2. hang
Atyámfiai! Az én apostolságom pecsétje ti vagytok az Úrban. Ez az én védekezésem azok előtt, akik kérdőre vonnak engem. Vajon nincs jogunk enni és inni? Vajon nincs jogunk asszonytestvért magunkkal vinni, mint a többi apostol, az Úr testvérei és Kéfás? Vagy csak nekem és Barnabásnak nincs jogunk arra, hogy ne dolgozzunk?
Ki katonáskodik a saját zsoldján? Ki ültet szőlőt és nem eszik annak gyümölcséből? Vagy ki legeltet nyájat és nem élvezi a nyáj tejét? Vajon emberi módon mondom ezeket? Avagy nem ugyanezt mondja a törvény is? Mert írva van Mózes törvényében: »Ne kösd be a nyomtató ökör száját«. Vajon az ökrökre van gondja Istennek? Vagy nem inkább miértünk mondja ezt? De bizony értünk írták meg, hogy aki szánt, reménységben szántson, és aki csépel, abban a reményben csépeljen, hogy része lesz a termésben. Ha mi nektek lelki javakat vetettünk, nagy dolog-e, ha anyagi javaitokat aratjuk? Ha mások részesülnek a ti javaitokból, miért nem sokkal inkább mi? De nem éltünk ezzel a hatalommal, hanem mindent eltűrünk, hogy akadályt ne gördítsünk Krisztus evangéliumának.
Mondta az Úr ezt a példabeszédet: „A mennyek országa hasonlít a királyhoz, aki el akarta számoltatni szolgáit. Amikor elkezdte a számadást, eléje állítottak egyet, aki tízezer talentummal tartozott. Mivel nem volt miből megfizetnie, megparancsolta, hogy adják el feleségestül, gyerekestül, minden vagyonával együtt, és úgy fizessen. A szolga leborult előtte, és úgy kérte: »Légy türelemmel irántam, és mindent megfizetek neked!« Az úr megkönyörült a szolgán, szabadon engedte, adósságát pedig elengedte. Amikor kiment, az a szolga találkozott egyik szolgatársával, aki száz dénárral tartozott neki. Megragadta, elkezdte fojtogatni, és ezt mondta neki: »Add meg, amivel tartozol!« Szolgatársa a lába elé borulva kérlelte: »Légy türelemmel irántam, és mindent visszafizetek neked!« De ő nem engedett, hanem fogta, börtönbe vetette, míg meg nem fizeti tartozását. Szolgatársai pedig a történtek láttán igen elszomorodtak. Elmentek, és jelentették uruknak mind, ami történt. Akkor maga elé hívatta őt ura, és így szólt hozzá: »Te gonosz szolga! Minden adósságodat elengedtem, mivel könyörögtél nekem. Vajon nem kellett volna neked is megkönyörülnöd szolgatársadon, ahogy én megkönyörültem rajtad?« Ezzel az úr haragjában átadta a börtönőröknek, míg meg nem fizeti mind, amivel tartozik neki. Így tesz majd mennyei Atyám is veletek, ha mindegyiktek szívből meg nem bocsátja vétkeit testvérének.”
Szent Eutik fölszentelt vértanú
Szent Eutik a palesztinai Szebasztéból származott. Bár nem tartozott a 70 közé, apostolként tisztelik. Amikor hallott Krisztus nevének hirdetéséről, felkereste Hittudós szent János apostolt. Mindenütt követte őt, ahol megfordult. Később, szent Pál apostollal találkozva, útitársa és munkatársa lett az Evangélium hirdetésében. Valamelyik apostoltól a kettő közül püspökké lett, és nagy buzgósággal hirdette az Evangéliumot. Szigorú életet élt, tisztogatva lelkét és böjtöléssel öldökölve testi vágyait. Mivel feltárta az istentelen emberek vétkeit, sok megpróbáltatásban volt része miattuk. Amikor az ítélőszék elé állították, Isten Szentlelkével eltelve bátran szemére hányta kínzóinak gonosz tetteiket. Ezért éheztették, vasakkal szurkálták, tűzbe dobták, vadállatok elé vetették, de Isten mindezekben sértetlenül megőrizte szolgáját. Szebasztéban fejezték le az I. század végén vagy a II. század elején.
HERE YOU ARE: SPIRITUALITY / LITURGICAL CALENDAR
BACK TO TOP