Érintő – vasárnapi gondolatok Szabó Csaba Péter atyával

Mt 18,23-35

Krisztusban kedves testvérek!

„Bizony, értünk van megírva, hogy reménykedve kell szántania annak, aki szánt, és aki csépel, annak reményében csépeljen, hogy részesedik a termésből” – hallhatjuk a mai páli levélből. Értünk cselekszik az Isten. Értünk, emberekért, akik kisebb-nagyobb dolgokkal el-el akarjuk magunkat szakítani az Ő szerető öleléséből. Pedig minden értünk, minden érted történt, hogy részese lehess a reménységnek, hogy részesülhess Krisztusban.

Nehéz lenne úgy értelmezni a világot és Isten teremtő szeretetét, mint önmagáért fennállót. De mennyivel kap minden tisztább értelmet, ha közel engedjük magunkhoz azt a meggyőződést, hogy Isten mindent értünk vitt véghez. Még a tanításokat is, melyeket sokszor egy ünnepben, egy ikonban, vagy éppen egy evangéliumi történetbe rejt nekünk a mi Atyánk.

Jézus ma is példabeszédet mond. Példabeszédet a mennyek országáról, mely hasonlít a királyhoz, aki ma elszámoltat. Ebben az elszámoltatásban pedig két adóssal találkozunk, akik közül az első nagy összeggel tartozott a királynak. Adósságát a király elengedi, mert a szolga türelemért könyörög urához. Ura pedig megkönyörülve rajta elengedi a nagy tartozást. Ez a szolga azonban, aki megtapasztalta ura könyörületességét, képtelen könyörülni másik szolgatársán, aki neki tartozott sokkal kevesebbel. Dőzsölné az irgalmat, de hatalomként is használná azt egyszerre. Könyörögve kérné a szeretetet, de mástól könnyedén megvonja azt. A mátéi szakasz végén aztán az uruk tudomást szerez az adósság behajtásáról és visszahívja azt, akinek a nagy adósságát elengedte. Újra elszámoltatja, átadja a börtönőröknek és megfizetteti vele minden tartozását.

Jézus azzal kezdte a mai evangéliumi szakaszt, hogy a mennyek országa hasonlít… A mennyek országa hasonló módon hív bennünket is számvetésre. A mennyek országa felé való vágyakozás, az irgalmas szeretetre való folyamatos sóhajtás hasonló áldozatot kíván tőlünk is. Azt kéri, hogy legyünk részesei a megbocsátás szeretetének. Szeressünk, hogy képesek legyünk megbocsátani! Bocsássunk meg, hogy képesek legyünk szeretni! A kettő egymás nélkül bizony nem megy. Krisztus a mai evangéliumi szakasszal oda akar mutatni, ahol a legjobban fáj, ahol legfájdalmasabban törtünk össze, ahol a legnagyobb gyógyulásra van szükségünk, a szívünk szeretetében.

Összetörtek? Megtapostak? Nem értettek? Adósaid lettek egy „bocsáss meg”-gel? Krisztus ezt látja! Krisztus mindent lát. De Krisztus a remény, aki azt akarja, hogy te is részesülj Őbenne. Te is részesülj a szeretetben, a megbocsátás szeretetében. De ahhoz most neked is meg kell tenned az első lépést.

Hogyan kérhetem az Isten irgalmát, ha nem vagyok irgalmas a szeretetre éhezőkkel? Hiszen ítélni könnyű, ítélni hatalom, bebörtönözni az ítéletbe egy könnyű bezártsága a szívnek, de mi van, ha Krisztus mást akar? Mi van, ha az Isten Jézus tanításán keresztül téged is a megtérésre hív? Mi van, ha Isten megbocsátó szeretetétől te tartod magad távol haragod akaratával?

„Bizony, értünk van megírva, hogy reménykedve kell szántania annak, aki szánt, és aki csépel, annak reményében csépeljen, hogy részesedik a termésből”- mondja Szent Pál. Bizony, érted van megírva, hogy nehogy kimaradj a szeretetből, érted van megírva, hogy nehogy kizárd magad a mennyek országának lehetőségéből, bizony érted harcol az Isten, mert érted megérte neki a kereszt is.

Most te jössz! Lépj ki, ülj le, engedd, hogy Ő vezessen. Nem kényelmes? Nehéz? Nem baj! Engedd, hogy Ő vezessen. Ha magad akarsz haladni, nem tudni, hová mész. Engedd, hogy Ő vezessen. Ő a mennyek országába akar elvezetni.

Engedd, hogy Ő vezessen.

Ámen.

Szöveg: Szabó Csaba, fotó: res.cloudinary.com

Nyíregyházi Egyházmegye