Európa-bajnoki 5. a magyar papok válogatottja!

Szerző és fotó: Király András/Görögkatolikus Metropólia2026. február 17. 21:02

Ez talán nem mond sokat a papi Eb eseményeit nyomon nem követőknek. Hogy jobban megértsük az erőviszonyokat, képzeljük el a következőket: a sorozat legjobbjai (lengyelek, horvátok, bosnyákok, portugálok) heti, napi rendszerességgel játszanak egymással bajnokságban – a portugál papok csapata például a nemzeti bajnokságban is szerepel. Hivatalos szponzorokkal rendelkező, a nemzeti labdarúgó-szövetségek támogatását élvező, összeszokott, már-már profi szinten játszó csapatokról beszélünk.

A magyar papok válogatottja ezzel ellentétben évente jó, ha kétszer-háromszor tud edzeni, netán valamilyen gálamérkőzést játszani. Nem csoda hát, ha egy nagy skalp begyűjtése óriási sikert jelent a mieinknek (ilyen volt tavaly a bosnyákok fölött aratott 1-0-s győzelem). Papjaink ennek ellenére rendre közvetlenül a legjobbak mögött végeznek.

A bajnokságot ünnepélyes szentmise nyitotta meg február 9-én, hétfő este a lublini érseki székesegyházban, melyet Stanisław Budzik érsek mutatott be. A szentmisén az összes résztvevő játékos liturgikus öltözetben vett részt. Minden reggel más templomban volt szentmise, ahová buszokkal szállították a csapatokat, a magyarok azonban sétálva tették meg a 40-50 perces távolságot a nagy hóban.

Ahogy tavaly, idén sem okozott különösebb problémát a mieinknek a csoportkör: 27 lőtt és 1 kapott góllal lettünk csoportelsők. Kazahsztánt 10-0-ra, a cseheket 4-1-re, Albániát 7-0-ra, Belaruszt pedig 6-0-ra vertük.

A négy közé jutásért a bosnyákok ellen mérkőztünk, ehhez egy másik csarnokba kellett utaznunk. A fáradtság, a nagy hideg és az utazás mentálisan és fizikailag is megviselte a csapatot, amit sajnos könyörtelenül kihasználtak a bosnyákok, akik villámgyors, erőszakos, szép játékkal 4-0-ra győztek le bennünket. Elúszott tehát az álom: nem sikerült idén is a legjobb négy közé jutni.

Szükség volt a szerdai pihenőre, hogy a csapatok regenerálódni tudjanak a csütörtöki helyosztókra. Az Európa-bajnokságok második napja szokás szerint pihenőnap, melyen a helyi nevezetességeket mutatják meg a vendégeknek, valamilyen kulturális programmal kiegészítve.

A szervezők a lublini várat és az óvárost mutatták be, ami a vár udvarán vidám hógolyócsatába torkollott.

Következő meccsünket csütörtökön a szlovákokkal játszottuk, akiktől tavaly az elődöntőben – hazai közönség előtt – egyetlen góllal kaptunk ki. Talán a revans lehetősége is fűtötte a mieinket, akik az egynapos pihenő után fegyelmezett játékkal 2-1-re diadalmaskodtak. Utolsó perces győztes gólunkat ráadásul lázasan szerezte Gorcsa Péter nagyhalászi görögkatolikus parókus.

Az ötödik helyért Románia volt az ellenfelünk. A történelmi nehézségek ellenére a két csapat játékosainak baráti a kapcsolata egymással – de csak a pályán kívül. A mieink keményen odatették magukat, s vezérszurkolónknak hála az egész stadion a „Ria-Ria-Hungária!”-tól zengett a mérkőzés alatt. Meg is lett az eredménye: egy gyönyörű góllal legyőztük a románokat, megszerezve ezzel az ötödik helyet.

Hátrébb végeztünk egy hellyel, mint tavaly, de két alapemberünk hiánya mellett ez is szép eredmény. Tavaly fájt a negyedik hely, idén viszont két győzelemmel búcsúztunk, ráadásul a szlovákok és a románok legyőzése marad az utolsó emlék erről az Európa-bajnokságról. Lengyelország megvédte címét, miután a döntőben 2-0-ra verte meg a tavalyi bronzérmest; a bronzmeccset pedig a minket megverő horvátok nyerték.

Jövőre Koszovóban rendezik meg az Európa-bajnokságot február 1–5. között.

Kranyik István, a válogatott szövetségi kapitánya így értékelte a tornát:

„Hét meccsből hatot megnyertünk, de ezzel is „csak” ötödik helyezést értünk el. Úgy érzem azonban, hogy ez az ötödik hely – annak fényében, hogy két kulcsjátékosunk hiányzott, és mindössze háromszor találkoztunk a tavalyi Eb után – óriási eredmény. Be kell látni, hogy az első négy helyezett egy polccal magasabban van, mint mi, de nincs okunk szégyenkezésre, főleg úgy, hogy az utolsó két meccsünkön nagyon erős ellenfeleket vertünk meg. Gratulálok a fiúknak! Egyúttal szeretném megköszönni a Magyar Katolikus Püspöki Konferenciának, a Hajdúdorogi Főegyházmegyének és a Nyíregyházi Egyházmegyének a részvételhez nyújtott anyagi támogatást.”