PANNÓNIA KÁVÉHÁZ

Halloween helyett ünnepeljük az angyalokat...

Obbágy Lacus atya írását közöljük.

Néhány héttel ezelőtt Egerben jártam egyházközségünkkel, és a csillagvizsgáló egyik termében különböző kémiai kísérleteket nézhettünk meg. Egész látványosak voltak, még nekem is tetszett, pedig én soha nem voltam a kémia szerelmese – és a 6 éves fiam, Teodor is izgatottan nézte. Utána megkérdeztem tőle, hogy tetszettek neki a kísérletek? Mire jött a határozott válasz: „Kísérletek nem léteznek, nem tudtad, apa?”

Hát igen, a kísérlet szónak nincs értelme, bezzeg a kísértetnek! (Mint amikor közel egy évtizede Dunaújvárosban a hittanos gyerekek „bab bácsinak” szólítottak, mert annak a szónak, hogy bab, ugye, van értelme, a pap szót pedig soha nem hallották még…) Kísérlet – kísértet, a kettő nem ugyanaz, de a fiam csak a kísértet szót ismerte korábban. De hogy ezeknél a kifejezéseknél maradjunk: a világ kísérletet tesz arra, hogy kísértetünnepet kreáljon, viccet csináljon a szellemekből, de még a halálból is – a Halloween ünnepe október legvégén egy borzalmas eltorzulás, a világ eltorzulása, amikor a halottak napjával, a temető látogatásainkkal, az elhunyt szeretteinkre történő csendes emlékezésekkel párhuzamosan képzetünkben megjelennek a boszorkányok, a szörnyek, s az elhunytak lelkei próbálnak visszatérni ebbe a világba, rosszabb esetben a testek kvázi zombiként támadnak fel. Veszélyes ennek az ősi kelta hagyománynak (pogány ünnepnek!!!) túl nagy jelentőséget tulajdonítani, ünnepet csinálni belőle, a gyerekeinket pedig úgy nevelni, hogy ez valami jó dolog, pedig egyenesen hátborzongató – mintha a halál, a félelem, a túlvilág egy komolytalan, mókás dolog lenne. Aligha szándékosan alakult úgy, hogy néhány nappal Halloween, meg halottak napja után, november 8-án ünnepeljük görögkatolikus egyházunkban az angyalokat. Szent Mihály főangyalt, Gábriel arkangyalt, és az összes mennyei erőket. Mint egy ökölvívó meccsen: az egyik sarokban a boszorkányok, a kísértetek, a szörnyek, a sátáni, a halál. A másik sarokban Isten maga, aztán az ember láthatatlan segítőtársai, az angyalok és az Élet. Fókuszáljunk inkább rájuk ezekben a napokban, és hagyjuk Halloween szellemiségét, lelkületét és sátáni kacaját…

Már csak azért is, mert a gyermek angyali nevetésénél nincs szebb és erősebb gyógyír sebeinkre… Az angyal szó a görög angelos kifejezésből származik, ami hírnököt jelent. A legismertebb „angyali” bibliai történetekben is ebben a funkciójában találkozunk velük.  Az Úr angyala jelenik meg Mózesnek az égő csipkebokorban. Angyal közli Szent Józseffel, hogy Mária a Szentlélektől van áldott állapotban. Sőt, a názáreti Máriával is egy angyal közli az örömhírt, miszerint gyermeke fog születni. Angyaloktól hallják a pásztorok a karácsonyi örömhírt: „Megszületett az Úr Krisztus Dávid városában!” Angyalok tudatják a kenethozókkal a húsvét üzenetét. De más fontos feladatot is betöltöttek ők a Szentírás tanúsága alapján. Ilyen például a védelem és a megszabadítás. Amikor Ábrahám fel akarja áldozni a fiát, Izsákot, az angyal szava fogja le a kezét. Angyalok teszik harmatozóvá a tüzes kemencét Babilonban, és így a három ifjúnak semmi bántódása nem esik. A börtönből angyalok segítségével szabadul ki Péter apostol. Angyal erősíti meg Jézust a Getszemáni kert halálfélelmében.

A Bibliában az angyalok sohasem jelennek meg aranyos, pufók csecsemőként! Rendszerint így látjuk ábrázolva őket festményeken, szobrokon, templomokban, mindenféle képzőművészeti alkotásokon. Minden esetben felnőttként, és általában férfiként jelennek meg. Amikor a Bibliában az emberek angyalokat láttak, az első reakciójuk rendszerint az volt, hogy félve és tisztelettel arcra borultak, nem pedig megcirógattak és babusgattak egy zabálnivaló csecsemőt. Már elsőáldozós korunkban megtanulunk egy definíciót az angyalokra vonatkozóan a Katolikus Egyház Katekizmusából. Kik az angyalok? Az angyalok teremtett lelkek, akiknek értelmük és szabad akaratuk van, de testük nincs. Különböznek az embertől. Erősebbek, de nem teljhatalmúak. Nagyobb tudásúak, de közel sem mindentudók. Nemesebbek, de nem mindenütt jelenlévők. Teremtett lelkek – valószínűleg a világ teremtésekor, az első mozzanatok egyikeként, az ég és föld alkotásakor teremtette Isten az angyalokat, bár róluk külön említést a teremtéstörténet nem tesz. (Csak később találkozunk velük, amikor arról olvasunk, hogy az Édenkert kapuját a kerubok és a szeráfok őrzik.)

De hogy szükség van – e ma is rájuk, és kell – e beszélnünk róluk? Nem kell – muszáj. Az angyalok ott vannak a mi életünkben is. Mindenkinek van őrangyala, s az angyal feladata ma is a védelem, a megszabadítás. De nem lehetünk elég óvatosak és védettek: sajnos a bukott angyallal, a sátánnal is vigyáznunk kell. „Józanok legyetek, vigyázzatok; mert a ti ellenségetek, a sátán, mint ordító oroszlán szerte jár, keresvén, kit nyeljen el.” (1Pét 5,8) Az Isten nem teremtett rosszat, se selejtet. Csak jót teremtett. Az ördög maga döntött úgy, hogy elpártol Istentől, az ő Teremtőjétől, hogy átáll a másik oldalra. És azóta sincs más terve, mint hogy az embereket a maga oldalára állítsa. Sikerrel teszi? Sajnos azt kell, hogy mondjam, igen. Hiszen, amikor az ember bűnt követ el, amikor istentelenül él, bizony, a sátánt, az ördögöt táplálja, élteti és erősíti. Az angyaloknak a megtanult definíció szerint ugyanúgy van értelme és szabad akarata, mint az embernek. Az ember sokszor nem használja jól azokat az ajándékokat, amiket a teremtés által kapott. Az értelmet és a szabad akaratot háborúra, versengésre, gyűlöletre, istenkáromlásra, a pénz és a hatalom hajszolására használja. A sátán röhög a markában: gonosz terve célt ért. Mert a szent, a szép, az érték, az értékes közben elvész, kivész, elfelejtődik, tönkre megy. A világ pedig süllyed. Meg lehet – e állítani ezt a süllyedést?

Meglehet, de kellek hozzá én is. Kellünk hozzá mindannyian. Talán jogos a kérdés: én csak egy ember vagyok a sok közül, egy csepp a tengerben, egy ág a fán – mégis, mit tehetek én? Azt, hogy szeretek. Megmutatom másoknak, hogy mit jelent szeretni. Példát mutatok a családomban, a környezetemben, akár a vallástalan munkahelyemen is önzetlenségből, hűségből, kitartásból. Beszélek a gyermekeimnek, unokáimnak a múlt értékeiről. Hogy nem biztos, hogy az a jó, amiért meg sem dolgoztunk, ami könnyen az ölünkbe hullik. Hogy van fontosabb a pénznél, a munkahelyi pozíciónál, beosztásnál. Hogy addig értékeljem az életet, a családomat, az egészségemet, amíg tudom, amíg az enyém.

Ma is velünk vannak az angyalok. Sőt, én is válhatok azzá, mások számára. De vegyem észre azt a kegyelmet, amit az Isten az angyalok által közvetíteni akar: a láthatatlan segítőtársat, aki akkor is fogja a kezem, amikor már mindenki elengedte. Aki segít döntést hozni, keresztet hordozni, a fájdalmat elviselni, a félelemtől megszabadulni, megbékélni az aktuális élethelyzetemmel. Akik azért vannak, azért lettek teremtve erre a világra, hogy az angyalok tropárjának szavait idézve, imáik által vegyenek minket körül, oltalmazzanak, a veszedelmektől óvjanak meg bennünket.

Halloween erre képtelen. Mert kísértetek nincsenek, de kísérletek vannak - és angyalok is. Tudod már, Teodor???

Obbágy Lacus atya