„Az első keresztény országokban jártam” – dr. Kührner Éva előadása

Az előadás – közkívánatra – folytatása volt egy korábban a KÉSZ-csoport által megszervezett programnak, amelyen az előadó első ízben számolt be a Grúziában (Georgiában) és Örményországban tett szakmai útjáról. Ez alkalommal is – gazdag élményei tárházából újabb információkat átadva, további szempontokat érintve – sokoldalúan és élvezetesen mutatta be az első keresztény államok között számon tartott két kaukázusi ország történelmét, természeti és kulturális kincseit, valamint hétköznapi valóságát.

Az első kivetített képkockák, a térképek és tájfotók Európa és Ázsia határára, magasan a tengerszint felett elhelyezkedő, festői szépségű tájakra, két sokat szenvedett, hős nép hazájába kalauzolták a hallgatóságot. Az alapvető földrajzi, turisztikai tudnivalók és a sajátos grúz, illetve örmény írás tanulmányozása után a résztvevők alaposan informálódhattak a „háborúk földjén” létrejött országok múltjáról. Az előadás érintette a Krisztus előtti 6–4. századi grúz rabszolgatartó államot, a 12–13. században élt Tamar grúz királynő virágzó birodalmát, valamint a két nép perzsákkal, bizánciakkal, arabokkal, mongolokkal, törökökkel és oroszokkal vívott harcait, egészen a legújabb kori grúz–orosz, illetve örmény–azeri konfliktusig. Érdekes színfolt volt a georgiai nép körében tapasztalt Sztálin-kultusz és a véreskezű diktátort pozitív hősként őrző nemzeti emlékezetről tanúskodó múzeum bemutatása. Annak ellenére, hogy ma már ismert eseményekről van szó, nagy hatással volt a közönségre az örmény genocídium történelmi hátterének és valóságának ismertetése a 19. század utolsó harmadában zajló első mészárlásoktól az 1915-ös isztambuli tragédián át az ezt követően felállított megsemmisítő táborok kiterjedt rendszeréig. Kührner Éva mély együttérzéssel mutatta be a népirtás modern emlékművét és múzeumát (Cicernakabard).

Ezt követően szó esett az örmény múlt bibliai időkbe visszanyúló kezdeteiről: az e területre helyezett Édenkert legendájától kezdve a Noé bárkájának azonosítására irányuló kutatásokig. Az előadás egyik kiemelten hangsúlyos része a kereszténység e földre érkezésének, a két nép megtérésének története volt. Az érdeklődők Világosító Szent Gergelyről és Tiridatész pogány örmény királyról hallhattak, fotókon láthatták Khor Virap (Mély Verem) ősi kolostorát, amely magában rejti Szent Gergely börtönvermét. A szent a király meggyógyítása céljából szabadulhatott ki, majd sikeres térítőmunkájának eredményeként 301–305 környékén Örményországban államvallás lett a kereszténység. A jelenlévők megcsodálhatták az Örmény Apostoli Szentegyház székhelyén, Ecsmiadzinban található székesegyház és múzeum hihetetlenül régi, értékes kincseit is.

A grúzok kereszténnyé válásának története is e korai időszakra esik. Szent Nino a hagyomány szerint egy látomásban a Szűz Máriától kapott szőlővesszőkből keresztet készített, amely ma is látható az egykori fővárosban, Mchetában álló, 4. századi székesegyházban. Ennek segítségével térítette meg III. Mirián királyt, így Grúzia keresztény királysággá lett. A Grúz Ortodox Egyház egyébként András apostolig vezeti vissza eredetét. Később a grúz egyházat bekebelezte az orosz ortodoxia, amely annak autokefalitását (önállóságát) csak 1943-ban ismerte el újra.

Az előadás emlékezetes esztétikai élményt nyújtó része az örmény és a grúz építészet jellemzőinek ismertetése volt. Örményországból terméskőből épült, többféle szakrális és közösségi épületet magában foglaló, kerítéssel körülvett templomkomplexumok képei kerültek bemutatásra; a templomokon belül pedig oszlopos centrális terek és sírokat rejtő, nagy előcsarnokok voltak láthatóak. A grúz építészetet kereszt alaprajzú, többlépcsős homlokzatú, kupolás szerkezetű építmények képviselték, amelyekben színes freskók és ikonosztáz is található, a templomon kívül pedig jellemzően harangláb áll. A közönség rácsodálkozhatott a „hacskar” szóval jelölt örmény emlékkő, a „keresztkő” szépségére, amelyen finoman, csipkeszerűen faragott kereszt látható. Szerepe eredetileg a gonosz erők távoltartása volt. A téma zárásaként az előadó rávilágított, hogy ebben a két kicsiny kaukázusi országban a bemutatott központi helyszíneken kívül további öt világörökségi helyszín található.

Üdítő színfoltként Kührner Éva nem felejtkezett el a hétköznapi élet bemutatásáról sem: Jereván szépen megtervezett főtere, a helyi építőanyag színét tükröző rózsaszín épületek, a nagy becsben tartott kutyák által meghatározott városkép, a vidéken még lépten-nyomon látható állatcsordák és a természetközeli életmód mind-mind megjelentek a képeken. A hallgatóság képzeletben a hatalmas, gyönyörű terményektől, fűszerektől és édességektől roskadozó asztalok elé kerülhetett a keleties hangulatú piacokon, sőt még egy grúz saláta receptjét is megismerhették.

Zárógondolatként az előadó két olyan történést idézett fel, amelyek mély benyomást tettek rá. Tanúja volt annak, ahogy iskolai egyenruhás, tanulmányaikat éppen befejező fiatalok töltötték meg az egyik ősi műemléktemplomot, illetve látta, ahogy a hölgyek – cipőjük tűsarkának károsodásával mit sem törődve – kitartóan gyalogoltak fel a sziklás úton a magasban fekvő örményországi Geghard apátság templomához. Ezek a jelenetek a két nép történelméhez, hagyományaihoz és hitéhez való hősies ragaszkodását mutatják, ami példaként szolgálhat az elvallástalanodó Nyugat számára is.

Forrás és fotó: Keresztény Értelmiségiek Szövetsége Nyíregyházi Csoportja

Nyíregyházi Egyházmegye