Merre? – Isten nem térképet, hanem iránytűt ad: ifjúsági imaest Kisvárdán

A március 3-i eseményt a Nyíregyházi Egyházmegye Ifjúságpasztorációs Bizottsága és az Ifjúsági Tanács lelkes csapata szervezte meg.

A vendégeket Szabó Csaba Péter ifjúságpasztorációs referens atya köszöntötte, majd Jenei Miklós, a Szent György Görögkatolikus Általános Iskola igazgatója fogadta a résztvevőket, külön megköszönve kollégáinak és az iskola pedagógusainak áldozatos előkészítő munkáját.

Kovács Csaba atya, az egyházmegye új pasztorális referense útravalóul azt kívánta: a fiatalok – a napkeleti bölcsekhez hasonlóan – egyfajta belső változáson átmenve, „más úton”, megújult lelkülettel térjenek haza.

Az est egyik legszemélyesebb pontja Tóth Barbara tanúságtétele volt. Barbara rámutatott: a „Merre?” kérdés megválaszolásához először azt kell tudnunk: „Honnan?”. Őszintén beszélt gyermekkori hiányairól és arról a belső útról, amíg a kezdeti szégyenérzetet – amit a hitélet hiánya vagy az egyedül átélt templomi percek miatt érzett – felváltotta az Istentől és a közösségtől kapott bizonyosság.

„A hitet nem másoktól örököltem, hanem Istentől kaptam, és azokon keresztül, akik körülvesznek. Csak nyitott szívvel kellett járnom, hogy meglássam bennük a jót, és ezen keresztül magát Istent is”

– fogalmazott, kiemelve a barátok megtartó erejét.

„Sokan azt hiszik, azért imádkozunk, hogy Isten megtudja, mit akarunk. De ő ezt már tudja. Azért imádkozom, mert én akarom neki elmondani. Fontosabb nekem a kapcsolat Istennel, mint az a konkrét dolog, amiért éppen fohászkodom” – ösztönözte kortársait. 

Hogy a komoly gondolatok mellett a közösségi élmény is hangsúlyt kapjon, Dévainé Markos Adrienn Kitti ismerkedős játékkal rázta össze a csapatot, megalapozva a hangulatot.

Ezt követően Szirmai Máté Ferenc mándoki parókus atya vezette be a fiatalokat a „Merre?” kérdés rejtelmeibe. Három bibliai példán keresztül világított rá az életvezetés titkaira. Ábrahámnál azt láthatjuk, hogy Isten ritkán ad kész térképet, inkább csak a következő lépéshez ad fényt.

„Isten nem ad térképet, hogy lássuk a teljes utat, mert az elvenné a szabadságunkat. Iránytűt ad és erőt a legközelebbi lépéshez. Ha toporogsz, ne ijedj meg: ha eljön az ideje, Isten egy baráton, egy szerelmen vagy a szüleiden keresztül megmutatja a következő lépést”

– hangzott tanácsa, mely alapján lépésről lépésre haladhatunk.

Rút példájából megtanulható, hogy az úton nem kell egyedül mennünk, Isten társakat ad mellénk, akikkel közösen fejlődhetünk.

Szent Péter megmutatta, hogy a bátorság nem a félelem hiánya, hanem az, hogy a viharban is merünk lépni és segítséget kérni Jézustól. Máté atya hangsúlyozta: a kudarc nem bukás, hanem a tanulási folyamat része – merni kell akár visszafordulni is, ha zsákutcába jutottunk.

„Ha rájössz, hogy egy irány mégsem a tiéd, lépj vissza kettőt oda, ahol még jó volt az út, és indulj el máshova. Semmi nem veszett el, mert közben is tanultál és gazdagodtál.”

Az est folytatásában az Ifjúsági Tanács tagjai vezettek kiscsoportos beszélgetéseket, ahol a fiatalok saját életük válaszútjairól diskurálhattak. Ezután a csapat útra kelt: az iskolától a templomig tartó séta egyfajta éjszakai zarándoklattá vált, ahol a célpontot – stílszerűen a „Merre?” kérdésre válaszolva – a kivilágított templomtorony mutatta.

A görögkatolikus templomban Demkó István parókus atya volt a házigazda. Az est taizéi énekekkel, Tamás László lelkipásztori kisegítő gitáros kíséretével és teljes elcsendesedéssel zárult, lehetőséget adva mindenkinek, hogy az elhangzottakat a szívében is elrendezze.

Szerző: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházme

Nyíregyházi Egyházmegye