csütörtökön kerül fel, bentről az irodában, délelőtt

Néhány héttel ezelőtt honlapunkon is olvashattak a Görögkatolikus Metropólia, az NMHH és a MAKÚSZ által szervezett szakmai napról, melyen többek között a mesterséges intelligencia segítségével gyártott hamis tartalmakról és internetes trollokról is szó volt. Ennek apropóján ajánljuk olvasóink figyelmébe a Görögkatolikus Szemlélet magazin egyik nemrég megjelent számában közölt interjút.

Egyre gyakrabban hallhatunk internetes csalásokról a különböző híradásokban. Aki használ valamilyen közösségi oldalt, az akár naponta olvashat hamis profilokról, kamu hirdetésekről és nyereményjátékokról, nem létező csomagokról, banki megkeresésnek álcázott adatszerzési kísérletekről. Pontosabban nem is csak kísérletekről, mert a leleményes csaló és a jóhiszemű célpont találkozása leginkább az első fél számára végződik jól. Hiába hívják fel a figyelmet a csalókra azok, akik már pórul jártak, minden nap akad valaki, akinek sajnos nem kapcsolt be időben a veszélyérzete a túl baráti ár, a magyartalanul szövegezett hirdetés, a barátkozási szándék vagy éppen az üzenetben küldött szerelmi vallomás hatására.

A lehetőségek tárháza kimeríthetetlen, hiszen az írni-olvasni éppen csak megtanult kisgyerekektől a felnőtteken át a nyugdíjasokig minden korosztály képviselőjét megtalálhatják a netes csalók. Pedig a biztonságos internetezés nem elérhetetlen dolog. Tudatossággal, kritikus gondolkodással és némi egészséges gyanakvással jelentősen csökkenthetjük annak esélyét, hogy egy meggondolatlan vásárlás vagy kattintás miatt futni kelljen a pénzünk vagy a becsületünk után.

Melyek a netes csalások ismérvei? Milyen módszerekkel hálózzák be a kiszemelteket a profilok mögött lévő emberek és rendszerek? Mit tegyünk, ha csalás áldozatai lettünk? Hogyan óvjuk meg a visszaélésektől a gyerekeket? Ezekre a kérdésekre adott választ a Görögkatolikus Szemlélet magazin számára Turányi Tatjána, a Quadron Kibervédelmi Zrt. kiberpszichológiai és oktatási tanácsadója.

Felnőttként az ember odafigyel, mit tölt fel magáról a világhálóra. De a gyerek egy bizonyos kor alatt nem tud véleményt formálni, nem tudja azt mondani, hogy anya, ezt azért mégse kéne… Mi az, amit semmiképp sem szabad megosztani a gyerekünkről?

Elsősorban személyes adatokat és olyan felvételeket, amelyek a gyermeket részben vagy teljesen meztelenül ábrázolják. Akkor sem, ha a gyerek még nagyon pici, mert a mesterséges intelligencia alapú technológiával már olyan képet vagy videót lehet belőlük szerkeszteni, amilyet senki nem látna szívesen a gyerekéről. Figyelembe kell venni, hogy a kiskorúaknak is vannak személyiségi jogaik, amelyekbe a képmáshoz, hangfelvételhez való jog is beletartozik. Azonban a kiskorúak esetében a törvényes képviselője dönt – alapesetben a szülő vagy szülők – a felvételek közzétételéről. 14-18 év közötti gyermek esetében a gyermekkel közösen szükséges meghozni ezt a döntést. Egy kétéves ezt nyilván nem tudja még felmérni. Egy nagyobb gyerek lehet, hogy beleegyezik, de felnőtt korában már nem feltétlenül örül a róla kikerült felvételeknek. Ennél a kérdésnél az is fontos, hogy a gyereket ne engedjük túl korán a digitális eszközökhöz. De a hangsúly nem a teljes tiltáson van, mert a mi társadalmunkban a mindennapok részei a különféle eszközök. A biztonságos használatra kell megtanítania őket a szülőknek, és semmiképpen sem mástól várni el, hogy megtegye helyettük. 



Azt tudjuk megtanítani, amivel mi is tisztában vagyunk. Részünkről mit jelent ez a biztonságos használat?

Az ember jobb esetben csak olyanokat jelöl be a közösségi oldalakon, akiket ismer. Azt javaslom, nézzük át néha, kik is az ismerőseink, és hogy a profilok mögött valóban azok az emberek vannak-e, akiket a képen látunk. Az is fontos, hogy kik számára tesszük láthatóvá a bejegyzéseinket. Ha a tartalmaink láthatósága nyilvános, akkor ezeket a bejegyzéseket a keresőmotorok beindexelik, és a böngésző találatként hozza fel a mi képeinket is. Innentől nemcsak a közeli ismerősöknek, hanem az egész világnak mutatjuk meg az életünket.

Ha a gyerek felnő, felelősségre vonhatja a szüleit a róla közzétett tartalmak miatt?

Felnőttként a gyermek számon kérheti szülein a vele kapcsolatos tartalmak esetleges felelőtlen megosztását, de nem biztos, hogy ennek jogi következménye is lesz. Eddig még csak külföldi esetekről hallottam, amikor a gyermek perelte emiatt a szüleit. De ne felejtsük el, hogy még csak most növekszik fel az a nemzedék, amelynek az élete gyakorlatilag megszületésüktől fogva digitálisan is dokumentálva van. Tegyük fel magunknak a kérdést, hogy megéri-e kockáztatni?

HOGYAN TALÁLNAK RÁNK A CSALÓK?

A közösségi oldalakon gyakran bukkannak fel álprofilok. Sokukról Jézust vagy Máriát ábrázoló képekkel, vallásos vagy csak annak tűnő tartalmakkal, hozzászólásokkal bombáznak másokat. Az álprofilokból milyen haszna származhat a mögötte lévő személynek?

A különböző keresőmotorok olyan algoritmusokat használnak, amik a korábbi kereséseink alapján próbálnak az érdeklődési körünknek megfelelő tartalmakat ajánlani nekünk. Így van ez a különböző csoportokkal, profilokkal is. A netes csalók pedig akár ezeken keresztül is tudnak potenciális áldozatokat keresni. Vegyük például a Krisztusos és Máriás oldalakat. Sokszor olyan tartalmakat osztanak meg, amik a keresztény hitvilággal nem is egyeznek, mert a vallásos ember nem a szerencsében hisz. De ha valaki megosztja vagy áment kommenttel a „szerencsét hozó” kép alá, abból a csalók látják, ki az, aki hiszékeny, és akinél érdemes csalással próbálkozni.

Mennyire merik felvállalni az emberek, hogy internetes csalás áldozatai lettek?

Ha az ember valami felé már elköteleződött, valamibe már befektetett, akkor szeretné látni is az eredményt. Lehet, hogy érzi, hogy valami nem stimmel, de senki nem szereti magát butának érezni, azt gondolja, hogy az a dolog nem lehet rossz. A végén pedig jön a felismerés, hogy tényleg átverték. Ha nagyobb összegű csalásról van szó, akkor is általában inkább a bankhoz fordulnak, nem a rendőrséghez. Ha viszont az ember önként utalt, sok esetben a bank sem tud mit tenni.

Pénzt nemcsak átutalással, de adathalászattal is ellophatnak tőlünk. Sok csaló azt próbálja elérni, hogy a kiszemelt nyisson meg egy általa üzemeltetett oldalt vagy töltsön le egy programot. A weboldal kinézetre teljesen megegyezhet a valódival, de például a nevében egy betű különbözik. Aki követi az utasításokat, fellép arra az oldalra és megadja a kért adatokat, annak így el tudják lopni a pénzét. A bank sok esetben felkeresi a számlatulajdonost, ha szokatlan tevékenységet észlel. Egyes csalók pedig éppen erre építenek: felhívják a potenciális áldozatot és azzal érvelnek, hogy pont azért kell letölteni az általuk ajánlott alkalmazást és ott megadni a belépési adatokat, mert gyanús tevékenységet látnak a számlán, és ha megadott időn belül nem tölti le a felhasználó az alkalmazást, akkor ellopják a pénzét. Vagy telefonon kell bediktálni a kért információkat. De igazából így adjuk át az adatainkat, és ezzel akár pénzünket is a csalók kezébe. Csalás, adathalászat, zaklatás esetén mindenképpen értesíteni kell a hatóságot.

Ha már szóba kerültek a belépési adatok, mire figyeljünk oda a jelszavak kiválasztásánál?

A szakértők próbálnak hasznos tanácsot adni a jelszót illetően. De ha például azt kéri a rendszer, hogy legyen kis- és nagybetű, meg szám is a jelszóban, sokan a saját vagy a gyerekük nevét, becenevét, születési dátumát adják meg. Ezeket az információkat pár perc alatt ki lehet deríteni egy Facebook profilból. Ráadásul ezt nem is feltétlenül egy ember, hanem egy erre programozott rendszer csinálja. Hiába állítja be valaki jelszónak az 123456789-et, gondolván, hogy ezzel úgyse próbálkozik senki, mert a rendszer ezt másodpercek alatt kipróbálja. Én a jelszó helyett inkább jelmondatot javaslok: ha egymással nem összefüggő szavakat fűzünk egybe, és még akár egy számot is beleteszünk, akkor elég hosszú lesz, hogy ne lehessen kitalálni, de elég könnyű, hogy megjegyezzük. Például: nyolcvan80MogyoróGazella (figyelem: ne használjuk ezt a jelszót, de a logikát követhetjük!).

KÖZÖS TÉMÁBÓL BIZALOM, BIZALOMBÓL ÁTVERÉS

Itt a szünidő, sok gyereknél ugrik meg a képernyő előtt töltött idő. Hogy lehet megvédeni a gyerekeket a nem nekik való tartalmaktól?

Az odafigyelés, a nyitottság és az együttműködés a lényeg. Az ember nem tud a nap 24 órájában a gyerek mellett lenni. Hivatalosan 13 éves kortól lehetne csak regisztrálni bizonyos oldalakra, de tudjuk jól, hogy ennél fiatalabbaknak is van már profiljuk. Vannak szűrőprogramok, amikkel megakadályozhatjuk, hogy a gyerek számára nem megfelelő tartalmakat nézzen. Olyan programok is léteznek, amikkel szabályozhatjuk egy adott oldal napi használati idejét. Ha például fél órát Instagramozhat egy nap, akkor a rendszer nem enged neki 30 percnél többet. Ezeket a limiteket a gyerekkel együtt kell meghatározni, hogy megértse, miért is vannak a korlátok. De egyáltalán nem is lenne szabad addig ilyen platformokra engedni a gyereket, amíg a szülő meg nem beszéli vele a szabályokat és ő ezeket meg nem értette. Az üzenetek, keresések állandó ellenőrzése nem megoldás, mert a gyerek úgyis módot fog találni rá, hogy mindezt a szülők előtt rejtve csinálja. Hagyni kell a gyereket, hogy önállóan hozzon döntéseket. Ehhez viszont az kell, hogy tudja, mit szabad és mit nem. Ha arra megtanítjuk, hogy ne álljon szóba idegenekkel az utcán, akkor az internet vonatkozásában is beléjük tudunk plántálni alapvető biztonságos viselkedési mintákat. Meg kell tanulnia azt is, hogy ha gyanús dolgot lát, azt jelezze egy felnőttnek. Sajnos volt már rá példa, hogy egy gyerek bántalmazásáról egymásnak küldözgették az osztálytársak a felvételt. Mondjuk el a gyereknek, hogy ő is tehet azért, hogy az áldozatok segítséget kapjanak.

Arról nem is beszélve, hogy ők maguk is könnyen zaklatás, átverés áldozatává válhatnak. A gyerekekre specializálódott csalók hogy tudnak a kiszemeltek bizalmába férkőzni?

Említettem korábban a keresésekre vonatkozó algoritmusokat. A csalók is hasonló módszert használnak. Megtalálják a gyereket valamelyik platformon, aztán valamilyen közös pontot használva behálózzák őket. Ez a közös pont lehet egy játék, egy előadó, egy könyv, de akár a szexualitás is, ami iránt egy bizonyos korban elkezdenek érdeklődni a fiatalok. Hajtja őket a kíváncsiság, de a családban ez a téma tabu, ezért akár egy idegennel is elkezdenek beszélni róla, hiába tudják, hogy ezt nem kéne. Amikor megvan a közös pont, a ragadozók megpróbálják elnyerni a gyerek bizalmát. Sokan kifejezetten a sérülékenyebb fiatalokra utaznak. Kiderítik, milyen problémája van éppen. Vegyünk példának egy kamaszt, akit nem ért meg sem a családja, sem a kortársai, vagy éppen cikizik valamiért. A csaló ezzel visszaél, és úgy állítja be magát, hogy ő meghallgatja, benne megbízhat. Ha elnyerte a bizalmát, lassan elkezdi afelé vezetni a beszélgetést, amit el szeretne érni. És itt már minden csak azon múlik, hogy a gyerek mire nyitott és mire nem.

Az idevágó híradásokban gyakran használják a darknet kifejezést. Egy átlag ember hogy képzelje el az internet „sötét oldalát”? Hol vannak azok a titkos oldalak, amikről a rendőrségi hírek szólnak, ahova sajnos gyerekekről készült felvételek is felkerülnek?

Az, amit az átlag felhasználó az internetből lát és használ, az csak a jéghegy csúcsa. Ehhez képest deepweben olyan dolgok vannak, amiket a keresőmotorok nem indexelnek, vagyis hiába keresünk rájuk, nincsenek ott a találatok között (mert mondjuk adatbiztonsági okokból nem elérhető bárki számára). A darknet a deepweb egy speciális szeglete, ahol általában már akár illegális dolgok történnek. Ezekre az oldalakra nem léphet be akárki. Akinek nincs megfelelő informatikai tudása, azok számára láthatatlanok. Különböző titkosításokon, rendszereken keresztül bonyolítanak itt le kétes ügyleteket, vagy osztanak meg egymással illegális tartalmakat.

A közösségi oldalakon vannak olyan csoportok, ahol konkrét csalókra és megtévesztő tartalmakra hívják fel a figyelmet az átvertek és az időben gyanút fogók. Tehetünk valamit nagyobb léptékben a csalások ellen?

Ha olyan tartalmat találunk az interneten, ami gyerekekre káros vagy egyértelműen csalás, azt a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat bejelentő felületén, a Biztonsagosinternet.hu oldalon jelezhetjük. Emellett a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság oldalán, az nmhh.hu-n is van egy felület, ahol jelenthetjük a jogsértő vagy kiskorúak számára káros tartalmakat. Aki ilyet lát, mindenképp jelezze, akkor is, ha ő maga nem érintett az ügyben, mert a hatóság időben megakadályozhatja, hogy a csalók elérjenek másokat.

A Turányi Tatjánával készült interjú második részét hamarosan közzétesszük honlaponunkon.

Szerző: Tóthné Espán Margaréta/Görögkatolikus Szemlélet magazin, fotó: pixabay.com

Nyíregyházi Egyházmegye