Művészet és élet – Puskás László alkotásai a Görögkatolikus Múzeumban

Az intézmény vezetője elmondta: ez a tárlat emlékkiállítás. Puskás László két évvel ezelőtt, 2023. november 24-én hunyt el.

Festészete egy új korszak kezdete is a görögkatolikus egyházművészetben, hiszen az 1970-es évek végével lezárult az a régi stílusú egyházművészeti irányzat, amelynek képviselői még a két világháború közötti iskolában tanultak.

Kissé historizáló, naturális stílusban festő alkotók ők, közéjük sorolható például Petrasovszky Emánuel és Roskovics Ignác is. A hetvenes évek a megújulás időszakát hozták el a görögkatolikus egyházművészetben. Ez visszavezethető a II. Vatikáni Zsinatig, annak a keleti egyházakról szóló megnyilatkozásáig: nyúljanak vissza a saját gyökereikhez, tradícióikhoz. Timkó Imre püspök erőteljesen képviselte ezt a szemléletet. Az ő idejében jelentek meg például Nagymegyeri Pál festőművész különleges színfoltot jelentő munkái. Olyan alkotóktól van szó, akik eredetileg nem művésznek tanultak, de valamilyen módon megszólította őket a Görögkatolikus Egyház művészete.

Szabó Irén emlékeztetett rá: a kárpát-ukrajnai születésű Puskás László 1974-ben képzett festőművészként költözött Magyarországra feleségével, Nadiával és két gyermekükkel. A lembergi művészeti akadémián tanult festészetet. Textil szakon végzett, mert akkoriban a Szovjetunióban a lembergi festőakadémián egy időre betiltották a festő szakot, mivel az ellenzéki vagy a más gondolkodású művészek gyűjtőhelye volt. A textil szakon tanították viszont a legtöbb, festészethez kapcsolódó rajzot. A hatvanas-hetvenes években Puskás László festészeti munkásságának jelentős része Ungvárhoz, Lemberghez köthető. Korai alkotásainak nagy része nem is került Magyarországra, a család tulajdonában azonban van néhány kép ebből az időszakból, ezek láthatók a mostani tárlaton.

A Kárpátalján, illetve a Szovjetunióban született festményei a Tretyakov Galéria, illetve a Kijevi Állami Képtár gyűjteményét gazdagítják. Közel ötven nagyobb munkáját vásárolták meg ezek az állami intézmények, hiszen Puskás László a hatvanas évek első felének újító festőnemzedékéhez tartozik.

Ezekből a műveiből azonban sajnos a mostani tárlaton egyet sem tudunk bemutatni – mondta az igazgatónő.

Puskás Lászlónak a szakrális festői korszaka előtt született alkotásai közül így tehát csak a család birtokában lévő képeket tudták most kiállítani az egyik teremben. Szabó Irén kiemelte: annak, hogy a művész 1974-ben Magyarországra költözött, kettős indíttatása volt: szerette volna megélni egyrészt a magyarságát, másrészt a görögkatolikusságát. Életét, gondolkodását és festészetét alapvetően meghatározta, hogy édesapja, idősebb Puskás László görögkatolikus pap volt, Romzsa Tódor püspök káplánja az ungvári székesegyházban.

A család tehát személyes megélője és szemtanúja volt Rómzsa Tódor üldöztetésének és vértanúságának.

A püspök mindennapos vendég volt a Puskás család otthonában. Puskás Lászlónak gyermekkori emlékei voltak arról, hogy Romzsa Tódor ölbe veszi őt, az akkori kisfiút; családi fotók is készültek erről.

Puskás László hatéves volt, amikor 1947-ben a kommunista Belügyi Népbiztosság, az NKVD meggyilkolta Romzsa Tódort. A hatalom nem engedte a nyilvános temetést. Felravatalozták a püspököt az ungvári székesegyházban, és amikor bezárták a katedrálist, éjszaka eltemették. Néhány szerzetesnővér és a székesegyházban szolgáló papok voltak jelen a szertartáson. Puskás László édesapja magával vitte a temetésre fiát, a kis hatéves gyereket. Abban a történelmi helyzetben bizonytalan volt, hogy mi lesz a felnőttekkel, legyen egy szemtanú. A kisfiúnak fontos emlékei voltak arról, hogy hol helyezték el a koporsót. Ennek ötven évvel később lett jelentősége, amikor 1998-ban egy este telefont kapott Teofila nővértől, hogy feldúlták az ungvári székesegyház kriptáját, kirabolták a sírokat, utazzon el Ungvárra, és nézze meg, melyik lehet Romzsa Tódor sírja. Amikor Puskás László lement a kriptába, visszaemlékezett, hogy hatéves kisfiúként fejmagasságban volt neki a sír. Benyúlt az első sírhelyre, és kiemelt egy textildarabot. Azonnal felismerte, hogy ez az a miseruha, amiben Romzsa Tódort eltemették. Mivel a felravatalozott Romzsa Tódorról fotó is fennmaradt, így be lehetett azonosítani a miseruha mintáját. Akkor minden maradványt kiszedtek a sírból, berakták egy ládába, és még aznap éjszaka hazahozták Magyarországra, mielőtt bárki tudomást szerzett volna erről. A KGB, de legalábbis az utódja akkor még működött. Itthon az Embertani Intézetben a törés és a fogpótlás alapján beazonosították a koponyát, és megállapították, hogy ez valóban Romzsa Tódor földi maradványa. A mártír püspök boldoggá avatását posztulátorként a magyar szalézi szerzetes, Szőke János intézte. Promotor iustitiae-ként, vallomásgyűjtőként és életrajzíróként pedig Puskás László is részt vett az eljárásban. Romzsa Tódor élete és halála címmel írt életrajza a magyar és az ukrán mellett több más nyelven is megjelent.

Szabó Irén azt is elmondta: „Laci atya” többször is beszélt arról, hogy nem volt könnyű a vértanúhalált halt püspök életének kutatása, hiszen a levéltárakban, az állami szerveknél még ott voltak a régi rendszer emberei, sokan érintettek voltak valamilyen szinten, ezért nehezen haladt a munka. Végül azonban annyi anyag gyűlt össze, hogy írt egy újabb könyvet is, Orosz Péter titkos püspök és vértanútársai történetéről. Ebben arról a több mint kétszáz görögkatolikus papról van szó, akiket a Gulagra hurcoltak. Köztük volt az édesapja, idősebb Puskás László is, akit nem sokkal Romzsa Tódor meggyilkolása után azonnali vagyonelkobzásra, kilakoltatásra és huszonöt év kényszermunkára ítéltek. Az édesapja 1953-ban, Sztálin halálát követően szabadult, általános amnesztia keretében. Hazatért, de rossz egészségi állapotban. Soha nem gyógyult meg teljesen, és nem egészen másfél évtizeddel később, 1969-ben meghalt.

A Görögkatolikus Múzeum igazgatónője kiemelte:

Puskás László számára Romzsa Tódor élete és vértanúhalála, saját édesapjának szenvedése, kálváriája és a kárpát-ukrajnai görögkatolikusság üldöztetése olyan személyes élmények voltak, amelyek témaként minduntalan visszatértek a festészetében, jól felismerhetők egy-egy műalkotásban.

Szabó Irén rámutatott: Puskás László már Kárpát-Ukrajnában, fiatal festőként is rengeteg megbízást kapott. Főiskolás volt, amikor megismerkedett a későbbi feleségével, az ukrán Krivorucska Nadiával, aki szintén hitvalló, görögkatolikus családból származik. Nadia szülei korán meghaltak. Tizenhét évesen egyedül maradt a nővérével, aki orvostanhallgató volt. Később elmesélte, titokban jártak görögkatolikus papok lakására szent liturgiát hallgatni, nem kis kockázatot vállalva ezzel. Puskás László és Nadia ugyanarra a főiskolára jártak, szaktársak voltak. A harmadév után összeházasodtak. „Csodálatos művész házaspár” voltak, s bár mindig Puskás László neve hangzik el, de egyértelmű, hogy Nadia az alkotótársa. Egyrészt mindenben támasza volt férjének, másrészt a templomfestés és a mozaikkészítés során rendszeresen ott állt az állványokon, előkészítette a festékeket, árnyalatokat, és maga is festett részleteket. A mozaikok rakásában is részt vett. Nadia egyébként textilesnek tanult, és Puskás Lászlónak több olyan képe is van, amit Nadia megszőtt, így textilképeként is létezik.

Szabó Irén emlékeztetett rá: amikor Puskás László Nadiával és két lányukkal 1974-ben átjött Magyarországra, Budapesten telepedtek le. A Rózsák terei görögkatolikus templomban László

találkozott Király Ernő atyával, aki föltette neki a kérdést: Laci, ha te festő vagy, miért nem festesz ikonokat?

Ez indította el őt az ikonfestészet felé. Jöttek is a felkérések: ő festette a halászteleki templom oltárképét, Mogyoróskán az ikonosztázt. Templomfestésre is kapott megbízásokat. 1987-ben bízták meg a hajdúdorogi székesegyház mennyezetének festésével, ami 1989-ben el is készült. Az igazgatónő szavaiból kiderült:

sokan idegenkedve szemlélték Puskás László stílusát. Ő az a művész, aki az ikonfestés szabályait betartva fest, de rendkívül expresszívek a munkái.

Nem azok a szép, lekerekített ikonok. A modern festészet formavilága nyomot hagyott az ikonfestészetén. Egyértelműen látszik, hogy képzett festő, és eredendően nem ikonfestőnek tanult. Ez világosan megmutatkozik a művészetén, murális alkotásain. Életének utolsó évtizedeiben szinte kizárólag mozaikkészítéssel foglalkozott.

Legnagyobb munkája a krakkói Isteni Irgalmasság-bazilika Szentek Közössége nevű magyar kápolnájának mozaiksorozata volt, amely a nemzetközi hírnevet is meghozta neki.

Innentől kezdve dolgozott Kanadában, Délvidéken, és nemcsak görögkatolikusoknak, de ortodox és római katolikus közösségeknek is. Erdő Péter bíboros, prímás megbízta őt a budapest-újpalotai Boldog Salkaházi Sára-plébánia oltárképmozaikjának elkészítésével.

Szabó Irén leszögezte: Puskás László életműve rendkívül gazdag. Már a korai, még nem szakrális témájú művei is nagyon jelentősek. A szakrális munkái közé tartoznak az ikonok, ikonosztázak, a templomi falfestés és a mozaikkészítés. Jelentős a tudományos és kutatói munkássága is, amit a Romzsa Tódorról és Orosz Péterről írt könyvei fémjeleznek. Mindezek mellett szerkesztője volt a Communio folyóirat ukrán változatának. Magyarországon beiratkozott a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karára, és 1993-ban görögkatolikus pappá szentelték. Elmesélte, milyen megrendítő volt számára, amikor már papként hazament Ungvárra, és abban a templomban mutathatta be az isteni liturgiát, ahol ötven évvel korábban Romzsa Tódor és az édesapja is, akit az oltár mellől vitt el az NKVD.

A Szent vonzásában című kiállítás koncepciójáról a múzeum vezetője kifejtette: alapvetően emlékkiállítás, tisztelgés Puskás László életműve, művészi pályája előtt. A tárlat három tematikus egységre tagozódik. Az egyik teremben a szakrális korszaka előtti festészetét mutatják be a Magyarországon hozzáférhető műveken keresztül. Egy másik teremben két ikonja van Puskás Lászlónak. Az egyik Romzsa Tódoré. A művész 1997-ben készítette el a vértanú püspök első ikonját. Ez egyrészt ereklyetartó ikon, másrészt visszatér az ikonfestészet középkori tradícióihoz: középen látható maga a szent, körülötte pedig kis képekben az életének fontos jelenetei. Ez azért is lényeges, mert Puskás László, mint Romzsa Tódor életének alapos ismerője, kiemeli a leglényegesebb mozzanatokat. A jelenetek közül az egyik azonban nem Romzsa Tódor életéből való: ez Legeza Péter görögkatolikus pap 1946-os meggyilkolását ábrázolja, ami előrejelzése volt a püspök későbbi vértanúságának. Szabó Irén megjegyezte: amikor először látta ezt az ikont, kicsit furcsa volt számára a teherautó, a lovas kocsi, a kórház, a vaságy, az injekciós tű, mindaz, ami nem szerepel az ikonok megszokott ábrázolásain. Puskás László azt a tárgyi világot jeleníti meg a képen, ami hozzátartozik egy 20. századi boldog vagy szent életéhez, s mindezt olyan ábrázolásmódban teszi, amelynek gyökerei a középkorig nyúlnak vissza. Ez csodálatos újítás. Ebben a teremben látható még egy jó barát és családja számára készített ikon, valamint a hajdúdorogi görögkatolikus székesegyház kifestésének vázlatai, illetve mozaikokhoz készített kartonok.

Szabó Irén a kiállítás ötletének felvetésével kapcsolatban felidézte: Puskás László családja azzal kereste meg a múzeumot, hogy megvannak a mozaikokhoz készült kartonok, az egy az egyes arányban megfestett képek, amelyeket a család nem akar a saját tulajdonában őrizni. Ezek ugyanis a mozaikkészítés munkafázisaihoz készült munkák: a művész megtervezi, egy az egyes nagyságban megfesti a képet, majd berácsozza tízszer tizes kockákra, és ez alapján számolja ki, hogy melyik színből körülbelül milyen mennyiségű mozaikra lesz szükség. Így tudja azután felvinni a falra a mozaikképeket. A múzeum úgy döntött, egy szimbolikus összegért megvásárolja a családtól a mozaikokhoz készített kartonokat. Jelentős részük már itt is van, az intézmény tulajdonában.

A földszinti kiállítótérben a tárlat önálló részét képezik a krakkói Isteni Irgalmasság-bazilika Szentek Közössége elnevezésű magyar kápolnájában látható mozaikokhoz készült festőkartonok. A kiállítás a kápolna elrendezését követi. A díszes kompozícióban középen az Áldó Krisztus alakja látható Szent Fausztina nővérrel. Bal oldalon az Istenszülő tűnik fel, és ismert európai, köztük lengyel szentek sorakoznak. A jobb oldalon Szent István királyt követve magyar szentek vonulnak, egészen a 20. század kortárs vértanúival bezárólag. Itt láthatjuk Boldog Gizellát, Skóciai Szent Margitot, Portugáliai Szent Izabellát, Boldog Romzsa Tódor, Chira Sándor és Orosz Péter vértanúkat. Az utóbbi a képen még glória nélkül szerepel, boldoggá avatása ez év szeptember 27-én lesz. A mozaikon ott látható idősebb Puskás László rabruhában, karján a Gulagon kapott sorszám. A kartonokat sikerült épségben installálni. Így együtt kiállítva rendkívül erős hatást keltenek, élőek és expresszívek a karakterek, a tekintetek, a kézmozdulatok – mondta az igazgatónő.

Szabó Irén megjegyezte: sem a templomokat, sem az ikonosztázokat nem hozhatják el ide, de a kartonokat be tudják mutatni Puskás László életművéből. Templomfestészeti munkáit, ikonosztázait, mindazt, amit itthon, illetve külföldön készített, a látogatók a földszinten felállított nagy képernyőn keresztül ismerhetik meg.

Puskás László festői hagyatékáról művészettörténész lánya, Puskás Bernadett gondoskodik, aki Puskás László – A szent vonzásában címmel nagymonográfiát írt édesapjáról, és a mostani kiállításnak is kurátora volt.

Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2025. augusztus 24-i számában, a Mértékadó kulturális mellékletben jelent meg.

Forrás: Kuzmányi István, Bodnár Dániel/Magyar Kurír, fotó: Merényi Zita/Magyar Kurír

Nyíregyházi Egyházmegye