2025. szeptember 20.

5. hang

1Kor 1,26-2,5

Atyámfiai! Nézzétek csak meghívásotokat, testvérek: nem sok a bölcs test szerint, nem sok a hatalmas, nem sok az előkelő; hanem azt, ami a világ szerint oktalan, azt választotta ki Isten, hogy megszégyenítse a bölcseket, és azt, ami a világ szerint gyönge, azt választotta ki Isten, hogy megszégyenítse az erőseket, s azt, ami a világ szerint alacsonyrendű és megvetett, azt választotta ki Isten: azt, ami semmi, hogy azt, ami valami, megsemmisítse, hogy egy ember se dicsekedhessék az Isten színe előtt. Általa vagytok ti Krisztus Jézusban, aki Istentől bölcsességünkké, igazságunkká, megszentelődésünkké és megváltásunkká lett, hogy amint írva van:
»Aki dicsekszik, az Úrban dicsekedjék«.
Én is, amikor hozzátok mentem, testvérek, nem a beszéd vagy a bölcsesség fölényével mentem, hogy hirdessem nektek Isten titkát. Mert nem akartam másról tudni köztetek, mint Jézus Krisztusról, a megfeszítettről. Én magam gyöngeségben, félelemben és nagy rettegésben voltam nálatok; beszédem és igehirdetésem nem a bölcsesség meggyőző szavaiból állt, hanem a Lélek és az erő bizonyítékából, hogy hitetek ne emberek bölcsességén, hanem Isten erején nyugodjék.

Jn 8,21-30

Ezt mondta az Úr a hozzá jövő zsidóknak: „Elmegyek, és keresni fogtok, de bűnötökben haltok meg. Ahová ugyanis én megyek, oda ti nem jöhettek.” Erre a zsidók megjegyezték: „Csak nem öli meg magát, hogy azt mondja: ahová én megyek, oda ti nem jöhettek?” De ő megmagyarázta nekik: „Ti innen alulról valók vagytok, én meg felülről való vagyok, ti ebből a világból vagytok, én nem ebből a világból vagyok. Azért mondtam nektek, hogy bűneitekben haltok meg, mert ha nem hiszitek, hogy én vagyok, meghaltok bűneitekben.” Erre megkérdezték tőle: „De hát ki vagy te?” Jézus ezt mondta: „Az, akinek már kezdettől vallom magamat. Sok mindent kellene még rólatok mondanom és ítélnem, de aki engem küldött, az igaz, és amit tőle hallottam, azt hirdetem a világnak.” Nem fogták fel, hogy az Atyáról beszél nekik. Jézus így folytatta: „Amikor majd fölmagasztaljátok az Emberfiát, megtudjátok, hogy én vagyok, és hogy semmit nem teszek magamtól, hanem arról beszélek, amire Atyám tanított engem. És aki küldött, velem van, nem hagyott magamra az Atya, mert mindig azt teszem, ami tetszésére van.” E szavaira sokan hittek benne.

Szent Eusztáthiosz nagyvértanú és felesége: Theopiszta; két fiuk: Agápiosz és Theopisztosz

A hagyomány szerint Eusztáthiosz, aki Traianus császár hadvezére volt, egy vadászat közben tért meg, amikor a vele szemben megálló szarvas agancsai között keresztet látott. Családjával együtt keresztény lett, ám nemsokára mindenét elveszítette, és szégyenében Egyiptomba akart menekülni. Útközben feleségét és fiait elrabolták. Egyedül maradt, és 15 évig földművesként dolgozott, aztán a császár megkerestette, mert szüksége volt katonai tudására. Visszatért Itáliába, és csodálatos módon megtalálta feleségét és fiait is. Aztán győzelmet aratott hadvezérként, és diadalmenetben vonult Rómába, ám, amikor nem akart áldozatot bemutatni a pogány isteneknek, kiderült, hogy keresztény. Ekkor Traianus császár az egész családot egy feltüzesített ércbikába záratta. Így szenvedtek vértanúságot 112 és 118 között.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!