2Kor 12,10-19 (Apostol)

Atyámfiai! Azért telik kedvem a Krisztusért való erőtlenségben, bántalmazásban, szükségben, üldöztetésben és szorongatásban; mert amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős.
Ostobává lettem, ti kényszerítettetek rá. Mert nektek kellett volna engem ajánlanotok, ugyanis semmivel sem voltam kisebb azoknál, akik olyan fölötte nagy apostolok, bár semmi sem vagyok; de az én apostoli mivoltom jelei a végtelen türelemben, jelekben, csodákban és hatalmi tettekben nyilvánultak meg közöttetek. Mert miben kaptatok kevesebbet a többi egyházaknál, hacsak nem abban, hogy én magam nem voltam terhetekre? Bocsássátok meg nekem ezt az igazságtalanságot!
Íme, most harmadszor készülök hozzátok menni, de nem leszek terhetekre. Mert nem azt keresem, ami a tietek, hanem titeket, hiszen nem a gyermekek tartoznak kincseket gyűjteni a szülőknek, hanem a szülők a gyermekeknek. Én pedig igen szívesen áldozok, sőt magam is áldozattá leszek a ti lelketekért. Ha én ennyire szeretlek titeket, kevesebb szeretetre találjak nálatok?
Ám legyen, én nem voltam terhetekre, de mivel ravasz vagyok, csellel fogtalak meg titeket. Behálóztalak-e titeket küldötteim bármelyike által? Megkértem Títuszt, és vele küldtem azt a testvért. Behálózott-e titeket Títusz? Nem jártunk-e egy s ugyanazon lélek szerint? Nem egy s ugyanazon a nyomon?
19Már régóta azt vélitek, hogy mentegetőzünk előttetek? Isten előtt Krisztusban beszélünk; mindez pedig, szeretteim, a ti épülésetekre szolgál.

Mk 4,10-23 (Evangélium)

Abban az időben a tanítványok külön Jézushoz járultak, és a tizenkettővel együtt megkérdezték, mi a magvetőről szóló példabeszéd értelme. Ezt felelte nekik: „Nektek adatott, hogy megismerjétek az Isten országa titkát, a kívülállók azonban mindent példabeszédben kapnak, hogy nézvén nézzenek, de ne lássanak, hallván halljanak, de ne értsenek, nehogy megtérjenek, és bűneik megbocsáttassanak.” Aztán így szólt: „Vajon nem értitek ezt a példabeszédet? Hogyan értitek meg akkor majd az összes példabeszédet? A magvető az igét veti. Akikben útszélre hull az ige, meghallgatják ugyan, de rögtön jön a sátán, és kitépi szívükből az elvetett igét. Ugyanígy, akikben köves talajra hull a mag, amikor hallják az igét, örömmel fogadják, de nem ver bennük gyökeret, mert csak a pillanatnak élnek. Ezért ha szorongatás vagy üldözés éri őket az ige miatt, hamar elbotlanak. És mások, akikben a tövisek közé hullik, hallják ugyan az igét, de az e világi gondok, a csalóka gazdagság és a többi vágy szívükbe hatol, elfojtja az igét, úgyhogy terméketlen marad. Végül, akikben jó földbe hull, azok hallják a tanítást, magukévá is teszik, és az egyik harmincszoros, a másik hatvanszoros, a harmadik százszoros termést hoz.” Ezután így szólt hozzájuk: „Vajon azért gyújtanak-e lámpát, hogy a véka vagy az ágy alá rejtsék? Nem azért-e, hogy a lámpatartóra tegyék? Mert nincs elrejtve semmi, amire fény ne derülne, és nincs titok, amely nyilvánosságra ne jutna. Akinek van füle a hallásra, hallja meg!”

Szent Eutik fölszentelt vértanú

Szent Eutik a palesztinai Szebasztéból származott. Bár nem tartozott a 70 közé, apostolként tisztelik. Amikor hallott Krisztus nevének hirdetéséről, felkereste Hittudós szent János apostolt. Mindenütt követte őt, ahol megfordult. Később, szent Pál apostollal találkozva, útitársa és munkatársa lett az Evangélium hirdetésében. Valamelyik apostoltól a kettő közül püspökké lett, és nagy buzgósággal hirdette az Evangéliumot. Szigorú életet élt, tisztogatva lelkét és böjtöléssel öldökölve testi vágyait. Mivel feltárta az istentelen emberek vétkeit, sok megpróbáltatásban volt része miattuk. Amikor az ítélőszék elé állították, Isten Szentlelkével eltelve bátran szemére hányta kínzóinak gonosz tetteiket. Ezért éheztették, vasakkal szurkálták, tűzbe dobták, vadállatok elé vetették, de Isten mindezekben sértetlenül megőrizte szolgáját. Szebasztéban fejezték le az I. század végén vagy a II. század elején.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!