2025. július 4.

2. hang

Róm 11,25-36

Atyámfiai! Nem akarom, hogy saját bölcsességetekre hagyatkozzatok, és meg ne ismerjétek azt a titkot, hogy a vakság Izraelben csak részlegesen következett be, addig, amíg a pogányok összessége be nem lép, s így majd egész Izrael üdvözül, amint meg van írva:
»Eljön a Szabadító Sionból,
és elfordítja Jákobtól a gonoszságot.
S ez lesz velük a szövetségem,
amikor elveszem a bűneiket«.
Ők az evangéliumot tekintve ellenségek ugyan a ti javatokra; a kiválasztottságot tekintve azonban igen kedvesek az ősök kedvéért. Isten ugyanis nem bánja meg adományait és hívását. Hiszen ahogyan egykor ti nem hallgattatok Isten szavára, most azonban irgalmasságot nyertetek az ő engedetlenségük miatt: ugyanúgy ők most engedetlenek az irántatok megnyilvánult irgalmasság miatt, hogy azután ők is irgalmasságot nyerjenek. Isten ugyanis mindenkit engedetlenség alá helyezett, hogy mindenkin könyörüljön.
Milyen nagy a mélysége Isten gazdagságának, bölcsességének és tudásának! Mennyire megfoghatatlanok az ő ítéletei, és kifürkészhetetlenek az ő útjai!
Mert ki ismerte az Úr gondolatát?
Vagy ki volt az ő tanácsadója?
Vagy ki adott előbb neki,
hogy vissza kellene fizetnie?
Mert minden belőle, általa és érte van. Dicsőség neki mindörökké. Amen.

Mt 12,1-8

Abban az időben Jézusnak egy szombati napon vetések között vezetett az útja. Tanítványai megéheztek, ezért tépdesni kezdték a kalászokat, és eszegették. Ezt látva a farizeusok szóvá tették: „Nézd, a tanítványaid olyat tesznek, amit szombaton nem szabad tenni!” Erre így felelt: „Nem olvastátok-e, mit tett Dávid is, amikor társaival megéhezett? Bement az Isten házába, és megette a fölajánlott kenyereket, amelyeket sem neki, sem társainak nem volt szabad megennie, hanem csak a papoknak. Vagy nem olvastátok-e a törvényben, hogy szombatonként a papok a templomban megszegik a szombati tilalmat, mégsem vétkeznek? Mondom nektek: a templomnál is nagyobb van itt. Ha tudnátok, mit jelent: »Irgalmasságot akarok, nem pedig áldozatot«, nem ítélnétek el a vétleneket. Az Emberfia ura a szombatnak is!”

Krétai Szent András főpap

András Damaszkuszban született. Hétéves koráig néma volt, és csak akkor szólalt meg, amikor Krisztus Szent Titkaiban részesült. 14 éves korában, Jeruzsálemben lett szerzetes. Itt hamar kitűnt jámborságával és tudományával. A pátriárka felfigyelt rá, és jegyzőjévé tette. 679-ben, mint a pátriárka helytartója ment el a VI. egyetemes zsinatra. A zsinat után hamarosan a Nagy Egyház diakónusává szentelték, és az árvák gondozója tisztségét töltötte be. II. Jusztinián császár alatt Kréta püspökéve szentelték. Tudományát főleg arra használta, hogy megvédje a katolikus hit igazságait a képrombolók és monofiziták ellen. Mint szónok és költő is kiváló volt. Sok kánont, sztichirát költött egyes nagy ünnepek napjára és a Nagyböjti énektár számára. Az ő nevéhez fűződik a nagyböjtben énekelt hosszú bűnbánati nagy kánon, amely kitűnik azzal, hogy a bűnös lelkeket bűnbánatra hangolja. Meghalt 712-ben.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!