Érintő – vasárnapi gondolatok Beregi István atyával

Krisztusban kedves testvérek!

Mt 21,33–42

A példabeszédben Jézus egy rövid üdvösségtörténeti összefoglalást ad: megmutatja Isten és a választott nép kapcsolatának történetét. A próféták – ahogyan itt Izaiás is – gyakran hasonlították Izraelt szőlőskerthez, Istent pedig a szőlősgazdához. Isten mindvégig határtalan türelemmel és szeretettel gondoskodik a szőlőjéről, Izrael azonban sokféle módot talál arra, hogy ne figyeljen rá. Ez a rövid összefoglalás szinte csak azt mutatja meg számunkra, mennyi baj és kudarc történik.

Szeretnénk megérteni, hogyan juthatnak ilyen viselkedésre egyáltalán a szőlőművesek. Ha Isten türelmes, és a szeretetével felajánlja nekünk ajándékait, hogyan képes az ember ezt mégis visszautasítani és ellene fordulni?

Ha megpróbáljuk Isten és az ember kapcsolatát feltárni, látjuk, hogy az embert a félelem és az érdek nagyon erősen tudja befolyásolni. Mit jelent a félelem ebben a kapcsolatban? Ha az ember fél bizonyos dolgoktól, amelyek az életét veszélyeztetik, megpróbálja Istent segítségül hívni. Ám ha rossz istenképet alkot magának, magához az Istenhez való viszonyához fűződik majd a félelem. Ha végignézzük nemcsak az Ószövetség történetét, hanem az ember és Isten kapcsolatának ókori jellemzőit, azt látjuk, hogy a kapcsolat egyik legdominánsabb eleme a félelem volt. Az ember félt az Istentől vagy az istenségtől, mert nem ismerte őt megfelelően; s mivel az emberénél nagyobb hatalomról van szó, kiismerhetetlennek és félelmetesnek gondolta.

A másik tényező az érdek. Amit az ember nem tud a maga erejéből elérni, azt oly sokszor Istentől várja. Látjuk, mennyi módon próbálta meg az ember Istent befolyásolni, a maga felé hajlítani – az áldozatoktól kezdve a különböző mágikus cselekedetekig –, hogy a saját érdekében alakítsa a dolgokat. Mert mit szeretne az ember? Azt, hogy az ő akarata teljesüljön.

A Biblia leírja számunkra, hogy a bűn éppen ez: az ember maga akar dönteni jóról és rosszról. Nem fogadja el az útmutatást, amit Isten ad, hanem maga szeretné kézben tartani az Istennel való kapcsolatát és a saját életét úgy, hogy mindenről ő dönthessen.

A félelmek és az érdekek képesek az ember életét rossz irányba vinni. Ezért kell odafigyelnünk arra, hogy megtisztítsuk az Istennel való kapcsolatunkat a félelmektől és az érdekektől, s minél inkább megértsük Isten szeretetének mélységét.

Amit ebben a történetben látunk, az az ember kudarca. Ugyanakkor nemcsak az ember kudarcát látjuk, hanem Isten határtalan és megdöbbentő szeretetét is, amely túlmegy minden határon. Hiszen amikor minden szolgát megölnek, a saját Fiát küldi el.

Valóban kudarc lesz ez? Sorozatos és végleges kudarc? Mi már ismerjük a történet teljes végét. Nemcsak a zsoltárrészlet utal erre előre, amelyet Jézus idéz („A kő, amelyet az építők elvetettek, szegletkővé lett”), hanem mi már tudjuk:

Jézus halála és feltámadása nem Isten szeretetének a kudarca, hanem a megváltásnak, Isten szeretetének a győzelme!

Ez a történet figyelmeztetés a számunkra. Figyelmeztet arra, hogy megfelelő módon igyekezzünk ápolni ezt a kapcsolatot, és mindazt félretenni, ami rossz irányba befolyásolhat minket – hogy az életünk valóban olyan lehessen, amilyennek Isten szeretné.

Elgondolkodtató az is, ahogyan ezzel kapcsolatban André Louf fogalmaz: „Isten számos kudarcot él át velünk kapcsolatban. De ebben a csodálatos történetben, amelyben látszólag kudarc kudarcot követ, sohase merül ki Isten szeretetének csodája. A gyengeséget erővé alakítja, a bűnt hálaadássá, a kudarcot szeretetének győzelmévé.”

Valóban, ezt minden nap az Úr műveli, és csodálatos a mi szemünkben.

Ámen.

Szerző: Beregi István, fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye