2025. augusztus 31.

3. hang

1Kor 15,1-11

Nekünk azonban, akik erősek vagyunk, kötelességünk, hogy elviseljük az erőtleneknek gyengeségeit, és ne a magunk kedvét keressük. Mindegyiktek törekedjék keresni felebarátjának kedvét, javát és épülését. Hiszen Krisztus sem kereste a maga kedvét, hanem amint meg van írva: »Szidalmazóid szidalmai rám hullottak«. Márpedig mindazt, amit előre megírtak, okulásunkra írták meg, hogy reménységünk legyen az Írásokból származó béketűrés és vigasztalás által. A béketűrés és a vigasztalás Istene pedig adja meg nektek, hogy Jézus akarata szerint egyetértés legyen köztetek, hogy egy lélekkel s egy szájjal dicsőítsétek Jézus Krisztusnak, a mi Urunknak Istenét és Atyját.
Fogadjátok el tehát egymást, ahogyan Krisztus is elfogadott benneteket Isten dicsőségére. Azt mondom ugyanis, hogy Krisztus Jézus a zsidók szolgája lett, hogy bebizonyítsa az Isten igazmondását, megvalósítva az atyáknak tett ígéreteket; a pogányok azonban irgalmasságáért dicsőítik Istent, amint meg van írva:
»Ezért magasztallak, Uram, a pogányok között,
és zengek dalt nevednek«.
Azt mondja továbbá:
»Pogányok, örvendjetek az ő népével együtt«.
Majd pedig:
»Nemzetek, dicsérjétek mindnyájan az Urat!
Magasztalja őt minden nép!«

Zsid 9,1-7

Atyámfiai! Voltak ugyan az előbbinek is istentiszteleti törvényei és evilági szentélye. Hisz felállították a sátrat, az elsőt, amelyben lámpás, asztal és kitett kenyerek voltak; ezt nevezik szentélynek. A második kárpit mögött pedig az a sátor van, amelyet szentek szentjének neveznek, amelyben az arany tömjénező és a szövetség szekrénye volt, minden oldalán arannyal borítva, ebben pedig a mannát tartalmazó aranyveder, Áron kivirágzott vesszője, és a szövetség táblái. Fölötte a dicsőség kerubjai voltak, amelyek beárnyékozták a fedelet; minderről nem szükséges most egyenként beszélni.
Mivel pedig ezek így voltak elrendezve, az első sátorba ugyan mindig beléptek a papok, hogy elvégezzék az áldozat szolgálatát; a másodikba azonban már csak évenként egyszer, egyedül a főpap, és soha nem a vér nélkül, amelyet bemutat önmaga és a nép tévedéseiért.

Mt 19,16-26

Abban az időben egy ifjú lépett Jézushoz, és térdre borulva megkérdezte tőle: „Jó Mester, mi jót tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?” Ő így felelt neki: „Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egyedül az Isten. Ha pedig be akarsz jutni az életre, tartsd meg a parancsokat.” Az megkérdezte: „Melyeket?” Jézus így felelt: „Ne ölj, ne törj házasságot, ne lopj, ne tégy hamis tanúságot, tiszteld apádat és anyádat!” és „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!” Az ifjú erre azt mondta neki: „Ezeket mind megtartottam. Mi hiányzik még nekem?” Jézus így szólt hozzá: „Ha tökéletes akarsz lenni, menj, add el, amid van, add oda a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyben. Aztán jöjj, kövess engem!” E szó hallatára az ifjú szomorúan távozott, mert nagy vagyona volt. Jézus így szólt tanítványaihoz: „Bizony, mondom nektek, a gazdagnak nehéz bejutnia a mennyek országába. Újra csak azt mondom nektek: könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutni az Isten országába.” Ennek hallatára a tanítványok igen megdöbbentek, és azt kérdezték: „Hát akkor ki üdvözülhet?” Jézus rájuk nézett, és így szólt: „Embernek ez lehetetlen, Istennek azonban minden lehetséges.”

Lk 10,38-42; 11,27-28

Abban az időben Jézus betért egy faluba. Egy Márta nevű asszony befogadta őt házába. Volt neki egy Mária nevű húga, aki Jézus lábához ülve hallgatta a szavát. Márta pedig sürgött-forgott a sok házi dologban. Egyszer csak megállt, és így szólt: „Uram, nem törődsz-e vele, hogy húgom egyedül hagy engem szolgálni? Szólj neki, hogy segítsen nekem!” Az Úr azonban így válaszolt neki: „Márta, Márta, sok mindenre van gondod, és sok minden nyugtalanít, pedig csak egy a szükséges. Mária a legjobb részt választotta, amely nem is vétetik el tőle.” Történt, hogy miközben ezeket mondta, egy asszony a tömegből felkiáltott: „Boldog a méh, amely hordozott, és az emlő, amelyet szoptál!” Ő pedig ezt mondta: „Hát még azok milyen boldogok, akik hallgatják az Isten szavát, és meg is tartják!”

Az Istenszülő övének elhelyezése

Az Istenszülő öltönyén kívül a keresztények az övét is őrizték, amelyet egy elbeszélés szerint Ő engedett le a levegőből Szent Tamás apostol számára. Ezt az övet a keresztények egymásnak adták át nemzedékről nemzedékre. Az övet Konstantinápoly Khalkoprateia nevű részén levő templomba helyezték el az ifjabb Teodóz császár alatt. A mai ünnepet abból az alkalomból rendelték el, hogy az öv által csoda történt. A X. században Bölcs Leó császár felesége Zoé császárnő hosszan tartó súlyos betegségbe esett. Ekkor álomban látta az Istenszülőt, amint elmondja neki, hogy az övet testére helyezve elnyeri a gyógyulást. A pátriárka kivette a tartójából az övet, ami teljesen sértetlen volt. Miután a császárnéra helyezték az Istenszülő övét, meggyógyult. Ekkor az övet ünnepélyesen új dobozba helyeztek. Románosz Agrippa görög császár leánya, amikor a georgiai királyhoz, Bagráthoz férjhez ment, magával vitte a szent öv egy részét. Az öv egy-egy darabkája ma az áthoszi Vatopedi monostorban, a Trier-i monostorban és Georgiában található.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!