5. hang
Azon időben amíg Apolló Korintusban volt, Pál bejárta a felső tartományokat, aztán Efezusba jött, s néhány tanítványra talált. Ezeknek azt mondta: »Ugyan megkaptátok-e a Szentlelket, amikor hívők lettetek?« Azok azonban azt felelték neki: »Még csak azt sem hallottuk, hogy van-e Szentlélek.« Ő pedig erre megkérdezte: »Hogyan vagytok hát megkeresztelve?« Azok így feleltek: »János keresztségével.« Erre Pál azt mondta: »János a bűnbánat keresztségével keresztelte a népet, s azt mondta, hogy abban higgyenek, aki utána jön, azaz Jézusban.« Amikor ezt hallották, megkeresztelkedtek az Úr Jézus nevében. Pál rájuk tette kezeit, és a Szentlélek leszállt rájuk, ők pedig nyelveken kezdtek beszélni és prófétáltak. Ezek a férfiak összesen mintegy tizenketten voltak.
Azután bejárt a zsinagógába, bátran tanított három hónapon át, és meggyőzően vitatkozott az Isten országáról.
Ezt mondta az Úr tanítványainak: „Ne háborogjon a szívetek! Higgyetek az Istenben, és bennem is higgyetek! Atyám házában sok hely van, ha nem így volna, megmondtam volna nektek. Elmegyek, hogy helyet készítsek nektek. És ha elmentem, és helyet készítettem nektek, újra eljövök, és magamhoz veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek. Tudjátok, hová megyek, és az utat is tudjátok.” Tamás erre azt mondta neki: „Uram, nem tudjuk, hova mégy, hogyan ismerhetnénk az utat?” Jézus így felelt neki: „Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem jut az Atyához, csakis általam. Ha engem ismernétek, Atyámat is ismernétek, de mostantól fogva ismeritek és láttátok őt.” Erre Fülöp így szólt hozzá: „Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, és az elég nekünk!” Jézus ezt válaszolta neki: „Annyi ideje veletek vagyok, és nem ismertél meg, Fülöp? Aki engem lát, látta az Atyát. Hogy mondhatod hát: mutasd meg nekünk az Atyát? Nem hiszed-e, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem? A beszédeket, amelyeket nektek mondok, nem magamtól mondom, hanem az Atya, aki bennem van, maga viszi végbe műveit. Higgyétek el nekem, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem!”
Szent Izsák atya
Izsák először egy puszta, helyen élt remetéskedett. Valens császár /364-78/ abban az időben, mint Árius tévtanításának követője üldözést támasztott az igazhitű keresztények ellem. Sok rosszat tett: bezáratta, vagy le is romboltatta templomaikat. Mindezeket hosszabb időn át művelte. Amikor ezekről hallott Izsák atya, elhagyta a pusztát és Konstantinápolyba ment. A császárnak nemsokára ellensége támadt, akik közeledtek a fővároshoz. Valens sereget gyűjtött ellenük és ellenségei felé indult. Izsák háromszor is kérte a császárt, hogy nyissa meg a keresztény templomokat, hogy Isten is megsegítse őt. A császár egy tóba dobatta, amiből élve még senki nem került ki. Izsák atyát Isten megoltalmazta, és a szárazra segítette. Izsák atya buzgón kimutatta a tévelygés igazságtalanságát és vigasztalta, erősítette szavaival az igazhitűeket. Valensnak pedig megjövendölte vereségét a harcban, és hogy tűzhalállal végzi be életét, Mindezek így is történtek. Nagy Teodóz császár, aki nagy tisztelője volt Izsáknak, Konstantinápoly előtt kolostort épített és Dalmátnak nevezte el. Részt vett a II. egyetemes zsinaton, és a kolostorban halt meg 383-ban.
HERE YOU ARE: SPIRITUALITY / LITURGICAL CALENDAR
BACK TO TOP