A Hitvallás: közös útravaló – ökumenikus imaalkalom a Szent Miklós-iskolában

A Szent Miklós Görögkatolikus Általános Iskola aulájában a pünkösdöt követő első tanítási napon összegyűltek a felső tagozatos diákok, hogy a hétindító imaóra keretében a Hiszekegy imádságáról halljanak. Már nem először, hiszen előző héten is erről elmélkedtek Kovács Csaba atyának, az iskola lelki igazgatójának vezetésével.

A június 10-i alkalom azonban különlegesebb volt az előzőnél. Az aula imasarkában a végzős diákok által hetek óta gondosan készített „vizsgadarabok” – a maguk által megfestett ikonok – fala előtt ugyanis egy ökumenikus ima vette kezdetét a reggeli órákban.

A „szomszédból”, a Jókai Mór Református Általános Iskolából vendégek is érkeztek erre az eseményre: tíz diák pedagógus-hitoktatójukkal, dr. Szabóné dr. Oszlánszki Zsuzsannával, valamint a Jókai-iskola vezetőjével, Mócsánné Nagy Ágnessel.

A szertartást Csaba atya vezette. Az imádság ökumenikus jellegét az adta, hogy a görögkatolikus énekek mellett, melyeket Szabadosné Majoros Gabriella tanárnő vezette kántorkórus intonált, a két felekezet fiataljai közösen olvasták fel az idei ökumenikus imahét központi imádságát, az 1700 éves niceai Hitvallást; elmélkedést dr. Gaál Sándor, a Nyírségi Református Egyházmegye esperese tartott.

Az Ökumenikus Direktórium tanácsa szerint a januári ökumenikus imahét mellett a pünkösdi ünnepkör, a Szentlélek érkezésének közös várása is alkalmas lehet arra, hogy felekezeteken átívelően kapcsolódjanak egymáshoz a keresztény testvérek. Erre figyelve rendezték pünkösd ünnepkörében az iskolában az imaalkalmat, melynek célja volt, hogy „a gyermekek és munkatársak is megérezzék a Szentlélek egyesítő erejét” – mint Kovács Csaba atya elmondta. A 325-ben megtartott niceai/nikaiai zsinatra való emlékezés annál is fontosabb, mert a keresztények alapvető hitelveit fogalmazták meg ekkor, melyeket mai is hiszünk: „minden keresztény közös küldetése, hogy megvallja hitét, szentlelkes fiatalokként képviseljék a kereszténységet” – fogalmazott Csaba atya.

Ezt erősítette elmélkedésében dr. Gaál Sándor esperes is, aki a felolvasott szentírási szakasz után beszélt a jelenlévőkhöz. A Hitvallás olyan, mint a szorzótábla: ismernünk kell értelmünkkel, és tudnunk használni is, amikor szükséges – állította fel a hasonlóságot. Jézus Krisztus is azért kérdezi meg tanítványaitól, hogy minek tartják őt, mert ez elengedhetetlenül fontos. Hogy amikor már nincs apostolaival, akkor is tudják és hirdessék róla: Ő Isten fia, a szabadító. Az őskeresztények közös titkos szimbóluma, a hal, mint rövidítés, is ezt jelentette: aki folytatta a megkezdett a rajzot, hitvallást tett Krisztusról, Isten fiáról, a szabadítóról.

Kell a hitvallás, hogy Isten gyermekei biztonságban legyenek. Mert kétség támadt az emberekben, elbizonytalanodtak a hit dolgában, megkérdőjelezték azt az igazságot, amit Isten kinyilatkoztatott. Az egyház vezetői ilyen megfontolásból tanácskoztak és kérték a Szentlelket Niceában, hogy egyet tudjanak beszéni, egyet higgyenek: megfogalmazták a Hitvallást. „Fontos biztosan tudni az Úr dolgait. Hogy az Isten teremtette a világot, hogy a bűnbeeséssel az ember elrontotta az életét, ugyanakkor Isten nem hagyott magunkra, hanem megváltott bennünket, s elküldte Szentlelkét is” – sorolta a hitvallás téziseit. Ez egy útravaló: ha boldog vagy, ha bajban vagy, mondhatod, s mondjuk együtt.

Az imaalkalmon jelen volt a Szent Miklós-iskola vezetősége, pedagógusai, valamint Szocska A. Ábel nyíregyházi megyéspüspök, aki a szertartás végén megköszönte a „szomszédolást”, kifejezte reményét, hogy a mostani találkozással új hagyomány születik, majd áldással bocsátotta el a jelenlévőket.

Szöveg és fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye