Hét nap, hét házasság: Egy meg egy az nem kettő, hanem sokkal több

Laci, hogyan mutatnád be a feleségedet? Mit jelent számodra ő?

Laci: Tünde egy rendkívül szeretetteljes, gondoskodó és családcentrikus személyiség. Rengeteg új ötletet és impulzust ad a családunknak és a kapcsolatunknak egyaránt. Ami az első pillanattól kezdve meghatározó volt nálunk, az a mély lelki kapcsolat: minden filozófiai témát, az élet működésével vagy az istenséggel kapcsolatos megéléseinket is meg tudunk beszélni.

Tünde, te hogyan emlékszel a kezdetekre?

Tünde: Én a férjemet szó szerint megimádkoztam. Amikor egy igazi lelki társra kezdtem vágyni, kértem a Jóistent, hogy hozza elém azt az embert, aki mellém való. Számomra a lelki társ azt jelenti, akivel sokat tudok beszélgetni, akivel soha nem unatkozunk, és aki a férfiakra kevésbé jellemző módon nyitott a lelki és istenes témákra. Ezek a beszélgetések mindig feltöltenek bennünket. Bár nyilván vannak vitáink, a legszebb az, hogy mindig fel tudunk állni, meg tudjuk ölelni egymást és tovább tudunk lépni.

Hogyan találtatok egymásra abban a bizonyos 2002-es évben?

Tünde: Egy barátnőm elcsalt egy diszkóba, pedig én nem voltam az a járós típus. Ő flörtölni kezdett a hátunk mögött ülő férfiakkal, Laci pedig valahogy mellém ült.

Laci: Valójában kellettek a barátok, a „segítők”, mert nélkülük túl bambák lettünk volna a kapcsolódáshoz. De amint elindult köztünk a kommunikáció, 24 órán keresztül nem is aludtunk. Olyan erős vonzódást éreztünk, hogy már másfél méter távolságból vágytam az érintésére, akár csak a kabátja ujját is meg kellett fognom.

Laci, te korábban a versenyszférában dolgoztál, majd közösen létrehoztatok egy céget, amelyben egy olyan márkát fejlesztettetek együtt, amelyben a természet tisztító erejét a modern technológiával ötvözve kínáltok háztartási termékeket a környezettudatosság jegyében. Most pedig a nyíregyházi Arany János Általános Iskola Szabó Lőrinc Tagintézményét vezeted Sóstóhegyen. Hogyan jött ez a váltás?

Laci: 16 évig dolgoztam multinacionális környezetben, ahol sok tapasztalatot szereztem az innováció terén, majd a saját startupunkban, a Herbow International Zrt.-ben folytattuk a munkát. Az iskola felső tagozatának újraindításakor szülőként már aktívan jelen voltunk. Ekkor jött a felkérés a tantestület részéről, hogy vállaljam el a vezetést. Bár eredetileg testnevelés-biológia szakos tanár vagyok, korábban is voltam már megbízott igazgató, így az oktatáshoz való kötődés mindig jelen volt az életemben.

Tünde: Laci menedzserszemlélettel vezeti az iskolát, és ebben rejlik a sikere is: a múltjából hozott tudást ráülteti az intézményre, amin érezzük a Jóisten áldását.

Laci, az általad vezetett iskola az elmúlt években egy sikeres, innovatív ökoiskolává alakult. A „Mesterhetes” projekt keretén belül létrehoztad a terápiás állatsimogatót, a biokonyhakertet, az üvegházat, a szabadtéri tantermet, a szülők egyesületi közösségét, életre hívtad a székelykaput és a 600 literes akváriumprojektet. Ezzel az iskola tanulói számára egy teljesen új, komplex programot valósítottál meg. Mit gondoltok, hogyan lehet ezt a szemléletet minél több emberhez közel hozni?

Laci: A természetközeliség kinyitja a gyerekek lelkét, segít megérteni a teremtett világ lényegét. Cégvezetőként is az volt a célunk, hogy az ökotermékek ne legyenek drágábbak a prémium vegyipari márkáknál, így téve elérhetővé a környezettudatosságot. Hiszem, hogy a környezettudatos életmód nem pénzkérdés.

Tünde: Mi az életmódváltást kényszerből kezdtük, amikor a kislányunk allergiás lett a szintetikus mosószerekre. Azóta látjuk, hogy ez valóban nem az anyagiaktól függ, hanem nagyrészt a neveléstől és a neveltetéstől. A gyerekek a legnyitottabbak rá, ők már rászólnak a szülőkre, hogy vigyázzanak a környezetre.

Hogyan tudtok együtt dolgozni a projekteken? Ki a kritikusabb?

Laci: Nagyon jól kiegészítjük egymást. Én vagyok az ötletfelvevő, Tünde pedig inkább a megoldó. Sok közös álmunk van. Néha ér is bennünket az a kritika, hogy túl idealisták vagyunk, de a pozitív, emberközpontú bizalom, amiben mindketten hiszünk, mindig meghozza a gyümölcsét.

Tünde: Nem igazán kritizáljuk egymást, inkább építő hozzászólásaink vannak. Én az írásaimban hagyatkozom Laci véleményére, mert hiszem, hogy ő ismer a lelkemig hatóan a legjobban.

Tünde, ha már így szóba hoztad, mesélj a készülő könyvedről, a Hálakönnyekről!

Tünde: A Herbow felépítése közben volt egy pont, amikor nehézségekbe ütköztünk, és minden veszni látszott. Ekkor elmentünk együtt Máriapócsra a Szűzanyához könyörögni, és a válasz hamar meg is érkezett: egy befektetés megmentette a cégünket. Ezt a történetet akartam megörökíteni, de a zarándokutakon, amelyeken rendszeresen részt vettem, rájöttem, hogy másoknak is vannak hasonló kegyelemtörténetei. Kiss Attila atya biztatására kezdtem el gyűjteni ezeket a vallomásokat, amelyek sorra megtaláltak engem, és mára már 21 történet állt össze a kéziratban. Jelenleg egyházi jóváhagyásra várunk, és nagyon remélem, hogy hamarosan kezükbe vehetik az olvasók ezt a könyvet.

Meséljetek a gyerekeitekről! A gyermeknevelésben milyen volt az együttműködésetek?

Tünde: Két generációt nevelünk, van két nagy gyerekünk és két kicsi. Jó érzés látni a visszaigazolást, hogy amit a nagyoknál megtanítottunk, azt most már ők adják tovább az unokáinknak.

Laci: Igyekeztünk gyerekközpontú életet élni. Bár voltak és vannak vitáink szituációktól függően, az alapelvekben – mint a közös esti ima és az egység képviselete – mindig egyetértünk. Mi mindketten „szárnyaló” típusok vagyunk, néha vissza kell rántanunk egymást a fizikai síkra, de a „ne nyugodjon le a nap a haragod felett” elvét mindig igyekszünk betartani.

Mi az, amit ma tanácsolnátok a fiatal házasoknak?

Tünde: Beszélgessenek sokat és naplózzanak! A leírt gondolatokat könnyebb kezelni és később visszaolvasva látni a fejlődést.

Laci: Higgyenek egymásban és a gondviselésben! A párkapcsolatban az egy meg egy nem kettő, hanem sokkal több: ha összefognak, abból valami szent dolog születik. Én azt tanácsolom, hogy kevesebbet aggódjanak és nagyobb hittel vívják meg a próbatételeket.

Mi állna a ti hálatáblátokon 50 év múlva?

Tünde: Hogy az életem egy üzenet legyen másoknak, és hálát adjak azért, hogy a küldetésemet méltón végigéltem.

Laci: Valami olyasmi, ami bátorít másokat: kérjenek bátran a Jóistentől, mert a segítség mindig megérkezik.

Szöveg: Vándor Ilka Borbála, fotó: Rusznyák család magánarchívum

Nyíregyházi Egyházmegye