Egy az igazán lényeges: pap volt, igazi példakép, akire bármikor örömmel és szívesen tekintettek fel a rábízott szeminaristák, az emberek.
Bizonyára a legtöbb kedves olvasónknak ez egy hír a sok közül, hiszen nem ismerhették személyesen Rektor atyát. Felsorolhatnánk az életrajzi adatait, szolgálati helyeit, nagy tetteiről is beszélhetnénk – de ezek most nem fontosak. Egy az igazán lényeges: pap volt, igazi példakép, akire bármikor örömmel és szívesen tekintettek fel a rábízott szeminaristák, az emberek.
A gráci Püspök atya, Wilhelm Krautwaschl így beszél róla: „Az egyházmegyében mindenki számára fogalom volt Franz Joseph Rauch buzgósága, lelkesedése, türelme és megfontoltsága. A szenvedélyével, »papnak lenni«, nem csak sok leendő papot ragadott magával, hanem az egész egyházmegyében a papi élet világító példája volt. Nagy űrt hagy maga után. Legyen a feltámadásba vetett megingathatatlan hite és huncut mosolya számunkra példakép és támasz a bánatunkban.”
Alois Schwarz püspök így méltatja az elhunytat: „Körültekintő, egyháziasan gondolkodó és cselekvő papnevelő. Évtizedeken keresztül nagy buzgósággal és nagy teológiai szakértelemmel lelkesen dolgozott a papnevelésben, a betegségét felajánlva viselte és a rektori szolgálatát lelkiismeretesen a legvégsőkig ellátta.”
Kérjünk imáinkban számára „boldog nyugalmat és örök emléket”!
Nyíregyházi Egyházmegye