Krisztusnak van hatalma arra, hogy megfordítsa az életünket – ökumenikus imaalkalom Nyíregyházán

Az esemény liturgusa Zsarnai Krisztián evangélikus esperes volt, aki köszöntötte az egybegyűlteket és bevezetőjében az ökumenikus imahét tematikáját meghatározó örmény testvérek – Efezusi levélből kiinduló – gondolatait olvasta fel.

„Pál Isten mélységes egy voltát hangsúlyozza, kijelentve, hogy ő van mindenek felett és mindenek által és mindenekben. Isten egyszerre transzcendens és immanens, mindenen túl létezik, tevékenyen jelen van teremtett világában. Ez az alapvető igazság hívja az egyházat arra, hogy megtestesítse és megélje azt az egységet, amely a „minden hívő Atyjába” vetett hitben gyökerezik. Az egy isten imádata az egység erős kötelékét teremti meg a keresztények között. Ahogyan a családtagok a szülők iránti szeretetükben megtalálják a közös alapot, a keresztények arra hívattak, hogy egyek legyenek ugyanazon Atya iránti áhítatunkban.”

Az alkalmat átszőtte az bűnbánat. Az elhangzott imádságok rávilágítottak arra a modernkori fásultságra, amelyben természetesnek vesszük a békét, miközben a szomszédban háború dúl.

„Bocsásd meg, Uram, hogy mindent természetesnek veszünk: a napfelkeltét, a tetőt a fejünk felett, a 22 fokos meleget... miközben tőlünk pár száz kilométerre az emberek fagyoskodnak, vagy börtönbe vetik őket a Bibliáért” – hangzott el a bűnvallásban.

A bibliai szakaszokat nyíregyházi evangélikus oktatási intézmények vezetői olvasták fel: Rubóczki Béla a Kossuth Lajos Evangélikus Gimnázium igazgatója, Kovács Imre Ágnes, a Thuróczy Zoltán Evangélikus Óvoda és Általános Iskola óvodavezetője, valamint Pampuch Zoltán Gábor, a Thuróczy Zoltán Evangélikus Óvoda és Általános Iskola főigazgatója.

Az este központi üzenetét Szocska A. Ábel nyíregyházi megyéspüspök hozta el a Máté 5,44–48 alapján. Tanításában rámutatott: az imádság legnehezebb fokozata az ellenségeinkért való könyörgés. Ennek a nehéz lelki létrának a legfelső fokára nem könnyű eljutni: az ellenségért való könyörgés nehéz voltát egy személyes emlékének felidézésével igazolta.

A püspök a belső átalakulást egy kép segítségével szemléltette. Egy tiszalöki fogvatartott festményét mutatta be metaforaként: a kép egy kidőlt fát ábrázol a patakparton, ám ha a festményt megfordítjuk, a vonalakból kirajzolódik Krisztus arca.

„Aki nem tud megbocsátani, olyan, mint a kidőlt fa: tehetetlen. De az Úr Jézus Krisztusnak van hatalma arra, hogy megfordítsa az életünket. Ha megtanulunk az ellenségeinkért imádkozni, Krisztus a rosszat is a javunkra fordítja” – hangsúlyozta Ábel atya.

Az imádságban a közösségért, a társadalmi egységért és a politikai megosztottság elleni fellépésért fohászkodtak.

„Mi legyünk az a két lábon járó ötödik evangélium! Ne csak olvassák a Bibliát, hanem lássák is az életünkön keresztül.”

Az alkalmat a református ifjúság énekszolgálata és a közösen vallott Apostoli Hitvallás tette teljessé, emlékeztetve minden jelenlévőt, hogy bár a dogmatikai kérdések olykor elválasztanak, a Krisztusban kapott bűnbocsánat elválaszthatatlanul összeköt.

Szöveg és fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye