A hitet őrizni és továbbadni – kánoni látogatás Nyírkarászban

„Hűségesen őrizték és tanították az egyház hitét” – a VII. egyetemes zsinat atyáinak példáját idézve kezdte prédikációját Ábel püspök. A 787-ben tartott zsinat tanítása és a mostani kánoni látogatás között párhuzamot vont: ahogyan az egyházatyák megőrizték és továbbadták elődeik hitét, úgy kapták örökségül hitüket a nyírkarászi görögkatolikusok is.

Ennek bemutatására a hierarcha az 1751-es kánoni látogatás fennmaradt jegyzőkönyvét idézte fel. A feljegyzésekből egy szerény körülmények között élő, de hitéhez ragaszkodó közösség képe rajzolódik ki. A parókus földműveléssel tartotta el családját, a sárral tapasztott templom rossz állapotban volt, az egyházközségnek pedig nem volt bevétele. A jegyzőkönyv mégis kétszáz gyónóképes hívőről számolt be, akik a püspöki látogatás alkalmával valamennyien meggyóntak és megáldoztak.

Egy későbbi feljegyzés egy olyan parókus tragikus sorsát is megőrizte, akit rablók kínoztak halálra, mert nem volt hajlandó kiadni nekik az egyház pénzét. Ábel püspök az ő helytállását is az egyházhoz való hűség példájaként állította a jelenlévők elé.

A történelmi visszatekintés azonban nem pusztán a múltról szólt. A püspök arra emlékeztetett, hogy a mostani kánoni látogatásról is feljegyzések készülnek, amelyekből a következő nemzedékek megismerhetik, hogyan élték meg hitüket a mai nyírkarászi és gyulaházi görögkatolikusok.

A Szent Liturgia végén dr. Gánicz Endre Sándor főhelynök összegezte a látogatás tapasztalatait. Elmondta, hogy a keleti egyházi törvénykönyv által előírt vizitáció pénteken reggeli imádsággal kezdődött, előkészítése azonban már jóval korábban megindult.

A közel hatvanoldalas kérdéssor az egyházközség anyagi és lelki életének szinte minden területére kiterjedt. A látogatás során személyes és intézményi találkozásokra, valamint a parókiális tanács tagjaival folytatott közös gondolkodásra is sor került.

A főhelynök megköszönte Pásztor István parókus atya közel másfél évtizedes szolgálatát és a közösség tagjainak munkáját. Hangsúlyozta, hogy a kánoni látogatás segítő szándékú: célja, hogy a tapasztalatok és a megfogalmazott tanácsok hozzájáruljanak az egyházközség további fejlődéséhez.

A házigazda, István atya számára a vizitáció egyik legfontosabb tapasztalatát már az előkészületek jelentették. A részletes kérdéssor kitöltése egyfajta tükröt tartott az egyházközség elé. A régi dokumentumok, anyakönyvek és a közösség jelenlegi életének számbavétele során nemcsak az vált láthatóvá, milyen gazdag az egyházközség a szó legnemesebb értelmében, hanem az is, mennyi lehetőség rejlik még benne a fejlődésre.

Köszönetet mondott mindazoknak, akik Nyírkarászon és a hozzá tartozó gyulaházi filiában segítették az előkészítést és a háromnapos látogatás lebonyolítását, a gyermekektől és szüleiktől kezdve a templomi szolgálattevőkön át a háttérben dolgozó segítőkig.

A látogatás során a templom további felújításának lehetősége is szóba került. Ábel püspök jelezte, hogy amennyiben lehetőség nyílik rá, az egyházmegye is kész támogatni a közösség törekvéseit.

A Szent Liturgiát követően a főpásztor olajkenetben részesítette a jelenlévőket. A homlokokra rajzolt kereszt jele pedig visszavezetett a prédikáció alapgondolatához: a hitet őrizni és továbbadni kell.

Forrás és fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye