„...Jézus halála és feltámadása nem Isten szeretetének a kudarca, hanem a megváltásnak, Isten szeretetének a győzelme.” – elmélkedés Beregi István atyával pünkösd utáni 13. vasárnapon.
Krisztusban kedves testvérek!
A példabeszédben Jézus egy rövid üdvösségtörténeti összefoglalást ad: megmutatja Isten és a választott nép kapcsolatának történetét. A próféták – ahogyan itt Izaiás is – gyakran hasonlították Izraelt szőlőskerthez, Istent pedig a szőlősgazdához. Isten mindvégig határtalan türelemmel és szeretettel gondoskodik a szőlőjéről, Izrael azonban sokféle módot talál arra, hogy ne figyeljen rá. Ez a rövid összefoglalás szinte csak azt mutatja meg számunkra, mennyi baj és kudarc történik.
Szeretnénk megérteni, hogyan juthatnak ilyen viselkedésre egyáltalán a szőlőművesek. Ha Isten türelmes, és a szeretetével felajánlja nekünk ajándékait, hogyan képes az ember ezt mégis visszautasítani és ellene fordulni?
Ha megpróbáljuk Isten és az ember kapcsolatát feltárni, látjuk, hogy az embert a félelem és az érdek nagyon erősen tudja befolyásolni. Mit jelent a félelem ebben a kapcsolatban? Ha az ember fél bizonyos dolgoktól, amelyek az életét veszélyeztetik, megpróbálja Istent segítségül hívni. Ám ha rossz istenképet alkot magának, magához az Istenhez való viszonyához fűződik majd a félelem. Ha végignézzük nemcsak az Ószövetség történetét, hanem az ember és Isten kapcsolatának ókori jellemzőit, azt látjuk, hogy a kapcsolat egyik legdominánsabb eleme a félelem volt. Az ember félt az Istentől vagy az istenségtől, mert nem ismerte őt megfelelően; s mivel az emberénél nagyobb hatalomról van szó, kiismerhetetlennek és félelmetesnek gondolta.
A másik tényező az érdek. Amit az ember nem tud a maga erejéből elérni, azt oly sokszor Istentől várja. Látjuk, mennyi módon próbálta meg az ember Istent befolyásolni, a maga felé hajlítani – az áldozatoktól kezdve a különböző mágikus cselekedetekig –, hogy a saját érdekében alakítsa a dolgokat. Mert mit szeretne az ember? Azt, hogy az ő akarata teljesüljön.
A Biblia leírja számunkra, hogy a bűn éppen ez: az ember maga akar dönteni jóról és rosszról. Nem fogadja el az útmutatást, amit Isten ad, hanem maga szeretné kézben tartani az Istennel való kapcsolatát és a saját életét úgy, hogy mindenről ő dönthessen.
A félelmek és az érdekek képesek az ember életét rossz irányba vinni. Ezért kell odafigyelnünk arra, hogy megtisztítsuk az Istennel való kapcsolatunkat a félelmektől és az érdekektől, s minél inkább megértsük Isten szeretetének mélységét.
Amit ebben a történetben látunk, az az ember kudarca. Ugyanakkor nemcsak az ember kudarcát látjuk, hanem Isten határtalan és megdöbbentő szeretetét is, amely túlmegy minden határon. Hiszen amikor minden szolgát megölnek, a saját Fiát küldi el.
Valóban kudarc lesz ez? Sorozatos és végleges kudarc? Mi már ismerjük a történet teljes végét. Nemcsak a zsoltárrészlet utal erre előre, amelyet Jézus idéz („A kő, amelyet az építők elvetettek, szegletkővé lett”), hanem mi már tudjuk:
Jézus halála és feltámadása nem Isten szeretetének a kudarca, hanem a megváltásnak, Isten szeretetének a győzelme!
Ez a történet figyelmeztetés a számunkra. Figyelmeztet arra, hogy megfelelő módon igyekezzünk ápolni ezt a kapcsolatot, és mindazt félretenni, ami rossz irányba befolyásolhat minket – hogy az életünk valóban olyan lehessen, amilyennek Isten szeretné.
Elgondolkodtató az is, ahogyan ezzel kapcsolatban André Louf fogalmaz: „Isten számos kudarcot él át velünk kapcsolatban. De ebben a csodálatos történetben, amelyben látszólag kudarc kudarcot követ, sohase merül ki Isten szeretetének csodája. A gyengeséget erővé alakítja, a bűnt hálaadássá, a kudarcot szeretetének győzelmévé.”
Valóban, ezt minden nap az Úr műveli, és csodálatos a mi szemünkben.
Ámen.
Szerző: Beregi István, fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye
Nyíregyházi Egyházmegye





| H | K | SZ | CS | P | SZ | V |
|---|---|---|---|---|---|---|
|
1 |
2 | |||||
|
3 |
4 |
5 |
6 |
7 |
8 |
9 |
|
10 |
11 |
12 |
13 |
14 |
15 |
16 |
|
17 |
18 |
19 |
20 |
21 |
22 |
23 |
|
24 |
25 |
26 |
27 |
28 |
29 |
30 |
|
31 |