2025. július 2.

2. hang

Róm 11,2b-12

Atyámfiai! Nem tudjátok, mit mond az Írás Illésről, hogy tesz panaszt Istennél Izrael ellen? »Uram, prófétáidat megölték, oltáraidat felforgatták, egyedül én maradtam meg, s nekem is az életemre törnek«.
És mit mond neki az isteni válasz?
»Meghagytam magamnak hétezer férfit, akik nem hajtottak térdet a Baál előtt«.
Éppígy a jelenben is vannak meghagyottak a kegyelemből való kiválasztás alapján. De ha kegyelemből, akkor már nem tettek fejében; különben a kegyelem már nem volna kegyelem.
Hogyan is van tehát? Amit Izrael keres, azt nem érte el. A választottak elérték ugyan, a többiek azonban megvakultak, amint meg van írva:
»Isten a kábulat lelkét adta nekik;
nem látó szemeket,
nem halló füleket
mind a mai napig«.
Dávid is azt mondja:
»Asztaluk váljék számukra tőrré és csapdává,
botránkozássá és megtorlássá.
Szemük homályosodjék el, hogy ne lássanak,
és hátukat görnyeszd meg egészen«.
Kérdem már most: Vajon úgy botlottak-e meg, hogy végleg elessenek? Semmiképpen sem. Ellenkezőleg, az ő vétkükből üdvösség támadt a pogányoknak azért, hogy őket versengésre serkentse. Ha pedig már a vétkük nyereség a világnak és az ő mulasztásuk gazdagodás a pogányoknak, mennyivel inkább az lesz a beteljesedésük!

Mt 11,20-26

Abban az időben az Úr korholni kezdte azokat a városokat, amelyekben a legtöbb csodát tette, mert nem tértek meg. „Jaj neked, Korozain! Jaj neked, Betszaida! Mert ha Tíruszban és Szidónban mentek volna végbe a bennetek történt csodák, már régen hamuban és szőrzsákban tartottak volna bűnbánatot. Sőt mondom nektek: Tírusznak és Szidónnak elviselhetőbb lesz a sorsa az ítélet napján, mint a tiétek. És te, Kafarnaum, aki az égig magasztaltattál, a pokolig fogsz levettetni. Ha Szodomában mentek volna végbe a csodák, amelyek benned történtek, még ma is állna. Sőt mondom nektek: Szodoma földjének tűrhetőbb lesz a sorsa az ítélet napján, mint neked.” Abban az időben Jézus ezeket mondta: „Dicsőítelek, Atyám, ég és föld Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és az okosak elől, és a kicsinyeknek nyilatkoztattad ki. Igen, Atyám, így tetszett neked.”

Lk 1,39-49.56

Azokban a napokban Mária útra kelt, és sietve elment a hegyekbe, Júda városába. Bement Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet. Történt, hogy amint Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, örömében felujjongott méhében a magzat, és Erzsébet betelt Szentlélekkel. Hangosan felkiáltott: „Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhed gyümölcse! De hogyan történhet velem az, hogy Uramnak anyja jön hozzám? Mert íme, amint felhangzott fülemben köszöntésed szava, örömében felujjongott méhemben a magzat. És boldog vagy, ki hittél, mert be fog teljesedni, amit az Úr mondott neked!” Mária erre így szólt: „Magasztalja az én lelkem az Urat, és örvend a lelkem az én üdvözítő Istenemben, mert rátekintett szolgálója alázatosságára. Íme, mostantól fogva boldognak hirdet engem minden nemzedék, mert nagy dolgokat cselekedett velem a Hatalmas, és Szent az ő neve.” Mária pedig nála maradt mintegy három hónapig, azután visszatért házába.

Istenszülő köntösének (öltönyének) elhelyezése

Nagy Leó császár idejében (457-74) élt Konstantinápolyban két istenfélő szenátor testvér: Galvin és Kandid. Egy alkalommal, császári engedéllyel Jeruzsálembe mentek, hogy a szent helyeket felkeressék. A galileai Názáret városát is felkeresték, ahol az Ige testté lett. Mivel közel volt az este egy idős, férjezetlen zsidó nőnél szálltak meg. Házában észrevették egy szobát, amelyben gyertyák égtek, és betegek feküdtek benne. Amikor érdeklődtek a rendkívüli dolgok miatt, az asszony nagysokára bevallotta, hogy az Istenszülő öltönyét tartja házában, egy dobozban. Miután elmentek Názáretből, Jeruzsálemben egy, ugyanolyan dobozt csináltattak régi fából, és visszatértek Názáretbe. Éjszaka titokban kivitték szekerükre a szent öltönyt tartalmazó dobozt, és ott hagyták helyébe az általuk hozott üres dobozt. Elköszönve az asszonytól, sietve mentek vissza Konstantinápolyba. Ott először maguknál akarták elrejteni a szent ereklyét, de az általa művelt sok csoda miatt nem tudták. Szóltak tehát a császári párnak és a pátriárkának a dologról. Ők pedig sok néptől kisérve, drága dobozba helyezve a szent ereklyét, a blachernei templomba vitték, és ott helyezték el. Ez 474-ben történt.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!