét a közút, és északról Horváth Mihály úrbéri telke veszi körbe. A kültelkek három nyomásban 24 köblös földekből állnak, és a kaszálórét a Szilas elején 31 kaszás.

8. §

A parókus jövedelme

Minden jobbágy tartozik a parókusnak két mérő búzával és egynapnyi igás robottal, a zsellérek pedig egy mérővel és egynapnyi kézi robottal, amely jövedelmet a földek terményével, a stólával és a támogatással együtt 1806-ban forintban írtak össze.

9. §

A parókus és kötelességei

A helyi parókus már 18 éve Lupes István, özvegy, egy katonafiúval. Most éppen 52. évét tölti be, 30 éve pap, mindent egybevetve józan és szelíd.

10. §

Az iskola és az iskolamester

Iskolaház nincs, hanem telente a kántor oktatta a gyerekeket a kántorházban, most a hívek adakoztak a tanításért a tanítónak évente 30 forintot, minden gyermek után ½ mérő búzát.

11. §

A kántor háza és telke

A kántorház vályogból épült, az egyház pénztárából tartják fenn, a kántor lakásául egy szoba és a konyha, valamint kamra jár, a másik szoba iskola gyanánt szolgál. Az udvaron van istálló és kocsiszín közös tető alatt, tartozik hozzá egy dohánynak való kert. A beltelket itt a Tisza mossa, mégis egyúttal körülbelül hárommérős. Ugyanez a kántor bír egy különválasztott kertet a cséplésnek, szintén háromköblös. Azután a parokiális telkek szomszédságában található kültelkek ½ jobbágytelket tesznek ki. A beltelek sövénnyel kerített.

12. §

A kántor személye [és az egyház egyéb szolgálattevői]

A templom kántora Pák Mihály, 48 éves, aki korábban tíz éven keresztül a tanítás feladatát is ellátta, most pedig 18 éve kántorkodik szorgalmasan, zengő hangú, nős, négy gyermeke van, akikből az egyik bölcsész, a másik otthon gazda. Feleségével jól élnek együtt. A gondnokok, Nagy György és Vattamány János, a közösség választotta meg őket. A harangozó Hritzu János, aki az egyház által épített házban lakik, amelyet az egyház tart karban., a másik a cséplésre szolgál, egyedül kapni fog egy mérő búzát. Jár neki még három kaszás rét – végül kap három harang meghúzásáért temetéskor egy forintot, két harang meghúzásáért 30 krajcárt. Mindezen különösen kimutatott járandóságokat a harangozók régóta bírják, anélkül, hogy valaha a nagyméltóságú Kamara hivatala zavarta volna békés működésükben. Szegényház nincs, mégsem hiányzik. Az elhalt vándorok számára van egy közös sírhely a faluban. Halottszállító nincs, a bába Barti Erzsébet, jól képzett és jóravaló, de már túl idős.

Kelt, mint fent

Bányay Antal saját kezűleg szabolcsi főesperes

Lupess István

timári parókus saját kezűleg

---

A timári görögkatolikus templom 1822. április 25-én felvett leltára

Egy ezüstkehely diszkosszal és csillaggal, aranyozásra szorul

Ezüstkanál, szintén aranyozásra szorul

Ólomból készült cibórium, diszkosszal

Két, rézből készült füstölő

Négy, rézből készült gyertyatartó

Ónból készült tányér az antidornak

Kés a proszfora vágásához

Két csengettyű

Egy örökmécses

Két gyertyakoppantó

Vasserpenyő a tűz viteléhez

Kis ollók

Kétkulcsos láda az egyház pénztárának – van egy másik is, ócska

Két régi kereszt az Üdvözítő képével

Egy hármas gyertyatartó

Két, az Üdvözítő és az Istenszülő fára festett képe

Főpapi szék

Az Úr Jézus Krisztus sírba tételét ábrázoló papírkép l, üveg alatt

Két, viaszsárga színnel festett asztal – a harmadik keményfából

Az Úr mennybemenetele, csókolókép

Négy nagy gyertyatartó az alapképek előtt – amazokhoz hozzámért, négy, nagy,

kifestett gyertya –, körülbelül 36 fontot nyomnak

Négy zászló, amelyekből a két legújabb vörös

Egy hordozható könyvtartó állvány

A kántorpadok körül 16 szék, amelyekből öt magánadományból készült görög módra

Szent Miklós-kép, falra függesztve

Hatgyertyás üvegcsillár

A főoltáron hat fehér terítő –, három kartonból

Három selyemkendő

Három rendesen megkopott terítő

Két szokásos kendő

Három függöny a kapukon kartonból

Egy antimenzion

Két korporálé

Két vállkendő

Hét kehelykendő

Három sztichár, melyek közül az egyik új

Két öv

Fekete, viseltes felon, egyéb tartozékokkal

Fehér felon aranypaszományokkal, epitrachelion nélkül

Violaszínű felon, új, rézpaszományokkal és egyéb tartozékokkal

Fehér, viseltes felon, viaszsárga színű paszományokkal és minden tartozékkal

Régi, vörös felon, paszomány nélkül, és tartozékok – ezek közül kettő használaton kívüli, értéktelen, a többi jó állapotban

Evangéliumos könyv, Lemberg 1722

Apostolos könyv, Lemberg 1702, Pocsajev239 1734

Liturgikon, Kijev 1738

Zsoltároskönyv, Pocsajev 1735

Irmologion, Lemberg 1709

Kis Oktoich, Lemberg 1715, a másik 1722

Pentekosztárion, Kijev 1724

Nagyböjti Triodion, Moszkva 1751, Lemberg 1717

Trifologion, Pocsajev 1735

Szerkönyv, Lemberg 1695

Rutén nyelvű Szent Biblia, ötkötetes

Egyházmegyei Katekizmus

 

 

Kelt, mint fent

 

Bányay Antal saját kezűleg

szabolcsi főesperes

Forrás: Nyíregyházi Egyházmegye Levéltára, fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye